Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet). Endrődi Sándor

Чтение книги онлайн.

      Nem vagy lány nem vagy lány,

      Nem mersz csókot adni;

      Azt gondolod, rózsám,

      Nem t’om vissza adni?

      Vissza tudom adni.

      Meg is t’om köszönni;

      Páratlan csókodnak

      Párját tudom adni.

      Ne nézz reám, ne nevess!

      Mert megtudják, hogy szeretsz;

      Reám néztél, nevettél,

      Megtudták, hogy szerettél.

      Ne nézz reám, ne kaczagj,

      Mert a szivem meghasad;

      Reám néztél, kaczagtál,

      Nálam nélkül maradtál.

      Nincs édesebb mint a méz, mint a méz –

      Ki mit szeret arra néz, arra néz,

      Én egy kis lányt szeretek,

      Arra nézek, nevetek.

      De ő vissza nem nevet, nem nevet,

      Attól tartok nem szeret, nem szeret.

      Szembe rózsám, ha szeretsz,

      Ha nem szeretsz, elmehetsz!

      Nincsen apám, nincsen anyám,

      Az isten is haragszik rám;

      Árva vagyok mint a gólya,

      Kinek nincsen pártfogója.

      Ej, be szépen harangoznak

      Az én kedves galambomnak!

      Most viszik a temetőbe,

      El sem bucsuzhattam tőle.

      Anyám, anyám, kedves anyám,

      Kedves fölnevelő dajkám,

      Bárcsak engem kis koromba

      Zártál volna koporsóba!

      Nincsen feleségem, de majd lesz,

      Hazahozom télen, ha jó lesz,

      Veszek neki csizmát, ha jó lesz,

      Megcsókolom százszor, ha szép lesz.

      Veszek neki csizmát pirosat,

      Üttetek rá patkót magasat;

      Fénylik a te csizmád, ragyog is

      Ragyogó csillag vagy magad is.

      Kérik a szűrömet gubáért,

      Szőke szeretőmet barnáért;

      Nem adom a szűrömet gubáért,

      Szőke szeretőmet barnáért.

      Nincsen kedvem, mert a fecske elvitte,

      Egy magas jegenyefára feltette.

      Akkor leszek, édes rózsám, a tied,

      Mikor az a jegenyefa kivirít.

      Kiöntött a Duna vize messzire,

      Valamennyi szép leány van, elvitte.

      Fogja ki hát minden ember magáét,

      Ne szeresse soha senki a másét!

      Nincsen olyan buza, nincsen olyan buza,

      A kiben, a kiben konkoly nincs;

      Nincsen oly szerelem, nincsen oly szerelem,

      A kiben, a kiben hiba nincs.

      De a mi buzánkban egy szem konkoly sincs.

      A mi szerelmünkben, a mi szerelmünkben

      Hiba nincs, hiba nincs, hiba nincs!

      Ugat a kutyám a, ugat a kutyám a

      Kapuba, kapuba, kapuba,

      De sok irigyem van, de sok irigyem van

      Faluba, faluba, városba.

      Nem félek én, ha irigyem még több lesz,

      A te szived, rózsám, a te szived rózsám,

      Örökre, örökre enyim lesz!

      Nincs nekem egyebem a rózsámnál,

      A rózsámnál,

      Az is zálogba van az anyjánál.

      Az anyjánál.

      Hej, a ki azt nékem kiváltaná,

      Kiváltaná –

      Aztat a Krisztus is megáldaná,

      Megáldaná!

      Nincs szebb madár mint a fecske, –

      Fehér lábu kis menyecske.

      Fehér lábát mosogatja,

      Hideg a viz, nem állhatja.

      Tizenhat esztendős vagyok,

      Jaj, de gyönge gyerek vagyok!

      Gyönge vagyok mint a nádszál,

      Hajlom mint a rozmaring-szál.

      Nyisd ki rózsám ablakodat,

      Hagy mondjam el panaszomat.

      Nyisd ki, nyisd ki! mind a kettőt:

      Én voltam a te szeretőd.

      Te voltál szeretőm nem más,

      Álljon beléd a nyilalás;

      Egyik felől tizenkettő,

      Másik felől száz meg kettő.

      Pej paripám patkószege de fényes,

      Madarasi csárdás lánya de kényes;

      Bodor haját illegeti vállára,

      Száz talléros kendőt tesz a nyakára.

      Felülök a sárga lovam nyergébe,

      Beballagok a kovács műhelyébe,

      Mig a kovács pej lovamat patkolja,

      Kis angyalom két orczámat csókolja.

      Pesten СКАЧАТЬ