Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet). Endrődi Sándor

Чтение книги онлайн.

      Három csillag van az égen egy sorba,

      Három szeretőm van nékem egyforma.

      Három között azt az árvát szeretem,

      Édes anyja árván hagyta énnekem.

      Három dinnye van egy száron, mind sárga,

      Három szeretőm van mostan, mind árva,

      Három közül a legszebbik halovány,

      Arra illik az én csókom igazán.

      Három levele vagyon az epernek,

      Három szeretője van a legénynek.

      Szétszakasztom az epernek levelét,

      Elhagyom a szeretőmnek kettejét.

      Három fehér kendőt veszek,

      Ha felteszem, fehér leszek,

      Fehér leszek mint a hattyu, mint a hattyu,

      Nem csókol meg minden fattyu.

      Három piros kendőt veszek,

      Ha felteszem, piros leszek,

      Piros leszek mint a rózsa, mint a rózsa,

      Rám illik a babám csókja.

      Három rendü fodros szoknya, –

      Mit álmodtál az éjszaka?

      – Nem álmodtam én egyebet,

      Hanem a barna szemedet!

      Eszem a barna halálod,

      Három városba nincs párod.

      Három várost összejártam,

      De párodat nem találtam!

      Három szine van a piros almának,

      Mért nincs nekem oly szeretőm mint másnak?

      Búval élem az egész életemet,

      Sirva töltöm ki a nyolcz esztendőmet.

      Piros alma, nem hittem, hogy férges légy,

      Kedves rózsám nem hittem, hogy álnok légy,

      Álnoksággal csaltad meg a szivemet,

      Verjen meg a három isten tégedet!

      Három út előttem; melyiken induljak?

      Három szeretőm van; melyiktől bucsuzzak?

      Az egyik állandó, a másik mulandó.

      A harmadik pedig épen hozzám való.

      Hej, be szépen világit

      Az esteli csillag!

      Hej, be szép szőke legény

      Áll ablakom alatt!

      Be kellene híni,

      Mellém is ültetni,

      Piros szőke legénynek

      Puha ágyat vetni.

      Ujjamon gyürűje,

      Zsebembe levele,

      Piros szőke legénynek

      Rajta van a neve.

      Nem adnám én a nevét

      Két arany almáért,

      Hát őt magát, hogy adnám

      Széles e világért!

      Hej csicsóka, csicsóka,

      Fészket rakott a csóka.

      Kis angyalom kertyibe,

      Rozmaring közepibe.

      Hej, jegenye, jegenye,

      Jegenyefa teteje;

      Kis angyalom levele,

      Későn gyütt a kezembe.

      Hej, iharfa, iharfa,

      Iharbimbó van rajta;

      Iharbimbó lehullott,

      A szeretőm elhagyott.

      Ha elhagyott, hagyjon is.

      Megélek én magam is,

      Lám, a piros ruzsa is,

      Kinyilik az maga is.

      Hej! ha nekem száz forintom volna,

      Az a kis lány mindjárt enyim volna,

      De mit tegyek mikor semmim sincsen,

      Ajtómon is fából a kilincsem.

      Én istenem, minek is születtem,

      Nyomoruság az egész életem.

      Szeretek és boldogtalan vagyok,

      Ezzel is csak még szegényebb vagyok.

      Hej páva, hej páva,

      Császárné pávája!

      Ha én páva volnék

      Jó reggel fölkelnék.

      Folyóvizre mennék,

      Folyóvizet innám,

      Szárnyam csattogtatnám,

      Tollam hullogatnám.

      Szép leányok szednék,

      Bokrétába kötnék,

      Az én kedvesemnek

      Kalapjára tennék.

      Hervad az a rózsa

      Kinek töve nincsen,

      Elhervadok én is,

      Mert szeretőm nincsen.

      Haj de kerek ég,

      Haj de magas ég!

      Ugyan, rózsám, szeretsz-e még?!

      Minden ablak alatt

      Páros a diófa,

      Lám az enyém alatt

      Páratlan kökényfa.

      Haj de kerek ég,

      Haj de magas ég!

      Ugyan, rózsám, szeretsz-e még?!

      Hét csillagból van a gönczöl szekere –

      Hét szeretőm volt énnekem egyszerre,

      A СКАЧАТЬ