Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet). Endrődi Sándor

Чтение книги онлайн.

      Repűl a pillangó

      Virágról virágra, –

      Soha se válogass

      Annyit a leányba.

      Szép leány a barna,

      Szép leány a szőke,

      Legszebb mindenkinek

      Az ő szeretője!

      Repülj fecském ablakára,

      Kérjed, nyissa meg szavadra;

      Mondd ezüstös lapot vevék,

      Rá aranynyal irom nevét.

      Képét gyémánt lapra festem,

      Rubinkő-ládába rejtem,

      S azon leszek, hogy nevének

      Nagy ünnepet szenteljenek.

      Retteg pej paripám

      Az égcsattogástól,

      Az igaz szeretet

      Fél az árulástól.

      Nincs tavasz, nincsen nyár

      Piros rózsa nélkül,

      Az igaz szeretet

      Nincs ölelés nélkül.

      Nem volt tél, nem is lesz

      Havas idő nélkül,

      Az igaz szeretet

      Nem lehet csók nélkül.

      Rózsa vagy, rózsa vagy,

      Még annál is szebb vagy,

      Aranynál, ezüstnél

      Sokkal ékesebb vagy.

      Aranyat, ezüstöt

      Mindenkor találok,

      De soha mig élek

      Drágábbat tenálad!

      Sajó kutyám, hej de mélyen aluszol!

      Nem láttad-e a rózsámat valahol?

      Máskor vakkantottál egyet vagy kettőt,

      Mikor jönni láttad a hű szeretőt.

      Amottan egy nagy viznek a szélében,

      Ül egy kis lány hű kedvese ölében,

      Kis lány nézi folyó vizét, a habot,

      A legény meg a ragyogó csillagot.

      Elszállott már a daru meg a gólya,

      Maga maradt a gulyás és a gulya;

      Magam vagyok künn a pusztán egyedül,

      Rajtam már a jó Isten sem könyörül!

      Sárga csikó, sárga csikó, sárga,

      Az én rózsám nem lesz mindig árva,

      Az én rózsám nem lesz mindig árva,

      Szüret után én leszek a párja!

      Azért hogy én szegény legény vagyok,

      Barna kis lány szeretője vagyok,

      Szeret az a barna kis lány engem,

      Meghalni is kész volna érettem.

      Sem eső nem esik, sem felhő nem látszik,

      Mégis az én bundám két oldalról ázik.

      Sír az egyik szemem, a másik könyezik,

      Sírjon mind a kettő, mint a sebes eső.

      Lehajtom fejemet, rózsám, a válladra,

      Hullatom könyemet hószinű nyakadra.

      Záporeső után eszterhaj megcsordul –

      Talán még idővel szíved hozzám fordul.

      Sír az egyik szemem, a másik könyezik;

      Mert az én édesem rólam felejtkezik,

      Sírjatok hát ti is, édes két szemeim,

      Áztassátok sürűn az én két orczáim.

      Majd elveszi Isten a szép fényes napot,

      Sötétségben hagyja a szegény parasztot,

      Felderiti Isten a fényes csillagot,

      Hogy rakhasson minden szegény jó asztagot.

      Árva vagyok árva, én vagyok az árva,

      Áldja meg az Isten! ki az árvát szánja,

      Búval és bánattal élem világomat,

      Búval terítették az én asztalomat.

      Siroki erdőben

      Egy pár fiatal fa,

      Ezüsttel bimbódzik,

      Zölddel leveledzik.

      Allatta folyik el

      Egy szép patakocska,

      Oda jár friss vizre

      Egy pár galambocska

      Az ágyok dereka

      Majoránna fája,

      Bár rózsafa volna,

      Hogy ne csikorogna.

      Hogy az én galambom

      Csendesen nyugodna,

      Csendesen, édesen,

      Ketten, szerelmesen.

      Szabad a madárnak ágról-ágra szállni,

      Csak nekem nem szabad szeretőmhöz járni.

      Áldd meg Isten, áldd meg a szeretőm házát,

      Verd meg Isten, verd meg a benne lakóját!

      Azt se mindeniket, csak az édes anyját:

      Mért nem adta nekem az ő kedves lányát?

      Ha neki lánya volt, nekem szeretőm volt,

      Ha neki kedves volt, nekem kedvesebb volt.

      Szabadhegyi dobogó hid alatt

      Barna kis lány rozmaringot arat;

      Én vagyok a rozmaring szedője,

      Barna kis lány igaz szeretője.

      Mikor viszi a kis lány a vizet,

      Akkor leli a szerelem-hideg,

      Tedd СКАЧАТЬ