Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet). Endrődi Sándor

Чтение книги онлайн.

      Köszönöm édesem,

      Hogy eddig szerettél,

      A többiek között

      Hozzám is eljöttél.

      Adjon Isten neked

      Szebbet, jobbat, mint én,

      Kivel a te szived

      Soha se nyugodjék.

      Soha se nyugodjék,

      Örökké bánkódjék,

      Mint a tenger habja

      Örökké hánykódjék.

      Lefelé folyik a Tisza,

      Nem folyik az többet vissza,

      Rajtam van a rózsám csókja,

      Hej, ha sajnálja, vegye vissza.

      Derül, borul a Dunáról,

      Jön szeretőm a tanyáról,

      Emelgeti kis kalapját,

      Hej, velem kedvelteti magát.

      Ne emelgesd a kalapod,

      Ugy is tudod, tiéd vagyok,

      Nem a vásárba’ vettelek,

      Hej, rózsabokorról szedtelek.

      Magasan repül a daru, szépen szól,

      Haragszik rám a galambom, nem is szól –

      Ne haragudj kedves rózsám sokáig,

      Tiéd vagyok, tied leszek

      Koporsóm bezártáig.

      Hótól fehér a gyöngyösi hegytető –

      Ritka most az igaz szivü szerető,

      Ne haragudj kedves rózsám sokáig,

      Tied vagyok, tied leszek

      Koporsóm bezártáig.

      Marosszéki piros páris,

      Olyan piros a rózsám is,

      Szép az alma az ágtetőn,

      De százszor szebb a szeretőm,

      Csuhajja!

      Ketten szedünk egy kosárba,

      Majd eladjuk a vásárba,

      Főkötőt veszünk belőle,

      Enyim leszel esztendőre,

      Csuhajja!

      Meg akarnék házasodni, románé,

      De nem tudok kit elvenni, románé,

      A szegedi híres lányok – románé,

      Nem akarnak hozzám jönni, románé.

      Egyik utczán lemenjék kend, románé,

      A másikon feljőjék kend, románé,

      Mihozzánk is bejőjék kend, románé,

      Ugy tudják meg, hogy szeret kend, románé.

      Megérem még azt az időt,

      Sirva mégy el házam előtt,

      Megöleled kapum fáját,

      Ugy siratod a gazdáját.

      Megérem még azt az időt,

      Sirva mégy el házam előtt,

      Szólok hozzád egyet-kettőt,

      De már nem ugy, mint azelőtt.

      Megirták a guzsalyomat,

      Tilij, talaj, rátom;

      Felvehetik az orsómat,

      Me’t én ki nem vá’tom

      Nem vá’tom ki, nem biz én

      Az idén;

      Se hitelbe, se csókért,

      Se csókért.

      Pecsétes levél jött tőle,

      Tilij, talaj, rátom;

      Jó hirt hallottam felőle:

      Az őszön meglátom…

      Jöhet hozzám guzsalyos,

      Guzsalyos,

      Tág az utcza, benn szoros

      Benn szoros.

      Együtt járunk a fonóba,

      Tilij, talaj, rátom;

      Tiz csókot kap egy orsóra,

      S százszor es kivá’tom…

      Oh csak egyszer jőne hát,

      Jőne hát!

      Büntetni a galambját,

      Rózsáját!

      Megizentem én az édes anyámnak:

      Fogadjon el még engemet fiának;

      Hogy ha el nem fogad engem fiának:

      Bujdosója leszek a nagy világnak.

      Megátkozott engem az édes anyám,

      Hogy ne legyen se országom, se hazám,

      Tüskebokor legyen az én lakásom,

      Ott se legyen sokáig maradásom.

      Megvert engem a jó isten teveled,

      Hogy én téged olyan forrón szeretlek,

      Bár tudnálak, bár tudnálak feledni,

      Rajtad kivül mást is tudnék szeretni!..

      Megkötöm a lovamat

      Czédrusfa ágához,

      Magam meg lefekszem

      Galambom ágyához.

      A vásáron voltam,

      Vásárfiát hoztam,

      Kedves galambomnak

      Egypár csókot adtam.

      A szerelmet pénzen

      Nem lehet megvenni –

      De egy édes csókért

      Ki lehet alkudni!

      Meg vagyok én búval rakva,

      Mint a borizü almafa;

      Kettő-három terem rajta,

      Mégis teritve az alja.

      Csütörtökön virradóra

      Ültem a bánathajóra.

      Megváltam a szeretőmtől,

      Mint zöldfa a levelétől.

      Elmegyek én valamerre,

      Valamely ország szélére,

      Fészket СКАЧАТЬ