Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet). Endrődi Sándor

Чтение книги онлайн.

      Széna, széna, széna terem

      A réten, a réten;

      Megcsókollak, kedves rózsám,

      A héten, a héten!

      Piros alma, gömbö-, gömbö-,

      Gömbölyü,

      A te orczád gyönyö-, gyönyö-,

      Gyönyörü!

      Szeretnék szántani,

      Hat ökröt hajtani,

      Ha a rózsám jönne

      Az ekét tartani.

      Az ekét tartani,

      Hat ökröt hajtani,

      Ha a rózsám jönne

      Az ekét tartani.

      Hat ökröt hajtottam,

      Nagyot kurjantottam;

      Csálé csákó, csálé,

      Barna rózsám felé.

      Barna rózsám felé.

      Nagyot kurjantottam:

      Csálé csákó, csálé,

      Barna babám felé.

      Az ökör a földet

      Nem magának szántja,

      Asszonyom a lányát

      Nem magának tartja.

      Nem magának tartja,

      Nem magának szántja,

      Asszonyom a lányát

      Nem magának tartja.

      Szerettelek, nem kellesz már,

      Szidott anyád, ne szidjon már,

      Nem fog engem meg az átka,

      Szálljon a maga nyakába!

      Szerettelek rózsám, nagyon,

      De már annak vége vagyon,

      Vége vagyon szerelmemnek,

      Más parancsol a szivemnek.

      Szérül van a rózsám háza,

      Körülfutotta a zsálya;

      Nem futja a szögfü körű,

      Mert nem voltál igazszivű.

      Szeretőnek szeretnélek,

      De elvenni nem mernélek,

      Mert az a te kutya szived

      A hányat lát, annyit szeret.

      Szól a világ, mit hajtok rá?

      Úgy ég a tűz, ha raknak rá:

      Ha hajtanék irigyemre,

      Megölne a világ nyelve.

      Ne hajts a mende-mondára,

      Ülj a térdem kalácsára;

      Átölellek két kezemmel,

      Hadd nézze más irigy szemmel!

      Szomorú az idő,

      Meg akar változni,

      Talán a rózsámtól

      Kelletik elválni.

      Csak azt mondd meg rózsám,

      Melyik uton mégy el,

      Felszántatom én azt

      Aranyos ekével.

      Be is vetem én azt

      Szemen szedett gyöngygyel,

      Be is boronálom

      Sűrü könnyeimmel.

      Szomszéd asszony szép leánya

      Reá kapott a rózsánkra,

      Ha én őtet megfoghatnám,

      A törvénynek majd beadnám.

      A törvény is csak azt mondja,

      Leányt illet meg a rózsa,

      Menyecskéket levendula,

      Öregeket a korója.

      Szőke vize a zavaros Tiszának,

      Mondd meg annak a szép barna kis lánynak.

      Hogy az egész Tisza vize mentiben

      Hamisabb lány nincs nálánál senkisem.

      Mi dolog az, hogy a Tisza befagyott?

      Mi dolog az, hogy a rózsám elhagyott?

      Szokása a Tiszának a befagyás,

      A leánynak a szerető-elhagyás.

      Szovátai híd alatt

      Meleg forrásvíz fakadt;

      Én is ittam belőle,

      Mégse hótam meg tőle.

      Szovátai híd alatt

      Rézsarkantyúm ott maradt.

      Eredj babám keresd meg,

      Ha megkapod, pengesd meg.

      Szovátai hegy alatt

      Árulom a lovamat.

      Árulom a lovamat,

      S a lovammal magamat.

      Tavaszi szél utat száraszt,

      Minden állat társat választ;

      Hát én vajon kit válasszak,

      Szivet szivért kinek adjak?

      Bolyog elmém mint a felhő,

      Hull a könyem mint az eső,

      Ki ölembe, ki a földre,

      Ki kesergő kebelembe.

      Árkot mosott két orczámra,

      Mint a zápor az utczára;

      Én istenem, rontsd meg, verd meg,

      A ki miatt gyászt viselek!

      Tavasz lesz már, el fog a hó menni,

      De szeretnék kék ibolya lenni!

      Kivirítnék СКАЧАТЬ