Az ember tragediaja. Madach Imre

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ szörnyü, szörnyü! – Óh, miért lökém el

      Magamtól azt a gondviseletet,

      Mit ösztönöm sejtett, de nem becsült,

      S tudásom óhajt – óh, de hasztalan.

      Éva

      Úgy-é, úgy-é, hasonlót érzek én is.

      Ha majd te harcolsz a fenevadakkal,

      Vagy én lankadva kertünk ápolom,

      Körültekintek a széles világon,

      És égen-földön nem lesz egy rokon,

      Nem egy barát, ki biztasson vagy óvjon.

      Nem így volt ám ez egykor, szebb időben.

      Lucifer (gúnyosan)

      Hiszen, ha oly kicsínyes lelketek,

      Hogy fáztok ápoló gond s kéz ne’kűl,

      S alárendeltség oly szükségetek:

      Idézek én fel Istent számotokra,

      Ki nyájasabb lesz, mint a zord öreg:

      E földnek szellemét, ismérem őt

      Az égi karból, szép szerény fiú. —

      Jelenjél meg szellem,

      Látod, nem bírsz velem,

      Az ősi tagadás

      Hív, hisz nem merne más.

      (A földből lángok csapnak föl, tömör fekete felhő képződik szivárvánnyal, iszonyúan mennydörögve.)

      Lucifer (hátralépve)

      Ki vagy te, rém – nem téged hívtalak,

      A föld nemtője gyönge és szelíd.

      A Föld Szellemének Szava

      Mit gyöngeül látál az égi karban,

      Az önkörében végtelen, erős. —

      Im, itt vagyok, mert a szellem szavának

      Engednem kelle, ámde megjegyezd,

      Hogy fölzaklatni s kormányozni más.

      Ha felveszem saját képem, leroskadsz,

      S eme két féreg itt megsemmisül.

      Lucifer

      Mondd hát, hogyan fér büszke közeledbe

      Az ember, hogyha istenül fogad?

      A Föld Szellemének Szava

      Elrészletezve vízben, fellegekben,

      Ligetben, mindenütt, hová benéz

      Erős vágyakkal és emelt kebellel. (Eltűnik.)

      (A ligetet, forrást tünde játszi nimfák népesítik.)

      Éva

      Ah, nézd e kedves testvér-arcokat,

      Nézd, nézd, mi bájosan köszöntenek,

      Nincs többé elhagyottság, rengeteg,

      A boldogság szállott közénk velek.

      Ők adnak búnkban biztató szavat,

      A kétkedésben jó tanácsokat.

      Lucifer

      Nem is kérhettek jobb helyütt tanácsot —

      Kik, amint kértek, már határozátok —

      Mint épp e kedves tünde alakoktól,

      Kik úgy felelnek, mint kérdésetek szól:

      A tiszta szívre mosolyogva néznek,

      Ijesztő rémül a kétségbesőnek;

      Ők kísérendnek végig száz alakban,

      Százféleképpen átalváltozottan,

      A fürkésző bölcsésznek üde árnya

      S örökifjú sziveknek ideálja.

      Ádám

      Mit ér, mit ér e játék csillogása,

      Előttem mely foly, nem hatok belé. —

      S nekem csak egy rejtéllyel több jutott. —

      Ne hitegess, Lucifer, ne tovább,

      Hagyj tudnom mindent, úgy, mint megfogadtad.

      Lucifer

      (félre) Keserves lesz még egykor e tudásod,

      S tudatlanságért fogsz epedni vissza.

      (fent) De tűrelem. Tudod, hogy a gyönyör

      Percét is harccal kell kiérdemelned;

      Sok iskolát kell még addig kijárnod,

      Sokat csalódnod, míg mindent megértesz.

      Ádám

      Könnyű neked beszélni tűrelemről,

      Előtted egy öröklét van kitárva,

      De én az élet fájából nem ettem,

      Arasznyi lét, mi sietésre int.

      Lucifer

      Minden, mi él, az egyenlő soká él,

      A százados fa s egynapos rovar.

      Eszmél, örül, szeret és elbukik,

      Midőn napszámát s vágyait betölté.

      Nem az idő halad: mi változunk,

      Egy század, egy nap szinte egyre megy.

      Ne félj, betöltöd célodat te is,

      Csak azt ne hidd, hogy e sártestbe van

      Szorítva az ember egyénisége.

      Látád a hangyát és a méherajt:

      Ezer munkás jár dőrén össze-vissza

СКАЧАТЬ