Az ember tragediaja. Madach Imre

Чтение книги онлайн.

      Mig egykor érte hozzád eljövök.

      Éva

      E kettős áldozathoz az anya

      Hadd szórja a tömjént. Pallasz, tekints le.

      (Tömjént áldoz.)

      Első demagóg (a szószéken)

      Nem volt-e igazam, hogy áruló?

      Hogy Dáriusz megvette? tettetés csak

      A seb, nem kíván ellene csatázni.

      A Népből

      Halál reá.

      Ádám

      Mi zaj az odakint?

      Éva

      Ah, Miltiádész, rettentő beszéd az:

      Árúlónak mond újra a tömeg.

      Ádám

      Nevetséges vád; engem, árulónak,

      Ki Marathónnál győztem?

      Éva

      Óh, hogy úgy van.

      Gonosz világ az, mellyet itt lelél.

      Első demagóg

      Mit késtek őt elfogni?

      (Nép tolong a templom csarnoka elé, köztük Lucifer.)

      Éva

      Miltiádész!

      E szentélyben biztos vagy, meg ne mozdulj. —

      Miért is oszlatád szét a hadat?

      E bűnbarlangot mért nem gyújtatád fel?

      Csak láncot érdemel e csőcselék,

      Mely érzi, hogy te szűletél urául,

      Ki nemesebb vagy, mint ők összevéve,

      S megöl, megöl, hogy lábadhoz ne essék. —

      Első demagóg

      Halljátok-e, egy áruló neje

      Miként beszél? —

      Éva

      Az a nőnek joga,

      Hogy férjét védje, mégha bűnös is,

      Hát még ha ollyan tiszta, mint uram!

      És ellensége ollyan korcs, miként ti. —

      Első demagóg

      Mért hagyja a felséges nép magát

      Így becsmérelni.

      Első A Népből

      Hátha igazat mond.

      Első Polgár

      Ki vélök tart, gyanús. Kiáltsatok,

      Rongy lelkek, vagy dögöljetek meg éhen.

      A Népből

      Halál reá. —

      Ádám

      Takard el e fiút.

      Ne lássa vérem, s el, nő, e kebelről.