Az ember tragediaja. Madach Imre

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ style="font-size:15px;">      Nehány féregben öntudatra kél,

      Míg minden megtelt, míg minden kihűlt,

      És megmarad a semleges salak. —

      Az ember ezt, ha egykor ellesi,

      Vegykonyhájában szintén megteszi. —

      Te nagy konyhádba helyzéd embered,

      S elnézed néki, hogy kontárkodik,

      Kotyvaszt, s magát Istennek képzeli.

      De hogyha elfecsérli s rontja majd

      A főztet, akkor gyúlsz késő haragra.

      Pedig mit vársz mást egy műkedvelőtől? —

      Aztán mivégre az egész teremtés?

      Dicsőségedre írtál költeményt,

      Beléhelyezted egy rossz gépezetbe,

      És meg nem únod véges végtelen,

      Hogy az a nóta mindig úgy megyen.

      Méltó-e illyen aggastyánhoz e

      Játék, melyen csak gyermekszív hevülhet?

      Hol sárba gyúrt kis szikra mímeli

      Urát, de torzalak csak, képe nem;

      Végzet, szabadság egymást üldözi,

      S hiányzik az összhangzó értelem. —

      Az Úr

      Csak hódolat illet meg, nem birálat.

      Lucifer

      Nem adhatok mást, csak mi lényegem.

      (Az angyalokra mutatva)

      Dicsér eléggé e hitvány sereg,

      És illik is, hogy ők dicsérjenek.

      Te szülted őket, mint árnyát a fény,

      De mindöröktől fogva élek én.

      Az Úr

      Hah, szemtelen! nem szült-e az anyag,

      Hol volt köröd, hol volt erőd előbb?

      Lucifer

      Ezt tőled én is szintúgy kérdhetem.

      Az Úr

      Én végtelen időtől tervezem,

      S már bennem élt, mi mostan létesült.

      Lucifer

      S nem érzéd-é eszméid közt az űrt,

      Mely minden létnek gátjaul vala

      S teremtni kényszerültél általa?

      Lucifer volt e gátnak a neve,

      Ki a tagadás ősi szelleme. —

      Győztél felettem, mert az végzetem,

      Hogy harcaimban bukjam szüntelen,

      De új erővel felkeljek megint.

      Te anyagot szültél, én tért nyerék,

      Az élet mellett ott van a halál,

      A boldogságnál a lehangolás,

      A fénynél árnyék, kétség és remény. —

      Ott állok, látod, hol te, mindenütt,

      S ki így ösmérlek, még hódoljak-e?

      Az Úr

      Hah, pártos szellem! el előlem, el,

      Megsemmíthetnélek, de nem teszem,

      Száműzve minden szellemkapcsolatból

      Küzdj a salak közt, gyűlölt, ídegen.

      S rideg magányod fájó érzetében

      Gyötörjön a végetlen gondolat:

      Hogy hasztalan rázod porláncodat,

      Csatád hiú, az Úrnak ellenében.

      Lucifer

      Nem úgy, ily könnyen nem löksz el magadtól,

      Mint hitvány eszközt, mely felesleges lett. —

      Együtt teremténk: osztályrészemet

      Követelem.

      Az Úr (gúnnyal)

      Legyen, amint kivánod.

      Tekints a földre, Éden fái közt

      E két sudar fát a kellő középen

      Megátkozom, aztán tiéd legyen.

      Lucifer

      Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy,

      S egy talpalatnyi föld elég nekem,

      Hol a tagadás lábát megveti,

      Világodat meg fogja dönteni. (Indul.)

      Angyalok kara

      El Isten színétől, megátkozott,

      Hozsán’ az Úrnak, ki törvényt hozott. —

      MÁSODIK SZÍN

      (A paradicsomban. Középen a tudás és az örökélet fái. Ádám és Éva jőnek, különféle állatok szelíd bizalommal környezik őket. Az ég nyílt kapuján dics [glória] sugárzik elő, s angyali karok halk harmóniája hallik. Verőfényes nap.)

      Éva

      Ah, élni, élni: melly édes, mi szép!

      Ádám

      És úrnak lenni mindenek felett.

      Éva

      Érezni, hogy gondoskodnak felőlünk,

      És mindezért csupán hálát rebegnünk

      Ahhoz, ki nyújtja mind e kéjeket.

      Ádám

      A СКАЧАТЬ