Az ember tragediaja. Madach Imre

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ mre Madách

      AZ EMBER TRAGÉDIÁJA

      DRÁMAI KÖLTEMÉNY

      ELSŐ SZÍN

      (A mennyekben. Az Úr dicstől környezetten trónján. Angyalok serege térden. A négy főangyal a trón mellett áll. Nagy fényesség.)

      Angyalok kara

      Dicsőség a magasban Istenünknek,

      Dicsérje őt a föld és a nagy ég,

      Ki egy szavával híva létre mindent,

      S pillantásától függ ismét a vég.

      Ő az erő, tudás, gyönyör egésze,

      Részünk csak az árny, mellyet ránk vetett,

      Imádjuk őt a végtelen kegyért, hogy

      Fényében illy osztályrészt engedett.

      Megtestesült az örökös nagy eszme,

      Im, a teremtés béfejezve már,

      S az Úr mindentől, mit lehelni enged,

      Méltó adót szent zsámolyára vár.

      Az Úr

      Be van fejezve a nagy mű, igen.

      A gép forog, az alkotó pihen.

      Évmilliókig eljár tengelyén,

      Mig egy kerékfogát ujítni kell.

      Fel hát, világim véd-nemtői, fel,

      Kezdjétek végtelen pályátokat.

      Gyönyörködjem még egyszer bennetek,

      Amint elzúgtok lábaim alatt.

      (A csillagok védszellemei különböző nagyságú, színű, egyes, kettes csillaggömböket, üstökösöket és ködcsillagokat görgetve rohannak el a trón előtt. Szférák zenéje halkan.)

      Angyalok kara

      Milyen büszke láng-golyó jő

      Önfényében elbízottan,

      S egy szerény csillagcsoportnak

      Épp ő szolgál öntudatlan. —

      Pislog e parányi csillag,

      Azt hinnéd, egy gyönge lámpa,

      S mégis millió teremtés

      Mérhetetlen nagy világa. —

      Két golyó küzd egymás ellen

      Összehullni, szétsietni:

      S e küzdés a nagyszerű fék,

      Pályáján továbbvezetni. —

      Mennydörögve zúg amaz le,

      Távulnan rettegve nézed:

      S kebelében milljó lény lel

      Boldogságot, enyhe béket. —

      Mily szerény ott – egykor majdan

      Csillaga a szerelemnek,

      Óvja őt meg ápoló kéz,

      Vígaszúl a földi nemnek. —

      Ott születendő világok,

      Itt enyészők koporsója:

      Intő szózat a hiúnak,

      Csüggedőnek biztatója. —

      Rendzavarva jő amott az

      Üstökös rettentő képe:

      S ím, az Úr szavát meghallva,

      Rend lesz útja ferdesége. —

      Jössz te, kedves ifju szellem,

      Változó világgömböddel,

      Aki gyászt és fénypalástot,

      Zöld s fehér mezt váltogatsz fel.

      A nagy ég áldása rajtad!

      Csak előre csüggedetlen;

      Kis határodon nagy eszmék

      Fognak lenni küzdelemben.

      S bár a szép s rút, a mosoly s könny,

      Mint tavasz s tél, kört vesz rajta,

      Fénye, árnya lészen együtt:

      Az Úr kedve és haragja.

      (A csillagok védszellemei elvonultak.)

      Gábor főangyal

      Ki a végetlen űrt kimérted,

      Anyagot alkotván beléje,

      Mely a nagyságot s messzeséget

      Egyetlen szódra hozta létre:

      Hozsána néked, Eszme! (Leborul.)

      Mihály főangyal

      Ki az örökké változandót,

      S a változatlant egyesíted,

      Végetlent és időt alkotva,

      Egyéneket és nemzedéket:

      Hozsána néked, Erő! (Leborul.)

      Ráfael főangyal

      Ki boldogságot árjadoztatsz,

      A testet öntudatra hozva,

      És bölcseséged részesévé

      Egész világot felavatva:

      Hozsána néked, Jóság! (Leborul.)

      (Szünet)

      Az Úr

      S te, Lúcifer, hallgatsz, önhitten állsz,

      Dicséretemre nem találsz-e szót,

      Vagy nem tetszik tán, amit alkoték?

      Lucifer

      S mi tessék rajta? Hogy nehány anyag

      Más-más tulajdonokkal felruházva,

      Miket előbb, hogysem nyilatkozának,

      Nem is sejtettél bennök, úgy lehet,

      Vagy, СКАЧАТЬ