Az ember tragediaja. Madach Imre

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ style="font-size:15px;">      Ki kínjainknak nem volt részese,

      Nem ért, nem ért! – Halk a jajnak szava,

      S a trón magas. Mért nem hívsz engemet,

      Ki eltakarlak, s testemmel fogok fel

      Minden csapást.

      Ádám (A betóduló felügyelőkhöz, kik a rabszolgát s nejét ki akarják hurcolni.)

      Hagyjátok ott. El innét.

      (A felügyelők el.)

      Mi ismeretlen érzés száll szivembe,

      Ki e nő, és mi bűve-bája van,

      Mellyel, mint lánccal, a nagy fáraót

      Lerántja porban fetrengő magához? –  (Felkél.)

      Lucifer

      Ez ismét a szálaknak egyike,

      Melyekkel gúnyul vett körűl urad,

      Eszedbe hozni hernyó voltodat,

      Ha önhitedben lepkeként csapongsz.

      E vékony szál, láttad már, milly erős,

      Kisiklik ujjainkból, és azért

      Nem téphetem szét.

      Ádám (lejőve a trón lépcsőin)

      Azt ne is müveld.

      Amillyen sértő, éppoly kellemes.

      Lucifer

      De illetlen, hogy egy bölcs és király

      Alatta nyögjön.

      Ádám

      Mit tegyek hát?

      Lucifer (gúnnyal)

      Nincsen más hátra, mint hogy a tudás

      Tagadja létét e rejtett fonálnak:

      S kacagja durván az erő s anyag.

      Ádám

      Én nem birom kacagni, sem tagadni.

      Éva

      Ah, kedvesem, véred csorogva foly,

      Megállitom; fáj, úgyebár, nagyon?

      A Rabszolga

      Az élet fáj csak, már nem fáj soká.

      Éva

      Nem úgy, nem úgy, mért éltél volna eddig,

      Ha most halnál meg, amint föllelél.

      A Rabszolga

      Mért él a pór? – a gúlához követ

      Hord az erősnek, s állítván utódot

      Jármába, meghal. – Milljók egy miatt.

      Ádám

      Ah, Lucifer, mi rettentő beszéd ez!

      Lucifer

      A haldokló hagymázos őrülése.

      Ádám

      Mit is beszélt?

      Lucifer

      Nagy fáraó, mi bánt?

      No, mondhatom, hogy nagyszerű dolog:

      Egy rabszolgával a földön kevesb van.

      Éva

      Neked silány szám, nékem egy világ,

      Óh, jaj, ki fog majd engemet szeretni? —

      A Rabszolga

      Én többé nem. – Felejts el, nő, örökre.

      (Meghal.)

      Ádám

      Majd foglak én. El innen a halottal.

      (A hullát felveszik.)

      Fel, hölgyem, e trón pamlagán helyed:

      A bájnak éppen úgy fejdelme vagy,

      Mint az erőnek én – meg kelle lelnünk

      Egymást akárhol.

      Éva

      Óh, nagy fáraó,

      Tudom, parancsod a pór végzete,

      Nem is szabódom, csak kevés időt

      Engedj magamnak, azután parancsolj.

      Ádám

      Ne többször e szót. Óh, hát bírodalmam

      Sohsem megy-é túl a parancs szaván?

      Éva

      Elég, ha egyelőre a parancs

      Nem illet fájva – óh, ne írigyeld

      Ez első percben könnyem a halottól. —

      Mi szép halott, óh, Istenem, mi szép!

      (Ráborul.)

      Ádám

      Szép és halott; mi ellentétel ez:

      Törekvésinkre gúny e nyúgalom,

      Vagy hívságukra szánalmas mosoly.

      Lucifer

      Szökött rabszolga, ki veled dacol,

      Mondván: erősebb lettem láncaidnál.

      Ádám

      A holtnak béke, az élőnek üdv.

      Amaz könyed nem érzi, mosolyod

      Nélkülöznöm kín.

      (A halottat kiviszik, Ádám Évát a trónra vezeti.)

      Oldalomra, nő!

      Ah, СКАЧАТЬ