Az ember tragediaja. Madach Imre

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ míg megbánom, késő is legyen már.

      Lucifer

      (félre) Előre csak önhitten útadon,

      Hidd, hogy te mégy, ha a sors árja von.

      (Kimegy.)

      Ádám

      E mű meg álljon bévégzetlenül,

      Intő rom annak, aki nagyra tör,

      Erőnk s gyöngénknek nagy kérdőjele.

      (Kint nagy örömzaj, a munkások eloszolnak. Lucifer visszatér.)

      Örülj pór, a nagyság hogy meghajolt

      Előtted. Csak ne hidd, hogy kényszerítve.

      Éva

      Vigasztalódjál, óh, én kedvesem,

      Úgyis mit ér az a rideg dicsőség,

      Hideg kigyóként, mely közénkbe csúsz.

      Ádám

      De nagy, de nagy.

      Éva

      El véle; látod, a jaj

      Elnémult, üdvünket meg nem szakasztja,

      Mi vágyad más, ha keblemen pihensz?

      Ádám

      Óh, nő, mi szűk, mi gyarló látköröd.

      S a büszke férfit épp ez vonzza hozzád —

      Csak gyöngeség, mit az erő szerethet.

      Mint a védő szülő gyámoltalan

      Voltát karolja leghőbben fiának.

      Éva

      Ah, fáraó, tán már untatlak is

      E hasztalan, e balga fecsegéssel?

      Hiába, ha okosabb nem vagyok.

      Ádám

      Ne is kivánd, hogy légy, én kedvesem.

      Eszem elég van nékem önmagamnak,

      Erő s nagyságért nem kebledre hajlok,

      Sem a tudásért, mindezt könyveimben

      Sokkal jobban föllelhetem. Te csak

      Beszélj, beszélj, hogy halljam hangodat,

      Rezgése szűmön végigárjadozzon.

      Akármit mondasz, mindegy; óh, ki kérdi

      Mit énekel a kis madár, azért

      Édes sejtéssel halljuk hangjait.

      Te csak virág légy, drága csecsebecs,

      Haszontalan, de szép, s ez érdeme. (Luciferhez)

      És mégis egy vágy ver föl mámoromból,

      Talán bolond vágy – — óh, de teljesítsd —

      Hagyj vetnem egy merész pillantatot

      Előre, egy pár ezredév utánra,

      Mi lesz hiremből?

      Lucifer

      Amíg csókolódtok,

      Nem érzed-é a lanyha szelletet,

      Mely arcodat legyinti s elröpül?

      Vékonyka porréteg marad, hol elszáll,

      Egy évben e por csak nehány vonalnyi,

      Egy századévben már nehány könyök,

      Pár ezredév gúláidat elássa,

      Homoktorlaszba temeti neved,

      Kéjkerteidben a sakál üvölt,

      A pusztán koldus, szolganép tanyáz.

      (Amit Lucifer mond, láthatóvá is lesz.)

      S mindezt nem a mennyrázó fergeteg,

      Nem bömbölő földindulás cselekszi,

      Csak gyönge szellő, mely körűlenyelg.

      Ádám

      Rettentő kép.

      Lucifer (gúnnyal)

      Ne félj, csak szellemed vesz,

      De tested megmarad, mint múmia,

      Kiváncsisága iskolás fiúknak,

      Torz arculattal, melyről elmosódott

      Az írás, szolga volt-e, vagy parancsolt.

      (Egy múmia felé rúg, mely ezalatt a trón előtt tűnt fel, s lassan legördül annak lépcsőin.)

      Ádám (felugorva)

      Pokolbeli káprázat, el veled,

      Hiú törekvés, dőre nagyravágy —

      Fülembe cseng még: milljók egy miatt.

      E millióknak kell érvényt szereznem.

      Szabad államban – másutt nem lehet.

      Enyésszen az egyén, ha él a köz,

      Mely egyesekből nagy egészt csinál.

      Éva

      S elhagysz-e engem is, szerelmedet? —

      Ádám

      El, téged, a trónt, mindent elhagyok.

      Vezess, vezess, új célra, Lucifer,

      Ugyis sok szép időt vesztettem el

      Ez ál-uton.  (Indul, kardot vonva.)

      Éva

      Királyom! tört reménnyel

      Ha megjössz, szíved e szűn menhelyet lel.

      Ádám

      Igen, igen; sejtem, hogy téged is

      Tisztult СКАЧАТЬ