Az ember tragediaja. Madach Imre

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ az csupán,

      Hogy a világnak anyja én leszek.

      Lucifer (félre)

      Dicső eszmény, mit e nő szíve hord,

      Megörökítni a bűnös nyomort.

      Ádám

      Mit is köszönjek néki? puszta létem?

      Hisz ez a lét, ha érdemes leszen

      Terhére, csak fáradságom gyümölcse.

      A kéjet, amit egy ital viz ád,

      Szomjam hevével kell kiérdemelnem,

      A csók mézének ára ott vagyon —

      Amely nyomán jár – a lehangolásban.

      De hogyha a hálának csatja mind

      Le is hullt rólam, bár szabad levék

      Alkotni sorsom és újból lerontni,

      Tapogatózva, amit tervezék —

      Ahhoz segélyed sem kellett talán,

      Megbírta volna azt saját erőm.

      S te nem mentél meg a súlyos bilincstől,

      Mellyel testem por földéhez csatol.

      Érzem, bár nem tudom nevét, mi az,

      Talán egy hajszál – annál szégyenebb, —

      Mi korlátozza büszke lelkemet.

      Nézd, ugranám, és testem visszahull,

      Szemem, fülem lemond szolgálatáról,

      Ha a távolnak kémlem titkait;

      S ha képzetem magasb körökbe von,

      Az éhség kényszerít, hunyászkodottan

      Leszállni ismét a tiprott anyaghoz.

      Lucifer

      Ezen kötél erősb, mint én vagyok.

      Ádám

      Ah, úgy te gyönge szellem vagy igen,

      Ha e láthatlan pókháló, e semmi,

      Mit százezer lény észre sem veszen,

      S hálója közt szabadság érzetével

      Fickándozik, mit csak nehány kivált

      Magasb szellem sejt, még dacol veled.

      Lucifer

      S csakis ez az, mi velem bír dacolni,

      Mert szellem, mint én. Vagy tán azt hiszed,

      Hogy, mert elrejtve munkál s zajtalan,

      Nem is erős? – Ne hidd, homályban ül,

      Mi egy világot rendít és teremt,

      Mert látásától megszédülne a fej.

      Csak ember műve csillog és zörög,

      Melynek határa egy arasznyi lét.

      Ádám

      Hagyd megtekintnem hát e működést

      – Egy percre csak, keblem, tudod, erős —,

      Mely rám befolyhat, aki enmagamban

      Olyan különvált és egész vagyok.

      Lucifer

      ,,Vagyok” – bolond szó. Voltál és leszesz.

      Örök levés s enyészet minden élet.

      De nézz körűl és láss szellem-szemekkel. —

      Ádám (Amit a következőkben mond, mind láthatóvá is lesz.)

      Mi áradat buzog fel így körűlem

      Magasba törve szakadatlanul

      Hol kétfelé vál, s a földsarkokig

      Vihar gyanánt rohan.

      Lucifer

      Az a melegség,

      Mely életet visz a jegek honába.

      Ádám

      Hát e két lángfolyam, mely zúgva fut

      Mellettem el, hogy félek, elsodor,

      És mégis érzem éltető hatását:

      Mi az, mi az? elkábulok belé.

      Lucifer

      Ez a delej.

      Ádám

      Alattam ing a föld.

      Amit szilárdnak és alaktalannak

      Tartottam eddig, forrongó anyag lőn,

      Ellentállhatlan, melly alak után tör,

      Életre küzd. Amarra mint jegec,

      Emerre mint rügy. Óh, e zűr között

      Hová lesz énem zárt egyénisége,

      Mivé leszesz testem, melyben szilárd

      Eszköz gyanánt oly dőrén megbizám

      Nagy terveimben és nagy vágyaimban.

      Te elkényeztetett gyermek, ki bajt

      S gyönyört szerezsz számomra egyiránt,

      Nehány marok porrá sülyedsz-e csak,

      Míg többi lényed víz és tünde lég,

      Mely még imént piroslott és örült,

      S legott voltammal a felhőbe gőzölt.

      Minden szavam, agyamban minden eszme

      Lényemnek egy-egy részét költi el,

      Elégek! – és a vészhozó tüzet

      Talán rejtélyes szellem szítogatja,

      Hogy melegedjék hamvadásomon. —

      El СКАЧАТЬ