Az ember tragediaja. Madach Imre

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ style="font-size:15px;">      Éva

      Majd szakítok egyet.

      Az Úr Szava

      Megállj, megállj, egész földet neked

      Adám, csak e két fát kerüld, kerüld,

      Más szellem óvja csábgyümölcseit,

      S halállal hal meg, aki élvezi. —

      Amott piroslik a szőlőgerezd,

      Ott enyhe árnyék kínál nyúgalommal,

      Ragyogó délnek tikkasztó hevében.

      Ádám

      Csodás parancs, de úgy látszik, komoly.

      Éva

      Mért szebb e két fa, mint más; vagy miért

      Épp ez tilalmas?

      Ádám

      Hát mért kék az ég,

      Miért zöld a liget – elég, hogy úgy van. —

      Kövessük a szót, jőj utánam, Éva.

      (Letelepednek egy lugosban.)

      Éva

      Hajolj keblemre, én meg majd legyezlek.

      (Nagy szélroham, Lucifer a lombok között megjelenik.)

      Ádám

      Hah, nő! mi ez, nem hallék még hasonlót.

      Miként ha ellenséges idegen

      Erő tört volna rajtunk.

      Éva

      Reszketek.

      Az égi zengzet is elhallgatott.

      Ádám

      Itt kebleden, úgy tetszik, hallom azt még.

      Éva

      Én meg, ha ott fenn a dics elborul,

      Itt lenn találom azt szemedben, Ádám.

      Hol is lelhetném másutt kívüled,

      Kit létre is csak hő vágyad hozott,

      Mint – fényárjában a fejdelmi nap —

      A mindenségben árván hogy ne álljon —

      A víz szinére festi önmagát

      S enyelg vele, örül, hogy társa van,

      Nagylelküen felejtvén, hogy csupán

      Saját tüzének halvány mása az,

      Mely véle együtt semmivé borulna.

      Ádám

      Ne szólj igy, Éva, meg ne szégyeníts.

      Mi a hang, hogy ha nincs, ki értené?

      Mi a sugár, ha szín nem fogja fel?

      Mi volnék én, ha mint visszhang— s virágban,

      Benned szebb létre nem feselne létem,

      Melyben saját magam szerethetem?

      Lucifer

      E lágy enyelgést mért is hallgatom? —

      Elfordulok, másképp oly szégyen ér még,

      Hogy a hideg számító értelem

      Megírigylendi a gyermekkedélyt.

      (Egy madárka énekelni kezd egy közel ágon.)

      Éva

      Hallgasd csak, Ádám, óh, mondd, érted-é

      E kis bohó szerelmes énekét?

      Ádám

      Én a patak zugását hallgatám,

      És azt találom, szintén így dalolt.

      Éva

      Minő csodás összhang ez, kedvesem,

      E sokszerű szó és egy értelem. —

      Lucifer

      Mit késem ennyit? fel munkára, fel,

      Megesküvém vesztökre, veszniök kell.

      S kétkedve állok mégis újra meg,

      Nem küzdök-é hiába a tudás,

      A nagyravágyás csábos fegyverével

      Őellenek, kik közt, mint menhely áll,

      Mely lankadástól óvja szívöket,

      Emelve a bukót: az érzelem.

      De mit töprengek. Az nyer, aki mer.

      (Új szélroham. Lucifer a megrettenő emberpár előtt megjelenik. A dics elborul.

      Lucifer kacag.)

      Mit álmélkodtok? – (Évához, ki futásnak indul.)

      Óh, megállj, kecses hölgy!

      Engedd egy percre, hogy csodáljalak.

      (Éva megáll s lassanként felbátorodik.)

      (félre) E mintakép milljószor újuland meg.

      (fent) Ádám, te félsz?

      Ádám

      Tőled, hitvány alak?

      Lucifer

      (félre) Ez is jó ős a büszke férfinemnek.

      (fent) Üdvöz légy, szellem-testvér!

      Ádám

      Mondd, ki vagy?

      Alulról jössz-e hozzánk, vagy felülről?

      Lucifer

      Amint tetszik, nálunk ez egyre megy.

      Ádám

СКАЧАТЬ