Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet). Endrődi Sándor

Чтение книги онлайн.

      Csak azért szeretek falu végén lakni,

      Hogy az én galambom arra jár itatni.

      Arra jár itatni, magát fitogtatni,

      Magát fitogtatni, a lovát ugratni.

      Mig a lova iszik, lehet vele szólni,

      Piros két orczáját meg lehet csókolni.

      Csak titokban akartalak szeretni,

      De ki kellett annak világosodni.

      No de sebaj! hadd tudja meg a világ,

      Igy is, ugy is hű leszek én tehozzád.

      Száraz ágról messze száll el a madár,

      Addig repül, mig zöld ágra nem talál.

      A kis madár elmaradt a párjátúl,

      Ugy maradunk mi el, rózsám, egymástúl.

      Sárga dinnye ráfutott a görögre,

      Meg kell válni, kedves rózsám örökre.

      A kék eget sötét felhő borítja,

      Megválásom még az ég is siratja.

      Cserebogár, sárga cserebogár,

      Nem kérdem én tőled: mikor lesz nyár?

      Azt sem kérdem: sokáig élek-e?

      Csak azt mondd meg: rózsámé leszek-e?

      Nem kérdem én tőled, te kis madár,

      Derül-e még életemre több nyár?

      Ugyis hév nyár lankasztja kedvemet,

      Mióta rózsám birja szivemet.

      Csillagok, csillagok,

      Szépen ragyogjatok!

      Annak a legénynek

      Utat mutassatok.

      Mutassatok utat

      Annak a legénynek,

      Ki nem tudja házát

      A szeretőjének.

      Csillagos az ég, csillagos,

      Rózsafa levele harmatos;

      Rózsafa levele, szakadj rám,

      Kedves, édes rózsám, nézz reám.

      Csillagos az ég, csillagos,

      Bú szállt a szivemre, bánatos.

      Akárhova hajtsam fejemet:

      Seholsem találom helyemet.

      Csipkés a szőlő levele,

      Vártalak rózsám az este,

      Váratlanul jöttél hozzám,

      Áldjon meg az isten, rózsám.

      Kék eres a szőlő-level,

      A szép asszony szép lányt nevel;

      Mióta fölcseperedtem,

      Mindig a szépet szerettem.

      Csongorádi kis barna,

      Fodros szoknya van rajta.

      Kényesen jár a kicsi,

      Jaj, a lába de piczi!

      Ez a kis lány de hamis,

      Nevetne meg sirna is.

      Lelkem, ha fáj a szive,

      Boruljon a keblemre!

      Csütörtökön este

      Három legény leste,

      Hogy a kis lány a szoknyáját

      Pántlikába szegte.

      Tej, turó, tejfel,

      Fehér gatya, pendel, –

      Azért a kis barna lányért

      Majd meghal az ember.

      Czin tányéron, czin tányéron pogácsa,

      Fáj a szivem, fáj a szivem magára.

      Én rám bizony, én rám bizony ne fájjon,

      Ugy sem leszek a magáé a nyáron.

      Czin tányéron, czin tányéron pogácsa,

      Fáj a szivem, fáj a szivem magára;

      Nem kell nekem, nem kell nekem pogácsa,

      Csak az a ki, csak az a ki csinálta.

      Három bokor, három bokor saláta,

      Három kis lány, három kis lány kapálta;

      Nem kell nekem, nem kell nekem saláta,

      Csak az a ki, csak az a ki kapálta.

      Duna partján sétáltam,

      Szeretőmet ott láttam,

      Rózsavizben mosdózott,

      Az orczája mosolygott.

      Aranyhaju kis leány.

      Gyere által a Dunán.

      – Mindjárt megyek, angyalom,

      A szoknyámat fodrozom.

      Három rojtu a szoknyám,

      Ugy-e, babám, illik rám?

      Azt is azért vettem rám,

      Hogy több legény nézzen rám!

      Édes alma terem

      Az édes almafán, –

      Amikor szerelmes

      Akkor szép a leány.

      Fehér kendőt tesz föl

      Két tűzes szemére,

      Ugy megy göndörhaju

      Galambja elébe.

      Megérik az alma,

      Leesik a fárul, –

      Hej, ez a kis lány is

      Megérik magátul.

      Olyan vagy te, rózsám,

      Mint az engedelem,

      Piros két orczádon

      Nyílik a szerelem!

      Édes anyám, adjon isten jó estét!

      Haza hoztam a szép barna szüzecskét,

      Ha megtetszik, kössön neki koszorút,

      Sárga СКАЧАТЬ