Az ember tragediaja. Madach Imre

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ style="font-size:15px;">      Ne oly vágtatva, még jókor beéred,

      Talán előbb, a célt, hogysem reméled,

      És sírni fogsz majd, látva, hogy mi dőre,

      Mig én kacaglak. – Menjünk hát, előre.

      ÖTÖDIK SZÍN

      (Athénben. A köztér, közepén szónokszékkel. Az előtéren oldalvást nyílt templomcsarnok istenszobrokkal, virágfüzérekkel, oltárral. Éva mint Lucia, Miltiádész hadvezér neje, fiával, Kimónnal, több szolgálótól kísérve, kik áldozati tárgyakat visznek, jő a templom csarnoka felé. A téren rongyos nép ácsorog. Ragyogó reg.)

      Éva

      Csak erre, erre, kedves kis fiam.

      Nézd, arra ment el gyors hajón atyád,

      Csatázni messze hon határain.

      Egy durva nép él ott, mely vakmerőn

      Fenyegeté szabadságát honunknak.

      Imádkozzunk, imádkozzunk, fiam,

      Hogy az ég védje e hon igazát,

      S vezesse közénk hős atyádat épen.

      Kimón

      Ugyan mért ment atyám oly messze földre,

      Hogy védje ezt a rongyos, gyáva népet,

      Ha szép nejét meg bú emészti honn?

      Éva

      Óh, jaj, ne ítélj jó apád felett,

      Istennek átka űl oly gyermeken.

      Csak a szerelmes nőnek van joga

      Kesergni férje nagy lépésein,

      Miket ha nem tesz, megszégyenlené.

      Atyád úgy tett, mint kell a férfiúnak.

      Kimón

      Félsz hát, anyám, hogy gyenge, megverik?

      Éva

      Nem, nem, fiam, atyád hős, győzni fog,

      Csak egy van, amitől őt félthetem,

      Hogy önmagát nem győzi meg.

      Kimón

      Hogyan?

      Éva

      Van a léleknek egy erős szava

      A nagyravágy. A rabszolgában alszik,

      Vagy szűk körében bűnné aljasul.

      De vérével táplálván a szabadság,

      Naggyá növeszti, mint polgárerényt.

      Ez költ életre minden szép s nagyot,

      De hogyha túl erős, anyjára tör,

      S küzd véle, míg elvérzik egyikök. —

      Ha e szó benne túlerőre jutna,

      Ha megcsalhatná ezt a szent hazát,

      Megátkoznám. Imádkozzunk, fiam.

      (A templom csarnokába mennek, ezalatt a térre mindig többen gyülekeznek.)

      Első A Népből

      Nem hall az ember semmi izgató

      Hírt, mintha sergünk ellent sem találna.

      Második A Népből

      És itthon is oly álmos minden ember,

      Tán senki sem kohol már terveket,

      Mint hajdanán, miknek kivitelére

      A felséges nép torka kellene.

      Ma reggel óta járom e helyet,

      S szavazatomra nem akad vevő.

      Első A Népből

      Unalmas élet, mit van tenni már?

      Harmadik A Népből

      Nem ártana egy gyönge kis zavar.

      (Éva ezalatt az oltár tüzét meggyújtotta, kezeit megmosá s a hozandó áldozatra készült. Szolgálói himnuszt kezdenek, mely szakaszonként a következő jelenetbe vegyül. A tér megtelt polgárokkal, néppel, két demagóg a szószékért küzd.)

      Első demagóg

      Odább! ez a hely itten az enyém.

      Veszélyben a hon, hogyha nem beszélek.

      (A nép helyeslést üvölt.)

      Második demagóg

      Akkor vesz el, ha szólsz. Bérenc, le innét!

      (A nép kacag és tapsol.)

      Első demagóg

      Te nem vagy bérenc, mert ki sem veszen meg.

      Polgárok! fájva emelek szavat,

      Mert a nemes szívnek fáj, a nagyot

      Porig alázni; s egy nagy férfiút

      Kell vonnom bírószéketek elé

      A dísz-szekérről.

      Második demagóg

      Jól kezded, gonosz!

      No, csak virágozd fel az állatot,

      Mit áldozatra szántál.

      Első demagóg

      Félre innen!

      A Népből

      Mit is hallgatjuk azt a gúnyolót.

      (Rángatják a második demagógot.)

      Első demagóg

      De bármint fáj szivem, mégis beszélek,

      Mert téged, óh, dicső, fejdelmi nép,

      Még СКАЧАТЬ