Az ember tragediaja. Madach Imre

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ mit forraltok ellene,

      Felkelt szivében a méltó harag,

      S míg szóltok, tűzzel-vassal itt terem.

      Második demagóg

      Ti hoztátok mindezt ránk, árulók.

      A Népből

      Üssük le őket. – Éljen a vezér! —

      Jaj nékünk, fusson, aki merre tud. —

      Mindennek vége. —

      Első demagóg

      Nincs. Hódolni néki

      Elébe a kapukhoz!

      Éva

      Istenek!

      Az ítélet fájt, melly által nekem

      Elvesztél férjem, óh, de keserűbb,

      Hogy igazoltad azt – bár visszanyerlek. —

      Első A Népből

      Fogjátok el nejét; ha városunknak

      Bántása lesz, haljon meg gyermekestül.

      Éva

      Meghalnék érted, férjem, szívesen,

      Csak a hon átka gyermekem ne érné. —

      Kimón

      Engem ne félts, anyám, jőj, jőj velem,

      Megóv e szentély minden bántalomtól.

      (Felmennek az üldöző csoport elől a csarnokba, két nimfa rózsaláncot bocsát le mögöttük a nép előtt, mely azonnal visszalép. Kívülről harsonák hangzanak, a nép jajveszékelve szétszalad. – A nimfák eltűnnek.)

      Lucifer (kacagva kezét dörzsöli)

      Szép tréfa volt. Mi jó az értelemnek

      Kacagni ott, hol szívek megrepednek.

      (a templom felé fordulva)

      Csak e mindig megifjuló, örökké

      Szépnek látása ne zavarna folyvást.

      Úgy fázom idegenszerű körében,

      Mely a mezetlent is szemérmetessé,

      A bűnt nemessé és a végzetet

      Magasztossá teszi rózsáival

      S az egyszerűség csókos ajkival. —

      Mért késik oly soká az én világom,

      A torzalak, a kétes rémület,

      Hogy elriassza e káprázatot,

      Mely küzdelmemben a már-már bukó

      Embert mindannyiszor fölkelti újra. —

      De majd meglátjuk, hogyha a halál

      Borzalma eljő hozzánk nemsokára,

      Unalmas árnyjátéktoknak vajon

      Nem lesz-e akkor itt végső határa.

      (A nép közé vegyül.)

      (Ádám mint Miltiádész, fegyveres csapat élén vezettetik megsebesülten. Előtte könyörögve a nép és a demagógok.)

      A Népből

      Éljen vezérünk. Könyörülj, nagy ember.

      Ádám

      Mi vétketek hát, amiért könyörgtök?

      S a gyöngétől mit kérhet az erős? —

      De nőm nem jő elém, se gyermekem;

      Tán csak nem érte őket bántalom! – —

      Éva

      Ah, Miltiádész, mért is jössz, ha nőd

      Sem bír örülni jöttödön. – Fiam,

      Anyád leroskad, tartsd fel, tartsd fel… Ah,

      Még jó nevet se hágy reád atyád! —

      Ádám

      Mi ez? nem értem. A nép esdekel,

      Nőm átkoz, és e mell vérzik hazámért. —

      Éva

      De jobban vérzik a hon és szivem.

      Vagy mért jövél, mondd, hadseregnek élén. —

      Ádám

      Nem illet-é rangomban ily kiséret?

      Eljöttem, mert e súlyos seb nem enged

      Továbbra is tisztemnek megfelelni.

      Eljöttem, hogy küldőimnek kezébe,

      A felséges népnek kezébe téve

      Hatalmamat, beszámoljak neki.

      Im, elbocsátlak, bajnok társaim,

      Kiérdemlétek a háztűz nyugalmát.

      S most én is e kardot, Athéne Pallasz,

      Szentelve tűzöm oltárod fölé.

      (Felvezetteti magát a csarnok lépcsőin. Fegyveresei eloszolnak.)

      Éva (férje nyakába borulva)

      Ah, Miltiádész, hol van boldogabb nő,

      Mint a te nőd, nemes nagy férfiú!

      Nézd, nézd fiad, milyen hasonlatos

      Hozzád, mi nagy, mi szép!

      Ádám

      Ti kedvesek!

      Kimón

      Jól tudtam én, hogy amit tesz atyám,

      Az jól van téve. —

      Éva

      Óh, ne szégyeníts meg,

      Ezt СКАЧАТЬ