Egri csillagok. Gardonyi Geza

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ üdvözüljek az igazak paradicsomában!

      – Oldjátok el! – felelte a szultán, egy vércseppet utálattal törülve le a kabátja ujjáról. – A láncát kössétek át a diák lábára.

      Aztán a papra nézett.

      – Ezt az ebet az orvosok fogják gondozásba. Akarom, hogy vallomást kapjunk tőle!

      A szultán azután újra lóra ült. A fiai melléje csatlakoztak, s a bosztandzsik és basák kíséretében a robbanás helyére lovagolt.

      Míg a diák lábára a láncot verték, látta, hogy a papot lefektetik hanyatt a földre, és egy bőrtömlőből vizet csurgatnak az arcára és a mellére.

      Mosták róla a vért.

      Egy hamuszín kaftánba öltözött, komoly török időnként felvonta a pap szeme héját, és figyelemmel nézte.

      A diák lábára eközben föllakatolták a bilincset, s elkísérték a foglyok közé.

      Sápadt volt a fiú, és remegett, mint a nyárfalevél.

      Negyedóra múlva ott termett Tulipán is. Kékbe volt öltözve, mint a janicsárok. A fején fehér süveg, a lábán vörös bakancs.

      Az öklét rázta a diákra, és dühösen ordított a szemébe:

      – Markomba kerültél, hitetlen kutya!

      S Gergely mellől eltolta a janicsárt.

      – Ez az én rabom – mondotta. – Eddig én voltam az ő rabja. Allah igaz és hatalmas.

      A janicsár bólintott rá, és engedte Tulipánt Gergely mellé.

      A fiú sápadt arccal bámult Tulipánra. Valóban megfordult-e Tulipánnak a lelke?

      Nem telt bele két perc, Tulipán lopva intett neki, hogy ne nyugtalankodjon.

      6

      Gergely gyalograb lett egy csoport fáradt és poros rab gyermek között. Oldalt egy sor janicsár kísérte őket. Mögöttük az ágyús szekerek dübörögtek. Az egyik ágyú rengeteg nagy volt; ötven pár ökör húzta. A rövid köntösű, vörös ruhás topcsik serege kísérte.

      A nap égető meleggel kínozta az egész sereget. Az út fehér pora is forró volt. Egy nyolcéves gyermek minden tizedik lépésnél nyöszörgött:

      – Vizet adjanak! Vizet!…

      Gergely odaszólt búsan Tulipánnak:

      – Adjon neki.

      – Nincs – felelte magyarul Tulipán. – A kulacs ott maradt.

      – Hallod, fiam, hogy nincs – szólt hátra Gergely a gyermeknek. – Adnánk szívesen, ha volna, hát csak tűrj estig, ahogy lehet.

      A lábán levő láncot hol az egyik, hol a másik kezével kellett vinnie, hogy léphessen, de a láncnak egyre nőtt a súlya. Alkonyatkor már úgy érezte, mintha mázsányi terhet cipelne magával.

      A gyermekhad akkor már az ágyúkon és tevéken ült. Fölszedték a topcsik őket, mert elbukdostak a fáradtságtól.

      – Messze vagyunk-e még? – kérdezte Gergely a jobbján haladó rongyos katonát.

      – Nem – felelte az, nagyot nézve, hogy Gergelyt törökül hallja szólani.

      Kerek arcú, fiatal óriás volt az a török. Szakadozott bőrmelles volt rajta, s abból meztelenen nyúltak ki a karjai. Micsoda karok! Combokul is szívesen látná más ember az ilyen tagokat. Fegyvere: két hosszú handzsár az övkendőjében. Az egyik szarvascsont nyelű, a másik sárga marhalábszárcsont, még a kettős bütyök is azonképp a csont végén, ahogy a természet megformálta. De a fő fegyvere az a hosszú, rozsdás hegyű dárda, amelyet a vállán hordoz magával. A szabadkatonák közül való, akik csupán a zsákmányért járnak. Parancsolni parancsol nekik mindenki, de már engedelmeskedni csak addig engedelmeskednek, míg a tarisznyájukat meg nem tömik. No, ennek jó nagy volt a tarisznyája, s ugyancsak lapos. A hátán lötyögött pedig a tarisznya, s az is afféle maga varrta készség. Rajta volt az ökörnek a szőre és bélyege is. A bélyeg egy négyfelé osztott, tenyérnyi kört ábrázolt.

      – Török vagy? – kérdezte a katona.

      – Nem – felelte büszkén a diák —, nem tartozom semmiféle olyan nemzethez, amelyik rabolni jár.

      Az óriás vagy nem értette a sértő megjegyzést, vagy nem volt érzékeny. Ment egyforma nagy lépésekkel.

      A diák, hogy ekkor végignézett rajta, tekintete az óriás bocskorán ragadt meg. A bocskor elöl meg volt nyílva a kopástól. Ahogy ott az országút fehér pora bement, hátul a lyukon mindig kilövődött.

      – Tudsz-e olvasni? – kérdezte a török mintegy negyedóra múlva.

      – Tudok – felelte Gergely.

      – Írni is tudsz?

      – Írni is.

      – És nem akarsz török lenni?

      – Nem.

      A török egyet emelt a szemöldökén.

      – Kár.

      – Miért?

      – Szolimán pasa is magyar volt. Tudott írni, olvasni. Most pasa.

      – És harcol a hazája ellen.

      – Harcol az igaz hitért.

      – Ha neki az az igaz hit, amit a prófétátok hirdetett, hát harcoljon másutt.

      – Ott harcol, ahol Allah akarja.

      Aztán nem beszéltek többet. Tulipán intett a szemével Gergelynek, hogy hallgasson.

      Az óriás elgondolkozva lődözte tovább a port a bocskorából.

      7

      Beesteledett. Az égen feltünedeztek a csillagok. Ahogy az út dombra kanyarodott, a mezőség sötétje is mintha egy darab ég volna: vörös csillagokkal behintett ég, amelyből a keleti szélen öt nagy vörös csillag ragyog ki a többi közül.

      – Megérkeztünk – szólt az óriás.

      De még negyedórát is mentek kiszáradt legelőkön, dombokon, tarlókon át.

      Minden csapat megtalálta keresés nélkül a maga helyét, és minden ember a maga sátorát. A vörös csillagok tábori tüzek, amelyek mellett hagymaillatú birkahús gőzölög. Az öt nagy vörös csillag a szultán tornyos sátora előtt égő nagy viaszfáklya; az ötödik a nagy holdas aranygolyó a sátor tetején, amint a fáklyák fényében tündöklik.

      Egy napraforgós СКАЧАТЬ