Egri csillagok. Gardonyi Geza

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ három nappal szöktem. De bár ne szöktem volna! Ennél rosszabb sorom nem lett volna. Ámbátor kutya a török. Nándorfejérvárnál is azt fogadta, hogy nem lesz bántódása senkinek, mégis felkoncolták az egész vár népét, igaz-e?

      – Csak nem gondolja tán, hogy Buda török kézbe kerül?

      – Bizonyos.

      – Már hogy volna bizonyos?

      – A templomban minden éjjel miséznek a török lelkek, már több egy heténél.

      – Micsoda? Mit beszél?

      – Minden éjfélkor kigyullad a világosság a Boldogasszony templomában, aztán kihallatszik a sok ilallah, ahogy a törökök üvöltik-éneklik az istenüket.

      – Nem lehet ez, bátyám!

      – De isten-szentuccse igaz. Hát Nándorfejérvárott nem így volt? Ott is így hallatszott a török ének a templomból minden éjszaka, aztán egy hét múlva töröké lett a vár.

      – Ez csak afféle babona – szólt Gergely összeborzongva.

      – Már akármi, de én magam is láttam, hallottam. Különben nem jöttem volna ki a várból.

      – Hát ezért szökött meg!

      – Persze hogy ezért. A családomat még a német viaskodás előtt elküldtem Sopronba, az öreganyjukhoz. Én magam nem mehettem velük, mert jó keresetem volt. A nemesurak, tudhatja az úrfi, mikor Budára jönnek, az az első dolguk, hogy új csizmát szabatnak maguknak. Török Bálint úrnak is csináltam, Werbőczy nagyságos úrnak is én varrtam. Hát még Perényi nagyságos úr!

      A csizmadia nem végezhette el, amit mondani akart, mert Hajván megfogta a mellénye gallérjánál, és fölemelte, mint a macskát. Eldobta a diáktól valami tízlépésnyire.

      A csizmadia nagyot nyekkenve esett a gyöpre. A helyére Hajván ült le:

      – Azt mondtad, hogy tudsz írni-olvasni, hát mutatok neked valamit.

      Beletörölte mind a tíz ujját a bugyogójába, és elővonta a hátáról a fehér ökörbőr turbát.

      Megint megtörölte az ujját az ökörszőrbe, és a turbából egy csomó összehajtogatott pergamenpapirost vett elő.

      – Nézd – azt mondja —, ezt én egy holt dervisnek a csuhája alatt találtam. A dervist valami seb ölte meg. A derekán volt a seb. Vagy átszúrták, vagy átlőtték. De az mindegy. Pénz is volt nála: harminchat arany. Az is itt van a tarsolyomban. Hát ha te megmondod, hogy mik ezek az írások, akkor két arany a tiéd. Ha pedig nem mondod meg, akkor úgy ütlek kupán, hogy megdöglesz.

      A hold erősen világított. Körülöttük mindenki aludt. A csizmadia is összekucorodott a gyepen, és iparkodott vigasztalást találni az álomban.

      A diák kibontotta a papiroscsomót. Tenyérnyi nagyságú lapok voltak, s mindenféle négy-, öt— és hatszögletes rajzok a lapokon.

      – Nem látok jól – szólott a diák. – A hold nem elég világosság az ilyen apró írás elolvasásához.

      A török fölkelt, és karnyi vastag, lángoló ágat hozott a tűztől. Tartotta.

      A diák nézte az írást meg a rajzokat figyelmesen és komoran. A tűz meleget langallt az arcára, de ő alig érezte.

      Egyszer aztán fölemelte a fejét.

      – Mutattad már valakinek ezeket az írásokat?

      – Mutatni mutattam, de olvasni nem tudták.

      A fa lángja ellobbant. A török letette.

      – Nekem a te pénzed nem kell – folytatta a diák. – Az öklödtől sem félek. Mert én a szultán rabja vagyok: ha megütsz engem, a szultánnak számolsz érte. Hanem ha te azt kívánod, hogy megfejtsem ezt az írást, én is kívánhatok tőled valamit.

      – Mit?

      – Ez az írás neked sokat ér, mert egy szent dervistől való. Ezer szerencséd, hogy nekem mutattad meg, mert minden török elvenné tőled. Hanem én csak azzal a feltétellel magyarázom meg, ha te elmégy ahhoz a paphoz, aki ma délben a robbanást csinálta, vagy ha nem ő csinálta, ott találták.

      – Bizonyosan ő csinálta.

      – Hát mindegy. Megnézed, hogy él-e vagy meghalt.

      A török az álla hegyét fogta, s gondolkodva nézett Gergelyre.

      – Én addig, míg odajársz, átvizsgálom a papirosaidat – biztatta tovább a diák. – Most már nem kell a láng se. A hold eléggé világít.

      S újra belemélyedt a rajzok szemlélésébe.

      A rajzok magyarországi várak rajzai voltak. Ónnal készültek. Itt-ott törlés. Egy X alakú és egy O alakú jegy az egyik rajzon szembetűnő. A lap alján magyarázatul latin nyelven: X a vár leggyöngébb része, O az aknaásásra alkalmas hely. Néhol ez az O jegy nyíl alakú vonallal volt megtoldva, néhol hiányzott is.

      A diák elkeseredetten rázta a fejét. Valami kém rajzai voltak a kezében. Több mint harminc magyarországi várnak a rajza.

      Mit tegyen?

      Ellopja?

      Az lehetetlen.

      Elégesse?

      A török megfojtja érte.

      Az izgalomtól sápadtan tartotta a kezében a papirost. Aztán a mellénye zsebébe nyúlt, és egy darabka ónt vett elő. Kitörülte minden rajzon a X-et meg az O-t is, és ugyanolyan vonással más helyre jegyezte.

      Ez volt minden, amit tehetett.

      Hogy a török még oda volt, az utolsó rajzot sokáig tartotta a kezében. Eger várát ábrázolta az, egy minden lábán csonka béka alakjában. Azért ragadta meg a figyelmét, mert négy föld alatti utat látott rajta, s az utak között termeket és egy négyszögletes vízmedencét. Milyen különös építmény! Mintha, akik építették, arra is számítottak volna, hogy a föld alatt folytatják a harcot, s ha ott nem sikerül, négy úton négyfelé menekülnek a várból, míg az üldözők belepusztulnak a medencébe.

      Felpillantott, hogy jön-e a török.

      Jött. Magas, óriás árnyékként közeledett az ágyúk mellett.

      Gergely gyorsan golyóvá morzsolta azt az egy rajzot, és a mellénye zsebébe dugta. A zseben lyukat szakított az ujjával, s oda bocsátotta le. Azután újra a térdére kiterjesztett rajzok fölé hajolt.

      – A pap él még – szólt lekuporodva a török —, de azt mondják, nem éri meg a reggelt.

      – Láttad?

      – Láttam. Minden orvos ott СКАЧАТЬ