Egri csillagok. Gardonyi Geza

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ papom, az Isten hozott! – mondotta a kezét nyújtva. – Hallottam, micsoda forrázáson estél keresztül. Sebaj, páterkám, legalább új bőröd nyől, mint a hernyónak.

      – Nagyságos uram – felelte a pap, a kezében tartva a süvegét —, az én bőröm az a legkisebb baj. Nagyobb baj az, hogy elvitték, leöldösték az eklézsiámat. Szegény anyámat is megölték.

      – Hogy a kutya egye meg! – duhogta Török Bálint visszafordulva. – Az egyik átkoz, hogy nem eresztem el, a másik meg oktat, hogy mi a lovagiasság.

      A pap hallgatott.

      – Kiállok vele pallossal – folytatta a paphoz fordulva —, nekem ront, mint valami hóhér. Ez neki lovagi játék. Hanem mikor én lerántom, akkor még neki áll feljebb.

      Bosszúsan húzott egyet a nadrágja szíján, s vörös volt, mint az a medve, amely címerként ágaskodott a kapuján.

      Aztán a fiúra nézett.

      – Hát ez az? – kérdezte csodálkozva.

      – Szállj le hamar – szólt Gergőre a pap. – Vedd le a süvegedet.

      A kis mezítlábas, kardos gyerek hasra feküdt a nyergen, és lecsúszott a lóról. Megállott Török Bálint előtt.

      – Ezt a lovat szerezted te? – kérdezte Török Bálint.

      – Ezt – felelte büszkén a gyerek.

      Török Bálint kézen fogta, és olyan sebesen vitte a feleségéhez, hogy Gábor pap alig bírta őket követni.

      Az asszony – patyolatarcú, szép, szőke teremtés – a belső vár kertjében ült egy malomkő asztal mellett. Befőtteket kötözött ott szilkékbe, csuprokba. Egy fehér kezű, reverendás pap is dolgozott velük, a várnak a plébánosa. Közelükben meg egy ötéves és egy hároméves fiúcska játszadozott.

      – Kata lelkem, nézzed csak – kiáltott Török Bálint nevetve —, a Dobó apródja!

      Gergő kezet csókolt. A kék szemű, kis sváb asszony mosolygó csodálkozással nézett rá. Aztán lehajolt, és megcsókolta az orcáját.

      – Ez? – kérdezte a plébános is elbámulva. – Hiszen ez még szopik.

      – Szopik ám, török vért – felelt a vár ura.

      – Éhes vagy-e, kis katonám? – kérdezte az asszony.

      – Éhes vagyok – felelte Gergő. – De előbb Dobó úrhoz szeretnék menni.

      – Tyűh, fiam, az nem lehet – szólt Bálint elkomolyodva. – Az urad sebesülten fekszik…

      S Gábor paphoz fordult:

      – Még nem tudod? Nekirontott ötvenedmagával kétszáz töröknek. Egy török úgy belevágta a dárdáját a combjába, hogy a nyereg fájában állott meg a vasa.

      – A dárda vasa.

      – Az. Bele is törött.

      – Én húztam ki! – dicsekedett a plébános.

      – Te hát – szólt Török Bálint —, hanem úgy húztad, mint a répát szokás.

      – Úgy húztam, úgy húztam… Hát hogy húztam volna másképp?

      – És nem esett le? – kérdezte Gábor pap.

      – Fenét esett – folytatta Bálint úr. – Levágta a törököt, és hazaügetett nyereghez szegezetten.

      Gergő sápadtan hallgatta ezt. Bánta, hogy ő nem volt Dobó mellett. Ő levágta volna azt a törököt.

      – Eredj – mondotta a plébános —, játsszál az úrfiakkal.

      A két kis fekete hajú gyerek már akkor ott bámulta Gergőt a Kata asszony szoknyája mellől.

      – No, mit féltek? – mondotta az anyjuk. – Magyar gyerek ez. Szeret benneteket.

      Aztán Gergelyhez szólott:

      – Ez a nagyobbik a Jancsi, a kisebbik meg Feri.

      – Győjjenek – szólt Gergő —, megmutatom a kardomat.

      A három fiú hamarosan összebarátkozott.

      – Hát te, papom – szólt Török Bálint a padra ülve —, mi az istennyilát csinálsz most már eklézsia nélkül?

      – Hát – felelte Gábor pap búsan – azért csak megélek ottan, ha egyébképpen nem, ahogy a remeték szoktak.

      Török Bálint gondolkozva pödörgette a bajuszát.

      – Értesz te törökül?

      – Értek.

      – Németül is?

      – Két évet diákoskodtam német földön.

      – Hát mondok valamit, papom: szedd össze a sátorfádat, és gyere ide Szigetre. Azaz ne Szigetre, hanem Somogyvárra, mert egynéhány nap múlva odaköltözünk. Hát ott légy. A feleségemnek van pápista papja, mért ne legyen nekem újhitű papom? Aztán hát egy-két év múlva megnőnek a gyerekek, rád bízom, hogy tanítsad őket.

      – Nagyságos uram – szólt a plébános a befőtteket hirtelen otthagyva —, hát én?

      – Hát te is tanítod: te tanítod őket latinul, ez meg tanítja őket törökül. Elhidd, jó pásztorom, hogy a török nyelv éppoly szükséges az üdvösségre, mint a latin.

      A fiaira nézett, akik Gergellyel az almafa körül kergetőztek. Pirosak voltak mind a hárman, és nevettek.

      – Elveszem ezt a gyereket Dobótól – szólt Török Bálint. – Meglehet, hogy ez beválik harmadik nevelőnek.

      MÁSODIK RÉSZ. ODA BUDA!

      1

      János király meghalt. A fia csecsemő. A nemzetnek nincsen vezére. Az ország hasonlít most azokhoz a címerekhez, amelyekben egymásra mérgesen ágaskodó griffek nyúlnak a köztük lebegő koronáért.

      A nemzet gondolkozása meg van zavarodva. Senki se tudja, hogy a pogány török uralmától féljen-e jobban vagy pedig a keresztény német uralmától.

      A német Ferdinánd ráküldte Budára az ő vén totya generálisát: Roggendorfot. A török császár maga indult el, hogy feltűzze a félholdas zászlót a magyar királyi palotára.

      Vala pedig akkor az idő az 1541. esztendőben.

      A Mecsek országútján egy augusztusi holdfényes éjjelen két lovas üget fel a hegynek. Az egyik egy beretvált arcú, fekete köpenyeges, СКАЧАТЬ