Egri csillagok. Gardonyi Geza

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ style="font-size:15px;">      – Lovas jön – vélekedett a pap.

      – Egy – felelte rá Gergely.

      S tovább ettek.

      A dobogás lassanként robogássá erősödött a száraz kocsiúton. Egynéhány perc múlva odaérkezett maga a lovas is.

      Meglassította a lovát a csárda előtt, és belépett az udvarra.

      – Mubarek olszun! – kiáltotta a papnak rekedt hollóhangon.

      Töröknek nézte, hogy a fején ott fehérlett a vizes kendő.

      – Magyar vagyok – felelte a pap fölemelkedve.

      Megismerte Mórét.

      Gergő is megismerte. Összeborzongott.

      – Ki van itt? – kérdezte Móré, miközben lefordult a gőzölgő paripáról. – Hol a gazda?

      – Nincs itt más, csak én meg ez a kisfiú – felelte a pap. – A ház gazdátlan.

      – Nekem ló kell – szólt nyersen Móré. – Pihent ló.

      A pap vállat vont.

      – Itt bizony alig akad.

      – Nekem sietős az utam. Pénzem nincs. Keresztények vagyunk. Ide a lovadat!

      Egy pillantással végigmustrálta a két lovat. A harmadik, a Gergelyé, az árnyékban legelt. Kicsi ló volt: hitványnak látszott. Móré feleletet se várt, csak eloldotta a rudast a kocsitól.

      – Hohó – szólalt meg a pap —, legalább azt mondd meg, miért futsz!

      Móré nem felelt. Rávetette magát a parasztlóra, és tovaszáguldott.

      – No – mormogta a pap —, ez ugyan rövidesen csinál lóvásárt.

      Ahogy megmozdult, megérezte, hogy valami kicsúszott a zsebéből. Fölvette és megbámulta. Aztán, hogy rátapintott, eszébe jutott, hogy a török talizmánja az.

      A kis selyemzacskóban valami keménykedett. Fölhasította a kardjával, hát egy gyűrű fordult ki belőle.

      A gyűrű köve szokatlanul nagy, négyszögletes fekete kő, vagy sötét gránát vagy obszidián, nem lehetett megismerni a holdvilágnál. De azt tisztán lehetett látni, hogy valami halványsárga kőből hold van rajta meg körülötte öt apró gyémántcsillag.

      A zacskó belsejében is tündöklött valami: ezüstfonalakból varrt török írás.

      A pap értett törökül, de a török írásjegyeket nem ismerte.

      Ránézett Gergőre. A fiúcska a fehér ruhás zsákon aludt már édesen.

      15

      Milyen vidáman, pompásan sugárzik le a nap az égről! Pedig a Balaton körül nem láthat egyebet, csak szenes háztetőket, szanaszét heverő holtakat, letiport vetéseket.

      Ó, ha a nap az Isten arca volna, sugarak helyett könny hullana a földre!

      A pap előre tudta, hogy az ő faluja is fel van dúlva. Mégis, ahogy fölértek a dombra, s a kerti fák lombjain túl előmeredt a kormos, tetőtlen torony, elvizesedett a szeme.

      El volt pusztulva az egész falu. Sehol egy ép tető, sehol egy ép kapu. Az udvarokon bútortöredékek, hordódongák, liszthulladék, holt emberek és holt állatok.

      És sehol egy élő ember. Csak néhány gyáva kutya, amely elinalt a veszedelemben, s visszatért a veszedelem után, és egynéhány baromfi, amely el tudott szárnyalni a rablók keze elől.

      A pap leszállt a kocsijáról, és levette a süvegét.

      – Vedd le te is a süvegedet, fiam – mondotta Gergelynek. – Halottak faluja ez, nem eleveneké.

      Leszállt a kocsiról. A lovakat vezetve haladtak beljebb.

      Egy nagy hajú, ősz paraszt égbe néző arccal, keresztben hevert az úton. Holt kezében még mindig tartotta a vasvillát.

      – A bíró – mondotta a pap. – Szegény András bácsi!

      Megfogta a halott karját, és elvonszolta az útból, hogy a lovak elmehessenek mellette.

      Egy másik fiatal paraszt derékban megtörve lógatta holt fejét a kerítésen le az utcára. Mintha nézné a saját vérét, amely a fejéből a földre csurgott, s megfeketedett ottan.

      A disznója ott legelt mögötte az ágytollal ellepett udvaron. A disznót nem bántja a török.

      És egy meztelen csecsemőgyerek is ott hevert a közelében a kapu mellett. A mellecskéjén tátongó seb.

      A pap fogta a lova kantárát, és vezette. Nem nézett már se jobbra, se balra, csak az utat nézte, amelynek a pora sárgállott a napfényben.

      Végre a paplakhoz értek.

      Annak sincs teteje. A megszenesedett, fekete ollófák nagy A betűket formálva meredeznek a tető araszos hamuján, s az utcai ablak fölött fekete a fal a láng nyomaitól.

      Akkor gyújtották fel azt a házat, mikor őt forró vízzel öntözték, hogy adja elő a templom kincseit.

      A pad még ott áll az udvar közepén. Körülötte a nagy diófa láda töredékei, könyvek, gabonahulladék, elgázolt szobai virágok, széklábak, edénycserepek. S a lábatörött asztal mellett egy fekete ruhás öregasszony, aki hanyatt fekszik, a két karját szétnyújtva. S fekete vértócsa van körülötte.

      Az a papnak az édesanyja.

      – Itthon vagyunk – mondotta a pap, Gergelyre fordítva könnyekben ázó orcáját.

      16

      Temettek két napon át szünet nélkül. A pap levette a kocsija oldalát, és három-négy halottat vitt egy-egy fordulóval ki a temetőbe.

      Gergő mindig a kocsi előtt járt. Az oldalán a kard, amit Dobótól kapott, kezében a temetői kereszt. A pap hol énekelve, hol imádkozva vezette a lovakat. Neki is ott volt a kard az oldalán.

      Odakünn betakarta a halottakat gyékénnyel, hogy a hollók vagy varjak ne férhessenek hozzájuk, s meg-meg visszatért.

      A harmadik nap délelőttjén egy parasztasszony meg egy gyermek jelent meg, a faluban. Azok a Balaton nádasában bujdostak. Este meg két férfi tért haza.

      Azok ásták aztán meg a sírokat, és velük ásott a pap is.

      Csak mikor a halottakat eltakarították, akkor kezdett a pap ahhoz, hogy a hajlékát, ahogyan lehet, rendezze.

      A házban három szoba volt, de mind beszakadt az égésben.

      Az utcai szobát tetőzte be először СКАЧАТЬ