Egri csillagok. Gardonyi Geza

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ jöttem – szólt a török alázatosan. – Neked az semmi. Nekem benne van minden erőm. Mióta nincs velem, szerencsétlen vagyok mindenben. Házam volt a Boszporusz partján: gyönyörű kis palotám. Azért vettem, hogy öregségemre oda telepedjek. A ház megégett. A benne volt kincseket ellopták. A karomat egy csatában átszúrták. Nézd a bal kezemet: talán örökre nyomorék.

      És mutatta a vörös forradást, amely körülbelül három hónapos lehetett.

      A pap hallgatott mozdulatlanul.

      – Gyaur – szólt síróra lágyult hangon a török —, te jó ember vagy. Sokat gondolkoztam rólad: mindig az volt a vége, hogy példátlan a te szíved jósága. Add vissza az amulettemet!

      A pap nem felelt.

      Csak a lámpa sercegett mellettük.

      – Megteszek mindent, amit kívánsz – folytatta kis szünet múlva a török. – Azt is megkísérlem, hogy megmentselek a hóhér kezétől. Az én apám hatalmas pasa. A bátyám Arszlán bég. Míg él az ember, él a reménysége is. Csak azt mondd meg, hol van az amulettem.

      A pap hallgatott.

      – Az amulettem! – ismételte bosszúsan a török.

      És megragadta a pap vállát:

      – Az amulettem! – kiáltotta megrázva.

      S hogy a pap feje lógott, fölrántotta ülőre.

      A pap álla akkor leesett. Megüvegesedett szemmel, nyitott szájjal bámult a semmibe.

      11

      Mikor a legszélső őrt is elhagyták, Hajván megállt.

      – Íme – mondotta —, megtettem, amit kívántál. Most már beszélj: mi az a titkos szerencse, amit magammal hordozok?

      – Kabala[19] – felelte titokzatosan a diák.

      – Kabala? – ismételte mormogva a török.

      S összevonta a szemöldökét, mint aki bele iparkodik hatolni az olyan szó értelmébe, amely őneki homályos.

      – Ha jobban megnézed – szólt a diák vállal a nyereghez támaszkodva —, látni fogod, hogy egy-egy csillagnak a képe. A szent dervis imádsággal írt körül minden jó csillagot. Jatagánt is ígértél.

      A török mind a két jatagánját odanyújtotta a diáknak.

      – Válassz!

      A diák a kisebbiket vette el. Beletűzte az övébe.

      – Ezek a képek – folytatta – arra valók, hogy a tested körül hordozd. Hétfelé kell metszened mindeniket, s bele kell varrnod a ruhád bélésébe. A turbánod belsejébe is tégy. Ahol ez a szent pergamen takar, ott nem ér a golyó.

      A töröknek megcsillant a szeme.

      – Nem ér a golyó?

      – Nem. Hallottál bizonyosan már olyan hősökről, akiket nem fogott a golyó.

      – Hogyne.

      – Hát se pénzért, se jó szóért ne adj belőle senkinek. Még csak ne is mutasd, mert elveszik tőled, ellopják tőled, elcsalják tőled.

      – Hohó! Van nekem eszem!

      – De még ez nem minden. Az egyik papiros azt mondja, hogy gyermeket és nőt ne illess addig se kezeddel, se fegyvereddel, míg nagyúr nem leszel. Minden gondod a vitézség legyen.

      – Az lesz.

      – Mert nagyúr leszel ám: belőled Magyarország beglerbégje lesz.

      A töröknek a szája is elnyílott bámulatában.

      – Beglerbég?

      – No, nem holnap reggel, az bizonyos, hanem idővel, mikor kitűnik a vitézséged. Aztán az is meg van írva, hogy a Korán szavai szerint élj. Légy buzgó az imádságban és a szent mosdásban. És aki jót cselekszik veled, te azzal rosszat ne cselekedjél.

      A nagy, buta ember áhítattal nézett a diákra.

      – Álmodtam sokszor – mondotta —, hogy úr leszek. Megálmodtam én azt. Hát hétfelé?

      – Hétfelé. Nem baj, ha nem is egyforma nagy. Aszerint, hogy melyik testrészedet akarod legjobban takarni.

      A török boldog elmerengéssel nézett maga elé.

      – No – mondotta a fejét fölemelve —, ha úr leszek, megfogadlak téged íródeákomnak.

      Gergely az ajkát harapdálta, hogy ki ne törjön belőle a nevetés.

      – Ülj fel hát, barátom – szólt Hajván boldogan.

      S tartotta a lovat, míg a diák felült.

      A diák belenyúlt a zsebébe.

      – Nézd, Hajván, ihol egy gyűrű. Tudod, a magyarnak az a szokása, hogy nem fogad el ingyen semmit.

      Hajván elvette a gyűrűt, és rábámult.

      A diák folytatta:

      – Te nekem szabadságot és lovat adtál, én ezzel a gyűrűvel fizetek neked. Allah segítsen, kopasz!

      S rácsapott a lovára.

      Hajván megkapta a kantárt.

      – Megállj csak! Török gyűrű ez, ugye?

      – Az.

      – Hol vetted?

      – Mi közöd benne? Ha éppen tudni akarod, egy janicsáré volt.

      Hajván egy percig bután nézett maga elé, aztán visszanyújtotta a gyűrűt.

      – Nem kell. Te a lóért és a szabadságért eléggé megfizettél nekem.

      S visszadugta a gyűrűt a diák zsebébe.

      Gergely délnek fogta az irányát, hogy ha netalán üldözik, arrafelé üldözzék, s ne a budai úton.

      A hold már nyugatnak ereszkedett a felhők között. Keleten derengett a hajnal.

      A széles országutat egy helyen keskeny út szelte keresztbe. Gergely egy sebesen ügető lovast pillantott meg az úton.

      Ha egyformán haladnak mind a ketten, éppen az út kereszteződésénél kell találkozniuk.

      Gergely az első pillanatban lassúbb ügetésre fogta a lovát, de aztán, hogy amaz is meglassúdott, megint nyargalásnak eredt. Hamarább odaér így száz lépéssel.

      A szeme egyre az idegen lovason. A növekvő СКАЧАТЬ