Egri csillagok. Gardonyi Geza

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ történjék a rabokkal, felség? – kérdezte Amhát pasa.

      – Üssétek le a fejüket – felelte a szultán olyan egykedvűen, mintha azt mondta volna: keféljétek meg a kaftánomat.

      Leült a sátora elé egy aranyos hímzésű párnára. Mögéje állott két pávatoll legyezős szolga, s nem is a pompa kedvéért, hanem valóban a legyek miatt. Mert augusztus végén járt az idő, és a táborral a legyek miriádja utazott.

      A szultán mellett ott állott a két fia is. Előtte levett süveggel a magyar urak.

      A szultán egy percig maga elé nézett, azután Török Bálinthoz fordult:

      – Valami pap esett rabul az úton. A te vármegyédből való. Talán ismered?

      Török Bálint megértette a szultánt, de azért meghallgatta a tolmácsot is.

      És magyarul felelte:

      – Az én vármegyéimből való papokat mind nem ismertem. Van a birtokaimon egynehány száz mindenféle hitű. De lehet, hogy azt a rabot ismerem.

      – Hozzátok ide – parancsolá a szultán.

      És a szemöldökét felholdazva, unalommal nézett maga elé.

      A Duna-partról felhallatszott a fejezés zaja. Kiáltások, könyörgések, s mindez összevegyült a tábor zajgásával.

      Két ember hozott aztán sietést egy lepedőbe burkolt alakot.

      Lefektették a földre a szultán előtt, és levonták a fejéről a lepedőt.

      – Ismered? – kérdezte a szultán, féloldalt nézve Török Bálintra.

      – Hogyne ismerném – felelte megrendülve Török Bálint —, hiszen ez az én papom!

      És körülnézett a jelenlevőkön, mintha magyarázatot várna.

      De a török méltóságok arca hideg volt. Csak fagyosan rámeredő fekete szemekkel találkozott.

      – Valami baja történt – szólt a szultán. – Már akkor is beteg volt, mikor a táboromba hozták. Temessétek el tisztességesen – szólt a szolgákhoz fordulva —, a keresztény vallás szertartásai szerint.

      Azután ezüsttálcán, ezüstpoharakban frissítőket hordtak körül. Valami narancsléből és rózsavízből készült ital volt az, jeges és illatos.

      A szultán nyájas mosolygással kínálta meg elsőnek Török Bálintot.

      14

      Gergelynek egy kis udvari szobában ágyat vetett Ceceyné. A fiúnak nem annyira az ágy esett jól, mint inkább az, hogy magára maradhatott a bánatával.

      Hogy a királyné megszerette az ő kis Éváját, azon ő nem csodálkozott. Az ő véleménye szerint nincs a világon szeretnivalóbb teremtés Évánál. De az mégiscsak szívbeli fájdalom, hogy Ceceyék annyira büszkék reá! Vicuska a királyi udvarba emelkedett, ahol csak hercegek meg az ország nagyjai forognak. Hogyan lépjen fel hozzá most már egy ilyen semmi kis ember, akinek se háza, se címere, se kutyája nincsen?

      Ledőlt a kopott medvebőr lócára, és a karjára fektette könnytől esőző orcáját.

      Jó tulajdonsága az a szomorúságnak, hogy el is altatja az embert, meg is vigasztalja mindenféle kedvező álommal.

      Gergely jó fél napot aludt a medvebőrön, és mosolyogva ébredt fel utána.

      Csodálkozva nézett a kis szoba falára, a falon függő ferde lábú Szent Imre-képre, aztán elkomolyodott. Arcát a két tenyerébe fektetve könyökölt a térdén. A fejében sötét örvénylés forgatta egymásba a két nap történetét. A nagy török tábor, az elfogás, a pap halála, a menekülés, a budai Vár, az ő kis feleségének elröppenése, a mostohaszülők színeváltozása – mindez egymásba kavarogva örvénylett az elméjében. Aztán a lóra gondolt, a vén szürkére, hogy adtak-e neki ennie-innia. Hogyan fog ő azon megint hazaballagni Somogyvárra? Mit felel, ha kérdik, hogy hol a mester? Ki fogja őket tanítani ezután? Bizonyosan Tinódi Sebestyén, a béna kezű, jó lantos.

      Fölkelt, és megrázkódott, mint aki rossz álomnak a nyűgeiből akar kibontakozni.

      Átment Ceceyékhez.

      – Édesanyám – mondotta az asszonynak —, én csak azért jöttem, hogy meghíreljem a török veszedelmet. Most már visszatérek.

      Az asszony az ablaknál ült, és aranycérnával valami gyolcsot szegett. A nők akkoriban aranyozott inggallért viseltek. A leányának varrta.

      – Hová sietnél? – felelte. – Hiszen még nem is beszélgettünk. Az uram nincs itthon. Ő is akar talán szólani veled. Hát Bálint úrnál voltál-e már?

      – Nem – felelte a diák —, nem is megyek hozzá. Csak úgy ugrottam el hazulról, hogy nem is mondtam, hová megyek.

      – Hát az öreg papunkkal nem akarsz beszélni?

      – Hol lakik?

      – Itt velünk. Hol lakna másutt? De most ő sincs itthon. Temet.

      – Még mindig civakodnak?

      – Most még többet, mint azelőtt. Most ő a Ferdinánd-párti, az uram meg a János-párti.

      – Mondja meg neki kegyelmed, hogy tisztelem.

      Szándékosan nem szólította anyámnak.

      Az asszony egyet fordított a varráson, és csak egy-két percnyi hallgatás után válaszolt:

      – Hát akkor nem tartóztatlak, Gergely fiam. Csak éppen egy kis ebéddel kínállak meg. Félretettem neked. Nem akartalak zavarni a nyugvásodban.

      Gergely lehajtotta a fejét. Bizonyára azon gondolkozott, hogy elfogadja-e az ebédet. Végre is arra gondolt, hogy hátha megbántja őket: elfogadta.

      Az asszony sárga bőrabroszt vetett az asztalra, és hideg sültet tett rá, meg bort is melléje.

      Eközben Bálint pap is hazaérkezett. Máskor csak az est vetette haza az irgalmasság munkájából, aznap korábban tért haza, mert a hőség és a munka elfárasztotta.

      A nyomában baktatott be Cecey.

      Gergely kezet csókolt a papnak. Aztán, hogy az visszatolta az asztalhoz, evés közben felelgetett a kérdéseire.

      – Hogy megnőttél! – bámuldozott a pap. – Embernyi ember vagy. Pedig mintha csak tegnap szakadtál volna el tőlünk!

      És körülpillantott.

      – Vica hol van?

      – A palotában – felelte Cecey.

      A pap tekintete magyarázatot kért. Cecey mentegetődzve СКАЧАТЬ