Osszes koltemenye. Zrinyi Miklos

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ VID SARKOVICS

      Én is nem keveset

      Tettem, hogy elesett

      Világrontó pogány eb;

      Nagy csorbát csináltam

      Az ottoman holdban:

      Nem lesz immár serényebb;

      Uramért, hazámért,

      Nagy Isten fiáért

      Életem volt legkissebb.

      RADIVOJ ÉS JURANICS VAJDÁK

      Mi boldogok voltunk,

      Eggyütt éltünk, holtunk,

      Most Istennél van lelkünk;

      Az nagy Zrini mellett

      Hirünk kerekedett,

      Érte halált szenvedtünk:

      De nem volt heába,

      Mert jó unokája

      Örökössé tett bennünk.

      FARKASICS PÉTER

      Csak alig mutatott,

      S mindjárt visszarántott

      Kegyetlen fátum engem;

      Jó uram siratott,

      S fia rólam irt jót,

      Helyén vagyon hát hirem:

      Nem adatott minden

      Mindennek éltében;

      Isten kedve ugy légyen.

      A “VITÉZ HADNAGY” KÉZIRATÁBAN FENNMARADT VERSEK

      BEFED EZ A KÉK ÉG…

      (Az első változat)

      Tartozunk őrizni életünket, valameddig lehet tisztességgel, arra nézve, hogy hazánknak többet szolgálhassunk. De viszont a dicsősségnek törvénye az, hogy kévánjuk a halált, mikor életünk tovább tisztességes nem lehet. Azt mondja a török: Ja deulet basuma ia güzgün desüme, azaz: Avagy holló hasamra avagy tisztesség fejemre. Azért ne irtozzunk se a haláltul, se annak formájától. Es temetésünkről is mihaszna sopánkodnunk? Sok vitéz embereknek holló gyomra volt koporsója, annál inkább fenmaradt a nevek. Coelo tegitur qui non habet urnam, et undique and Superos tantundem est via.

      Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,

      Tisztességes legyen csak órám utolsó.

      Akár farkas, akár emészszen meg holló,

      Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.

      Nem mondhatni egy országot boldogtalannak, az ki sok időkön által és sokáig hervadhatatlanul állott virágjában, és már alább kezdett szállani, mert ez a vége az világi dolgoknak; és nem mondhatjuk boldogtalanságnak azt, hogy ennek ez világi törvénynek alája vettetett, holott minden más is ugy vagyon: hanem boldogtalannak mondhatjuk azt az embert, a ki a maga országának leszállásában és esetiben születtetik és nem virágjában. Azért ehez is szerencse kell.

      [AZ IDŐ ÉS HÖRNÉV]

      (A kézirat végére illesztett epigrammaciklus)

      AZ IDŐ SZÁRNYON JÁR…

      Az idő szárnyon jár,

      Soha semmit nem vár,

      És foly, mint erős folyás;

      Visszá soha sem tér,

      Mindent a’ földre vér,

      Mindeneken hatalmas;

      Ő gazdagot, szegént

      Öszveront egy szerint,

      Nincs néki ellenállás.

      Csak egy van, időtűl

      S az ő erejétűl

      Aki békével marad;

      Nem fél kaszájátol,

      Nem sebes szárnyátol,

      Üdő rajta elolvad:

      Az tündöklő hirnév,

      Mely dicsősségre rév,

      Az mindenkor megmarad.

      NEM IROM PENNÁVAL…

      Nem irom pennával,

      Fekete téntával,

      De szablyám élivel,

      Ellenség vérivel,

      Az én örök hiremet.

      BEFED EZ A KÉK ÉG…

      Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,

      Órám tisztességes csak légyen utolsó.

      Akár farkas, akár emésszen meg holló:

      Mindenütt felyül ég, a’ föld lészen alsó.

      Szigeti veszedelem

      Dedicálom ezt az munkámat

      magyar nemességnek,

      adja Isten, hogy véremet

      utolsó csöppig hasznossan

      néki dedicálhassam

      Az olvasónak

      Homerus 100 esztendővel az trojai veszedelem után írta historiáját; énnékem is 100 esztendővel az után történt irnom Szigeti veszedelmet. Virgilius 10 esztendeig irta Aeneidost; énnékem penig egy esztendőben, sőt egy télben történt véghez vinnem munkámat. Eggyikhez is nem hasomlitom pennámat, de avval ő előttök kérkedhetem, hogy az én professiom avagy mesterségem nem az poesis, hanem nagyobb s jobb országunk szolgálatjára annál: az kit irtam, mulatságért irtam, semmi jutalmot nem várok érette. Őnekik más gondjok nem volt, nékem ez legutolsó volt. Irtam, az mint tudtam, noha némely helyen jobban is tudtam volna, ha több munkámat nem szántam volna vesztegetni. Vagyon fogyatkozás verseimben, de vagyon mind az holdban, mind az napban, kit mi eclipsisnek hivunk. Ha azt mondják: saepe et magnus dormitat Homerus, bizony szégyen nélkül szemlélhetem csorbáimat, igazsággal mondom, hogy soha meg nem corrigáltam munkámat, mert üdőm nem volt hozzá, hanem első szülése elmémnek. És ha ugyan СКАЧАТЬ