Osszes koltemenye. Zrinyi Miklos

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ kertiben űtet teteté.

      3.

      Tudom, miért köllött most szintén az Urnak

      Paradicsom kertiben kis virág Izsák,

      Tavasszal ugyanis virágot plántálják,

      Ütet is most ültetik kisded angyalkák.

      4.

      Virágjában megmarad mindenkor ottan,

      Itt penig az földön lett volna hervadtan,

      Ottan örök öröme neki az Urban,

      Itt búbánat űtet verné világban.

      5.

      Ebben csak egy ok van,

      Az kit én szüvem bán,

      Hogy nem élem gyümölcsét;

      Urának, hazának

      És nagy Jehovának

      Had talált volna kedvét.

      Mint pálmafa termett,

      Ugy ő neki köllött

      Elröndölni menését.

      6.

      De heában sirok,

      Utánna ohajtok,

      Fatum irigy énnekem;

      Hogy ha ember korban

      Ő gyuthatott volna,

      Azt bizonnyal elhittem,

      Ő Zriny jó névvel,

      Vitéz magyar kézzel

      Kedvet tett volna nékem.

      7.

      Igy akarta Isten,

      Az ember mit tegyen?

      Vele nem pörölhetni.

      Az mi dolgunk nem más,

      Csak mint pironkodás,

      Mindent el kell szenvedni;

      Mind jóért, körösztért,

      És bal szöröncséjért

      Az Istent köll áldani.

      8.

      Im mast ifiadik megvénűlt esztendő,

      Tavaszra fordula téli kemény üdő,

      Ujul föld, frissül víz, vigadik az erdő,

      Teli szép madarakkal magas levegő.

      9.

      Az szép fülemile sirással ugy tetszik,

      Régi bánatjáért hogy panaszolkodik,

      De nem, hanem még inkább ű vigadozik,

      Hálát Istennek ad, néz fel, imádkozik.

      10.

      Ah, az én tavaszomat irigy elrontá

      Szerencse, sőt még inkább télre forditá;

      Derűlt szemeimet essőnek bocsátá,

      Jéggel én szüvemet s buval beburitá.

      11.

      Gyönyörü madárkám, kicsin fülemilém,

      Ah, igen hirtelen elröpüle tülem,

      Az énnékem vala minden reménségem;

      De mint könnyű árnyék, elkele előlem.

      12.

      Igy számlálom vala az én jövendőmet,

      Hogy sok üdő mulván ez megvált engemet,

      Hogy követi, meg is haladja versemet,

      És szegény hazánkért igyekezetemet.

      13.

      S zengőbb trombitával magyar vitézséget,

      Fogja énekleni erős kar erejét.

      És hogy ű is osztán érdemeljen illyet,

      Kinek énekelhessék cselekedetét.

      14.

      Ah, szép fülemilét az irigy halál

      Lecsapá kebelemben szörnyü kaszával,

      Izsákot, mely vala mint egy szép virágszál,

      Kertek szépségére mely oly gyönyörün áll.

      EPIGRAMMATA

      (EPIGRAMMÁK)

      ATILLA

      1.

      Isten haragjának én szelleti voltam,

      Mikor ez világot fegyverrel nyargaltam,

      Vércataractákat karddal árosztottam,

      És mint egy villámás, földet megfutottam.

      2.

      Én vagyok magyarnak legelső királyja,

      Utolsó világrészrül én kihozója!

      Én lehetek tehát magyarnak példája,

      Hirét s birodalmát hogy nyujtsa szablyája.

      BUDA

      Mely rosszul alkhatnak egy királyi székben

      Méltóság és egy esz, az mely engedetlen,

      Rólam és Remusrul példát vehet minden

      Vesztő, mert nem fértem az bátyám székiben.

      SZIGETI ZRINI MIKLÓS

      Mint Hector Troiának,

      Ugy én Szigetvárnak

      Erős őrzője voltam;

      Mutattam pogánynak,

      Hogy nagy Jehovának

      Kedves szolgája voltam,

      És СКАЧАТЬ