Osszes koltemenye. Zrinyi Miklos

Чтение книги онлайн.

      Orfeus az szép Euridice után futván,

      Euridicét egy vipera megcsípte, az mely mérges

      sebben megholt Euridice.

      Igy siratta Orfeus.

      1.

      Nyisd meg én torkomat keserves sirásra,

      Apollo, mert im jutottam árvaságra,

      Kiért, mint gilice nem száll az zöld ágra,

      Ugy szüvem nem kiván jutni vigaságra.

      2.

      Nyisd meg Biblis két szemeimnek forrását,

      Hadd neveljem, bővitsem szüvem sirását.

      Echo, sürüsits meg lölköm sohajtását;

      Gyönyörüségemnek gyászoljam fogyását!

      3.

      Euridice oly volt, mint egy szép virágszál,

      Mint legszebbik csillag, mely sokak között áll.

      Ezt elvitte az irigy s kegyetlen halál,

      És ezért nyugodalmat szüvem nem talál.

      4.

      De te büneimért ha verni akartál,

      Miért kegyetlenségben igy elfajzottál,

      Jupiter, s inkább énrám nem haragudtál,

      S haragos menyküveddel el nem rontottál?

      5.

      Vaj ha ily szépséget szenvedni nem tudtál,

      Miért engemet is be nem buritottál,

      Miként Enceladust az nehéz Aetnával?

      Vagy mint Prometeust el nem szaggattattál?

      6.

      Nem ezt ő szépsége, szép piros orcája

      Érdemlette, szépen szólló kláris szája,

      Két fekete szeme, aranyas szép haja,

      Alabastrum mellye és márvány ajaka:

      7.

      Hogy mérges vipera miát ő meghaljon,

      És ő ártatlan lelke pokolra szálljon.

      Kár rózsának, mikor virágjában vagyon,

      Szerencsétlenség miát hogy meghervadjon.

      8.

      Megholt Euridice, az én szép virágom,

      Eltávozott tülem az én vigaságom.

      De én mégis élek ezen az világon,

      Világtalan világon; veszett világon.

      9.

      De ha abban vagyon lelkem, kit szeretek,

      Nincs tahát énbennem az éltető lélek,

      Nem vagyok én Orfeus, én nem is élek,

      Hanem mély pokolbul jütt vándorló lélek.

      10.

      Szabad lesz Plutohoz poklokban énnékem

      Szerelmes Euridicém után elmennem.

      Ha nem szabad élőnek, mert nem eleven

      Vagyok, mert lölköm ott van, az hol szerelmem.

      11.

      Ó, szerencsétlen én! Imé törött kobzom,

      Bizonyítja igyemet romlott miszkálom,

      Vadaimat veletek öszve nem hivom;

      Soha virágimat is nem vigasztalom.

      12.

      De ha én tinéktek sokszor jól szolgáltam,

      Hangos kobzommal tikteket vigasztaltam,

      Szelégy és vad közt békeséget csináltam;

      Ha ti nálatok valaha kedves voltam:

      13.

      Sirjatok énvelem ti is, o, szép Musák,

      Eggyütt sirassátok az én nyavalyámnak

      Sulyát, kedves Driadesek, szép Napeák,

      Ékes Naadesek, szép termetü Nymphák!

      14.

      Sirj te is, gyors Dráva, erős СКАЧАТЬ