Osszes koltemenye. Zrinyi Miklos

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ könyhullásom,

      Sokszor te oltottad az én gyuladt lángom.

      15.

      Ne gondoljad immár, hogy meggyógyulhatnék

      Mint szalma, mint kénkű mert az én szüvem ég,

      Kit meg nem oltana egész tengermélység.

      16.

      Csak te gyógyithatnál, o, Fátum kegyetlen!

      Hogyha szörnyü kinnal megölnél hirtelen,

      Vagy Késmárkot nyakamban vetnéd véletlen,

      Szakadnának egek ha rám kéménletlen.

      17.

      Hon vagy te, Gorgonis, iszonyu orcáddal?

      Hon kegyetlen Busiris, fene lovaddal?

      Hon ampopofrágusok, véres torkokkal

      Vagytok? Scilla, Caribdis, több Furiákkal?

      18.

      Hon vagytok Hárpiák és kegyetlen Párkák?

      Mondjátok meg nékem: életem fonalát,

      Kik lehetnek azok, az kik hosszabbitják?

      Miért életemmel eggyütt el nem rontják?

      19.

      Euridice! Euridice! Én szerelmem!

      Hova hagytál világon árvájul engem?

      Miért ugy futottál, mint egy vad, előttem?

      Talán az te halálod volt az én vétkem?

      20.

      Bizony megkereslek sötét Acheronban;

      Engedelmet találok talán Plutóban.

      De ha reménségem elvész Phlegetonban,

      Euridice mellett maradok poklokban.

      21.

      Euridice! Eszemben ha jün szép szájad,

      Két fekete szemed, aranyos szép hajad,

      Két domboru mellyed és szép márvány állad,

      Fejér sima hasad, két szép gyönge lábad:

      22.

      Az szerelem nékem szép paradicsomnak

      Tetszik, örvendetes mennyei országnak,

      Nagy gyönyörüségnek és Elisiumnak,

      Tündöklő napfénynek és szép csillagoknak.

      23.

      Viszont égő szüvemet ha megtekintem,

      Mint lángozik, kinoz és mint gyötör engem,

      Az szerelem tetszik Abissusnak nékem,

      Styxnek és ördögnek, hogy igy bánik velem.

      24.

      Poklokban vagyok, hát nem kell oda mennem;

      De még sem elég ez is; meg kell keresnem

      Kegyetlen Plutót is; talán van kegyelem

      Abban, kegyelmesség, ki nem tud, mi légyen.

      25.

      De ki vagyon oly, kit szerelem nem győzhet?

      Nem él, ki szerelem tüzét nem esmérhet.

      Lám szép Proserpináért ő is gyötrődött;

      Lám, jég-hideg szüve, mint szalma, ugy égett.

      Ezután követközik, miként könyörgött pokolban

      Plutónak, hogy Euridicét kiadja, meg is nyerte, de oly privilegiummal,

      hogy vissza ne nézzen: de ű, mikor vitte volna, meg nem türhette, hogy

      rá ne tekintett volna, azért ismeg eltünt előtte Euridice.

      [26.]

      O, nagy Abissusnak,

      Sötét Acheronnak

      Rettenetes istene,

      O, te nagy monárcha,

      Te Flegeton átka

      S örökös fejedelme,

      Te Styxnek nagy ura,

      Lölköknek ostora,

      Te, kinek nincs kegyelme!

      [27.]

      Jüttem országodban,

      Te birodalmadban,

      Nem bolond kényeségért;

      Az szerelem hozott,

      Mert gyöplün hordozott,

      Nem kérkedés kedvéjért.

      Mert itt ember nem jár,

      Nem is szól az madár,

      Csak gyönyörüségéjért.

      [28.]

      Nem jüttem csudálni

      S erődet próbálni,

      Mint az Jupiter fia;

      Légyen veszteg az Sfinx,

      Folyjon békével Styx,

      Nékem nem kell Furia,

      Sem sárkány, sem Hydra,

      Százfejü Chimera,

      Nékem nem kell Harpia.

      [29.]

      Az én szép mátkámat,

      Én nyugodalmamat

      Elvitte irigy halál;

      Mely ott fönn elválik,

      Lélek testtül alig,

      Jól tudom, hogy alá száll.

      Tudom, birtokodban

      És te hatalmadban

      Euridice mostan áll;

      [30.]

      Hogy СКАЧАТЬ