Osszes koltemenye. Zrinyi Miklos

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ nekünk nagy gondokat adna

      Az egynéhány magyar, és megcsorbitaná,

      Fényös koronánkat talán megrontaná.

      58.

      De Isten ostora mast szállott reájok,

      Fösvénység, gyülölség uralkodik rajtok,

      Nincs szeretet köztök, sem okos tanácsok,

      Kiért esőben van fényös koronájok.

      59.

      Szemlátomást látjuk az Isten irgalmát,

      Mert minekünk szánta magyar birodalmát,

      Mindenkor azután megtaláltuk Tammát,

      Rontsuk mast az magyart s az ű birodalmát.

      60.

      Esküszöm én néktek az élő Istenre,

      Mi fényes hódunkra s éles fegyveremre,

      Az éjjel Mahumet én atyám képébe

      Ezeket mind nékem okossan beszélé.

      61.

      Az Arszlán vezér is Budárol ir nékem,

      Hogy győzödelemben ne légyen kétségem,

      Im az levelet is hozom előtökben;

      Olvasd hanggal, deák, hadd végyük elménkben.”

      62.

      Itt is török deák föl szóval olvasván:

      “Győzhetetlen császár, az te rabod, Arszlán,

      Budai fővezér te kegyelmed után,

      Ir alázatossan néked fejét hajtván.

      63.

      Ha tudni akarod keresztyének dolgát,

      Azok veszni hagyták magok állapatját;

      Károly gyülésekről gyülésekre magát

      Hordoztatja, s nagyon forgatja hit dolgát.

      64.

      Nincs sohul kész hada, s nem is gondolkodik,

      Mint bolond, hogy valaha talán kelletik.

      Ám Maximilian magyarok közt lakik

      Gondviseletlenül, csak észik és iszik.

      65.

      Az magyarok penig leghenyélőbb népek,

      Egyik az másikat gyülölik, mint ebek;

      Nincs köztök hadtudó, ha volna is, ezek

      Az tisztviselőnek soha nem engednek.

      66.

      Uram, ha vólt módod valaha az hadban,

      Nincsen mast kevesebb illyen állapatban,

      Ugy tetszik, hogy immáron Magyarországban

      Látok vérpatakot, sok kaurt halomban.”

      67.

      Meghallván vezérek az Arszlán tanácsát,

      Főképpen császárnak elszánt akaratját,

      Senki tartóztatni nem meré az utját,

      Hanem minden vezér javallja szándékát.

      68.

      Nem sok üdő mulván az nagy Asiábol

      Sok had érkezék, kik voltak tengeren túl,

      Sok számtalan tatár meotisi tótul,

      Ezek küldettettek chán Praecopitátul.

      69.

      Delimán iffiu ezeknek vezérek,

      Fia az nagy hámnak s nagy fejedelemnek;

      Huszonötezer ez, és mind jó tegzessek,

      Sok százezer közül válogatott népek.

      70.

      Könnyü had, és bátor és gyors, mint az árviz,

      Ugy tetszik, kezében mindenik halált visz,

      Mert jó lova hátán csak jó fegyverben hisz,

      Nincsen tartalékja, sem tüz, sem sebes viz.

      71.

      Azt mondják: Delimán, mikor országokat

      Járt vólna látásért hires várasokat,

      Galatában meglátá az szép Cumillát,

      Cumillát az szépet, Szulimán leányát.

      72.

      Cumilla szép haja megkötözé szüvét

      Iffiu Delimánnak, és minden kedvét,

      Egy tekéntet vévé el minden erejét

      Ugy, hogy nála nélkül nem kivánja éltét.

      73.

      Akkor haza ment volt, mast szép haddal jütt  meg,

      Törődvén, szép leányt miként nyerhetné meg.

      Véletlenül szegény de csalatkozott meg,

      Mert addig elvévé Cumillát Rustán bég.

      74.

      Mast már nyughatatlan bánattal áll, vagy ül,

      Untalan szegénynek szeme keservvel fül,

      Mely miát az szüve mint az hideg jég hül,

      Éltével halálban bánatja közt merül.

      75.

      Őrizd, Rustán vezér, jól ettül magadat,

      Mert mint dühös farkas, lesi halálodat,

      Az vitéz Delimán nem türheti buját,

      Kitölti, ha lehet, rajtad bosszuságát.

      76.

      Az tatárok után öt roppant seregek,

      Azt tudnád távulrul, hogy sivó ördögök.

СКАЧАТЬ