Osszes koltemenye. Zrinyi Miklos

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ szántam, és adni akartam,

      Azonban ugyanő, goromba, mint a’ kű,

      Meglátá kezemben eperjet kötésben,

      Kikapá kezembűl ő nagy kegyetlenül,

      És szemem láttára töré pozdorjára:

      Még az ki nehezebb s nékem keservessebb,

      Monda: szeretődnek másnak ezt kötötted,

      Ezen nagy bánatom, erős boszuságom,

      Azért ez hegyekre és kemény küvekre

      Jüttem lakni immár, ahol juhász nem jár,

      S nem is szól az madár, nem szánt itt az szántó,

      Nem jár az vadászó; csak keserves Echo

      Lesz szüvem boszontó.

      23.

      TITIRUS:

      Ne kegyetlenkedjél, édes Violám:

      Engedd meg, hogy lakjam veled az pusztán.

      Licaont hadd el már,

      Gyülöljön téged bár,

      Én lészek teveled,

      Társod és remetéd.

      Szebb vagyok nálánál,

      Okossabb nálánál,

      Bátrabb is nálánál,

      Erősb is nálánál,

      Jobban is szeretlek,

      Lám ugyan is égek.

      24.

      VIOLA:

      Ugy légyen, édes szüvem, az mint akarod,

      Mert engemet az te szép versed meghajtott.

      Immáron ezután lészek te szolgálód,

      Társod és szeretőd, és te szép virágod.

      [A VADÁSZ ÉS ECHO]

      1.

      Te, ki gyönyörködöl az én nyavalyámban,

      Töredözött szókban, megrekedett hangban,

      Felejts bánatodat, szólj ebben barlangban:

      Ég-e miattam Julia lángban? (Echo) Abban.

      2.

      Vajha az ugy volna, s velem nem játszanál!

      Csufot énbelőlem nem csinálnál! (Echo) Annál.

      Hát ha annál nékem kegyelmet találnál,

      Vigasztalnálak egy szép nótával. (Echo) Aval.

      3.

      Volt egy kis méhecském,

      Gyönyörüségecském,

      Kin megnyugodt volt szüvem.

      Mézes harmatokkal,

      Kerti illatokkal

      Az ő szája teli volt,

      Engemet táplált is

      Csak látatjával is,

      Meddig kertemben lakott.

      4.

      Sokszor szép két lábát,

      Melynél nap nem láthat

      Szöbbet, valamerre jár:

      Hercules oszlopa,

      Az hol non plus ultra,

      Higgyed, lenni gondoltam.

      Kivántam, dülne rám

      Szép márvány palotám,

      Miként rádült Sámsonra.

      5.

      De mit mondok néked,

      Ha nem lesz ellened:

      Méh megunta az rózsát,

      Jaj! Szállott rút nádra,

      Undok békanyálra;

      Soha nem lesz enyim már.

      Sirj hát te is velem,

      Nymfa, keservessen;

      Ma holtnak kell lennem. (Echo) Nem.

      6.

      Engem szomoritó hamis választokkal – (Echo) Okkal.

      Nem okkal, s nem jókkal, hanem nagy boszukkal,

      Választod csufbul áll, és rakva játékkal. (Echo) Áll.

      Állj hát és ne tréfálj, eressz jó választtal. (Echo) Osztán.

      7.

      Miért vagy szép Echo, oly igen boszontó? (Echo) Ontó.

      Te vagy az vér-ontó, én könyvem hullató. (Echo) Tó.

      Te bizony sirásom, te penig forditó,

      Keserves, panaszos versem hamisitó. (Echo) O.

      8.

      O, Ciparissusnak húga, te szöbb Echo! (Echo) Békó.

      Békót, láncot viselek nyakamon, mint tacskó.

      Nem tagadom bizony, de te légy mególdó,

      És követségemet méhecskémnek adó. (Echo) Adom.

      [9.]

      Ha kérdi: élek-é, mondjad, hogy én égek;

      Ha kérdi: kicsoda, mondjad, hogy van oda,

      Az te rózsavirágod,

      Kirül te harmatot,

      Gyönge illatokot

      Gyönyörködve szedtél,

      Benne gyönyörködtél,

      Mostan elárultad,

      Mert talán nem tudtad:

      Az nád töredéken,

      Noha nevedéken,

СКАЧАТЬ