Osszes koltemenye. Zrinyi Miklos

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ nagyobbnak véljed háládatlan éltedet.

      11.

      Tebrus vize mentiben szép Ariánna

      Nyugszik vala kegyessen felvont sátorba,

      Mert Cupido örömöt mutat álmába;

      Azt tudja, hogy Teseus fekszik ágyába.

      12.

      De fülemülének ékes szóllásával

      Felzöndült elméje igen gyorsasággal;

      Felnyitja szép szemét, látja hogy szép hajnal

      Röpdözve elöljün harmatos szárnyával.

      13.

      Ölelni kivánván Teseust, életét,

      Gyöngén tapogatva viszi ágyba kezét;

      De semmit nem talál, csak az üres helyét,

      Meghidegült ágyát, és hitetlen jelét.

      14.

      Akkor mintha menykü szörnyü szelletivel

      Esztelenitette volna keménységgel,

      Sokáig nem szóllal, mert szava elmével

      Maga jüvendőjére röpült vala el.

      15.

      Mindazáltal azonnal elméje megtér,

      Mihent az szüvérül eloszlék fojtó vér;

      Ő meztelenen is sátorbul futni mér,

      Körül-körül keresi és ismét betér.

      16.

      Üti fejér mellyét, szaggatja szép haját,

      “Teseus! Teseus!” nagy erővel kiált;

      Kifut Tebruspartra, hon maga folyását

      Tengerben adóúl önti, hamarságát.

      17.

      Ott széles tengeren szemét megforgatja,

      Az partot üressen emberektül látja,

      És semminek másnak szavát nem hallhatja,

      Csak szép Alcionnak, mint társát siratja.

      18.

      Echo is bánattal szól Ariánnának,

      Csinál öregbülést választtal bujának;

      Mert ha ő panaszol, szól az kűszikláknak,

      Echo bus választtal nevet bánatjának.

      19.

      De ő az sötétben hajót messzi látja,

      Dagadt vitorláit hogy könnyü szél hajtja,

      “Teseus! Teseus!” ismétlen kiáltja:

      Amaz ütet nem hallja s nem is hallhatja.

      20.

      Int és visszahija gyönge kezeivel,

      De az hajót viszi szél nagy sebességgel.

      Arianna késéri végig szemeivel,

      Mig hajó szeme előtt tengeren tünt el.

      21.

      Akkor osztán szaggatja aranyos haját,

      Körömzseli körmével kegyes orcáját,

      Nem messzi megszemlélt egy magas kűsziklát,

      Rá hág, és tengernek igy kezdi panaszát:

      22.

      “Jaj szerencsétlen én, jaj én boldogtalan!

      Mint csalám magamat Cupido hatalmán!

      Kit Hesperus adott, Lucifer or módján

      Ellopta, elragadta tülem hamarján.

      23.

      De nem ragadt el senki, Teseus, téged,

      Csak az te mondhatatlan hitetlenséged.

      Hon eskütt szerelmed? Hon van igaz hited?

      Talán vitorláddal szélnek eresztetted?

      24.

      Te hitetlenséged viszen oly hirtelen,

      És nem ez gyönge szél, ki röpül tengeren.

      Eredj, eredj, Teseus, eredj, hitetlen,

      Az én lelkemet is viszed te fenyődben!

      25.

      De ha hajód lelkemet veled hordozza,

      Miért halandóját magával nem huzza?

      Nem oly nehéz, elhidd, ez az Arianna,

      Hogy te hajód őtet is el nem birhatná.

      26.

      Elmentél, kegyetlen, elmentél, mint gyors szél,

      És engem bús örökös gyászban kevertél;

      Sőt örök halálban engem eltemettél,

      Hitrontó, engem vesztő, keményebb ércnél.

      27.

      Bizol, országodban hogy mensz triumfussal,

      Aval az kegyetlen holt Minotaurussal;

      De ha ki fog kérdeni: győzted mi móddal,

      Tagadsz-e: Ariánna okosságával?

      28.

      Micsodás látatja lesz vitézségednek,

      Hogy aztot elhiggyék idegen emberek?

      Nem tulajdonitja senki ezt kezednek,

      Hanem Ariánna esztelen szüvének.

      29.

      Ki fogja mondani, hogy labirintusbul,

      Az magad eszével kijüttél, halálbul?

      Sok száz mind okossabb, mind vitézebb abbul

      Ki nem tudott jünni csalárdos fogságbul.

      30.

      Ah, СКАЧАТЬ