Osszes koltemenye. Zrinyi Miklos

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ hogy szeretlek, tudom, hogy héában.

      Tudja jól Tantalus, nem észik almában,

      S mégis kapdos utánna s fárad héában.

      28.

      Mégis utánnad én, mint Echo szó után,

      Mint deres hóharmat nap melege után,

      Mint tudatlan für csalogató sip után!

      Mint egy kemény mágnes az hideg vas után.

      29.

      Én is kész-akartva hordozom hálómat,

      Láncozva kötözve látom fogságomat,

      Látom és szeretem én nehéz igámat,

      Mégis mint egy magnes szeretem vasamat.

      30.

      De te kegyetlenb vagy haragos Circénél,

      Mérges Morgonánál, hamis Dalilénél,

      Ravasz Armidánál és Falsirenénél,

      Medusánál, Scillánál és Tisiphonnél.

      31.

      Elbiztad magadat szép fejér orcádban,

      Engemet semminek vélsz kevély vóltodban;

      Mert hogy fekete vagyok ábrázatomban,

      Azt tudod, vadember csinált Libyában.

      32.

      Tudod-é, fagyalfának fejér virága

      Lehúll az földre, s nem lesz semmi haszonra?

      De noha fekete az szagos viola,

      Felszedik és tészik süvegkarimába.

      33.

      Nem jobb-é az föld is, mely inkább feketébb?

      Én is noha fekete, de szerelmessebb

      Vagyok, állandóbb is, fejérnél keménnyebb;

      Noha, nem tagadom, legszerencsétlenebb.

      34.

      Mert szintén annyit tesz tenéked szolgálnom,

      Mint Dunapartot reménséggel szántanom,

      Jégre épitenem, és szerecsent mosnom,

      Holdra haragudnom, csillagok számlálnom.

      35.

      Ezt jövendölte, lám, undok üvöltéssel

      Egy rút fülesbagoly mindennap jó reggel.

      De bizony én bűnöm mást most nem érdemel,

      Hogy megúntam hajnalt, utánnad mentem el.

      36.

      Viola, nem lészesz ezután gyötrelmem,

      Mert bolondságomat már jól megesmertem.

      Az szép Hajnalcsillag lesz az én szerelmem,

      Bálványom, oltárom, és minden-víg kedvem

      ARIANNA SIRÁSA

      1.

      Adria tengernek fönnforgó habjai

      Vallyon oly nagyok-é, mint szemem árjai?

      Vallyon oly nagyok-é Mongibél lángjai,

      Mint égő szüvemnek lángos hatalmai?

      2.

      Én éjjel, én nappal keserven ohajtok,

      Miként fülemile, vértajtékot hányok:

      De nagy nyavalyámbul gyógyulni nem tudok,

      Sőt sebben, sőt kinban ujulton ujulok.

      3.

      Nagy sebet mert csinált Cupido szüvemben,

      Kinek orvossága nincs dictamusfűben.

      Mint egek forognak örök környületben,

      Ugy bum, ugy bánatom forog örökségben.

      4.

      Én Márst énekelek haragos fegyverrel,

      Kinzó szerelmemet hogy felejtsem evel;

      Másfelől kis isten megkerül fegyverrel,

      Harcol, vagdalkozik lángozó szüvemmel.

      5.

      Két nagy harcban meggyőzött immár engemet,

      És midőn sokáig hurcolna engemet,

      Illyen nehéz okkal nékem kegyelmezett,

      Hogy irjam Teseus nagy hitetlenségét.

      6.

      Bizony nagy büntetés, mert én inkább irnám,

      Miképpen árult el engem szép Violám,

      Mennyi sok ohajtást érette heában

      Sürü fölyhök közzé szélnek bocsátottam.

      7.

      Mennyiszer könyvemmel ezt az sebes Drávát

      Árasztottam, s neveltem haragos árját,

      Most is könyveimtül forgó örvényt forgat,

      És maga magában neveli haragját.

      8.

      És ezt mind érette, és mind csak heában;

      Heában fáradtam magas Parnassusban,

      S ott érte fejemet ágoztam laurusban,

      De szelet fogtam, pénzt gyüjtöttem álmomban.

      9.

      Ah háládatlan, és nem hajt meg én kinom,

      Kiben éjjel-nappal untalan kinlódom!

      Nem hajt meg szép versem s utánnad járásom,

      Égő tüzem, árvizem, sok sohajtásom!

      10.

      Halljad meg most Téseus hitetlenségét,

      És СКАЧАТЬ