Akli Miklós. Mikszath Kalman

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ Meyer, Prohaszka, Wodka.

      De hát ez mind nem használt. A gondolatai sehogy se akartak befúlni ezekbe a nevekbe. Sőt vagy cipők voltak a kirakatban és legott előtoppant az Iluska picike lába a cipőhöz, vagy női kalapok piroslottak ki tarkabarka virágjaikkal az üveg alól és akkor alájuk csúsztatta Akli fantáziája a leány szép arcát. Konyhai eszközök, rézfazekak, üstök, kasztrolok csillámlottak a harmadik helyen, s egyszerre elszorult a szíve. Honnan támadt, honnan nem, egy falusi kastély állott az út közepén, abban egy nagy konyha, abban szakácsok, kukták sürögtek, és egy kis báróné jött ropogós fehér kötényben megkóstolgatni az ételeket a férje karján, aki nem volt más, mint a cinikus Szepessy István.

      Madame Szilvássy intézete egyike volt a legtökéletesebbeknek, pedig akkor annyi nőnevelőintézet volt Bécsben, mint amennyi most a kávémérés. A hatóság nemcsak szívesen engedélyezett újakat és újakat, hanem még azonfelül mindenféle kedvezményekben részesítette. II. József mondta egyszer a minisztereinek: »A magyar úri leányokat kell németekké nevelni, ebben van a dolog fogantyúja, s ha ez sikerül, száz év múlva a szegedi tanyákon is németül fognak beszélni.«

      És ez idők folytán szinte végrendeletévé vált. Az uralkodók pártolták az eszmét, ami pedig a magyarokat illeti, könnyű Katát táncba vinni. A német műveltségen kívül nem volt más műveltség. A német irodalom korlátlanul befonta, lekötötte az érzelmes női szíveket. A gonosz, vén pók egyedül volt a nagy pusztaságban, és minden röpülő muslinca az ő kifeszített hálójában akadt meg.

      A szegedi tanyákon ugyan nem beszélnek még most, száz év múlva se németül, hanem az sikerült, hogy a tehetős magyar családok leányai a birodalmi főváros intézeteiben nevelkedtek s behozták a német szentimentalizmust. Hanem hát ez csak annyit ért, mint az importált ischli víz. Kipárolgott otthon az ereje.

      A Szilvássyné intézete különben nem volt germanizáló. A derék asszonyság titokban, a nőnevelés nem hivatalos részében a nemzeti érzéseket is piszkálta magyar növendékeiben, a németre fordított »Hármas kis tükör«-t gyakoroltatva velök üres óráikban:

      Pressburger Comitat mit der Stadt von Pressburg.

      Welche weit berühmt ist nach der Königs-Krönung.

      Berühmt war auch Tyrnau mit der schönen Schule,

      Lebt Bazin und Modor mit Freiheit in Ruhe.

      Szegény, jó, öreg, bekecses, csizmás Kis Tükör urambátyánk, olyan különösen vette ki magát tekintetességed ebben a német köntöskében, azoknak a szép kis lánykáknak a mosolygó piros száján!

      Hanem azért igazi szabadelvű intézet volt, mely sokban előtte járt a mostaniaknak. Most is bizonyos egyenlőségi irányzat van, mert egyenruhát viselnek a növendékek. Csakhogy mit ér az egyforma kalap és szoknya, ha az egyiknek vagy másiknak hét vagy kilenc ágú koronával van a zsebkendője hímezve és baronesznek vagy kontesznek szólítják, míg a másik szürke polgári nevet visel. Madame Szilvássynál el voltak törülve a nevek, következésképp a rangok is. A francia forradalom még igen közel esett. A guillotine pengéjének fénye még vakítóbb volt, mint a nemesi címerek…

      Az ember, vagyis a kis bakfis az intézetbe belépve, családi nevét ideiglenesen elvesztette, beírták ugyan egy könyvbe (ez volt a tudás könyve), de ezt a titkos levéltárban őrizték s csak az igazgatóné tudott róla, a növendéklánykák maradtak pusztán Mariskák, Katalinok, Erzsébetek és Kornéliák. A családi név szerint való megkülönböztetés tiltva volt Szilvássynénál. Ez a kis köd, ez a titokzatosság persze csak annyira takart, mint a fátyol az arcon, hogy a valóság vissza van fejlesztve sejtelemmé, mert így sokkal, de nagyon sokkal ingerlőbb. A kis fruskák akkor se tudtak már titkot tartani; titoktartás pecsétje alatt elfecsegték, kik ők, mik ők otthon, de ez lehetett egy kis füllentés vagy nagyzolás is, bajos volt ellenőrizni, minélfogva nem is csinált akkora válaszfalakat a növendékek közt, mint a nyílt tudás. A legszebb gyémántgyűrű se idéz fel irigységet és vágyat, ha kesztyű alatt viselik. Mindez természetesen a legmagasabb pedagógiai szempontból történt. Szegény Pestalozzi Henrik János meg sem fordulhatott a sírjában – mert még akkor nem halt volt meg.

      Hanem hát a vetélkedés a lelemények szülőanyja. Annyi tömérdek ilyen nőnevelő-intézet keletkezett, hogy ha meg akartak élni, ilyen specialitásokat kellett kigondolniok. A névtelen bakfisok! Hm, érdekes! Mint ahogy a regruta leveti a ruháját, amit otthonról hozott s a magazinból kap aerarialis köpenyeget, a bakfisok közt is neveket osztottak ki, melyek jelezték az illetők előhaladását, szorgalmát, tehetségét és magaviseletét is. Három országból voltak véve a nevek: a mennyországból a csillagnevek jártak ki a jelesebb növendékeknek. Volt például Venus Mária, Saturnus Magdolna, Jupiter Nina, stb. Kisebb dekorumot jelentett a növényországból vett virágnevekbe jutni, s itt aztán megint sok fokozat következett a növények pompája és ritkasága szerint: Akác Malvinnál ugyanis följebb állott Tulipán Ágnes vagy Viola Matild. De hát még Agavé Hedvig vagy Pálma Judit! A harmadik fokon az állatnevek szerepeltek. Kacsa lett Mici (ha el akarták szoktatni a csúnya járástól), Szarka Juliska (ha a szertelen csacsogást kifogásolta a madame), Róka Borbála (ha ravaszkodó volt a kicsike), Rozsomák Klementina (ha torkos volt), Medve Verona (ha sokat aludt), Macska Zsófia (ha cicomáskodni szeretett). Szóval, jó volt az megcsinálva. Azonfelül finoman is. Mert az élesebben kidomborodó tanügyi állatok, mint a szamár, ökör és liba, teljesen száműzve voltak az előkelő intézetből. És az is okos dolog volt, hogy megfelelően az akkori lélekvándorlási tanokhoz, a kis süldő kisasszonyok az egyik névből belevándoroltak egy szebb névbe, ha üresedés támadt és ha arra az intézetben eltöltött idő alatt érdemeket szereztek – s valóban érdekes volt észlelni, hogy ez ártatlan teremtések mily stréberi dicsvággyal, milyen lihegő epedéssel törtek egyre följebb-följebb, a csillagokig. És nem volt köztük olyan kis kacsa, vagy pillangó, amelyik nem álmodott néha arról, hogy ő egyszer, valamikor Jupiter, Mars legyen, vagy legalább cickóró.

      Nem is volt egészen tréfa, mert privilégiumok jártak a dologgal: a csillagországnak kétszer volt kimenője hetenként a rokonokhoz vagy a rokonokkal, a virágországnak egyszer, az állatországnak ellenben egyszer sem; az állatország csak minden két hétben kapott egy kimenőt.

      Pompás, verőfényes májusi délután volt, éppen szerda, és mind a három ország künn labdázott a szép, téres kert pázsitján. A kisebb leányok Szent András majmát játszották. Mások ismét a hintán hajsókálták magukat. Némelyek szaladgáltak, kergetőztek. Bogárszemű villik, vásott kis ördögök birkóztak, mintha fiúk volnának. Ezeket hívták spártai szerdáknak. Feledhetetlen gyönyörűség lett volna férfiszemnek ez a látvány, – de hát éppen azért van rosszul berendezve a világ, hogy minden volt itt, csak férfiszem nem. A szerda délutánok a legszentebb belügy. A női test fejlesztésének ünnepe, a bűbáj fokozása, az összegyűlt pajkosság, életkedv csapra eresztése, hogy kicsurogjon, elfolyjon a semmibe, az elfeledésbe. Ehhez háborítatlan magány kell. Az intézetben mindig fogadnak sürgős látogatókat. Csak szerdán délután nem. A szerda délután még a sürgősség alól is ki van véve.

      Annál meglepőbb volt tehát, hogy türelmetlen csengetés hangzott fel a kapunál élesen. Az épület egész zárdaszerűen, magas kőfallal volt körülvéve. Átbeszélni bajos lett volna, hanem egy kis lék volt csinálva a kis tölgyfaajtón, azon át lehetett valahogy látni és beszélni is.

      Az öreg kapus, Dimitri, betegen feküdt ma, helyette az oldalbordája, Frakáti (Frau Kati) végezte ezt a tisztet, férje СКАЧАТЬ