Название: Osszes koltemenye
Автор: Zrinyi Miklos
Издательство: Public Domain
Жанр: Зарубежная классика
isbn:
isbn:
De ha szárnyas vagy is, nem éred az üdőt,
Esztendő is elfút te szépséged előtt:
Azt tudod-é: szépség hogy néked örököd?
21.
Leszedi orcádról az üdő szép rózsát,
Sürü barázdákkal megszántja orcádat,
Ezüstté forditja szép arany hajadat;
Bánni, de heában, fogod tett dolgodat.
22.
Akkor fogod mondani: oktalan voltam,
Rózsát virágjában le nem szakasztottam!
Mikor még lehetett, akkor elmulattam:
Mast, mikor nem lehet, kezdeni akartam.
23.
Ah, ne légy kegyetlen! Végy példát mindenről,
Tanúlj és végy példát keserves szivemről,
Megesmered kinját bánatos versemről;
Talám szerelemtől ment lészesz egyedül?
24.
Mindenben szerelem nagyon uralkodik;
Ez széles világ is mind néki adózik.
Nézd, szerelem miát madár mint kínlódik;
Nézd szép fülemilét, mely igen aggódik.
25.
Az szerelem miát nem találja helyét,
Gyürürül fenyőre változtatja helyét;
Mindenütt ujitja szép siralmas versét,
Mert bánja társának tűle távul létét.
26.
Hát özvegy gilice, mert elveszté társát,
Mikor száraz ágrol terjeszti panaszát,
Untalan, óránként neveli sirását,
Bánatban nem látni néki lankadását.
27.
Nem szóllok ezekről, mert gyönge madarak,
Talám nem csudálod: szerelemtül agnak;
De ki szerelmesebb, mint az fene vadak,
Griffek, oroszlányok s kegyetlen hijennák?
28.
Kegyetlen az erős és vitéz oroszlány,
De nőstennye előtt szeléd mint egy bárány,
Ama külömb szőrü, szép mint egy szivárvány,
Vad tigris: társához, mint együgyü bárány.
29.
De mi vagyon fenébb iszonyu medvénél?
Ez is szerelemben nem mint kegyetlen él,
Zöngnek az kősziklák ű bömbölésével,
Társot keres magának sok mesterséggel.
30.
Tudja az szerelmet az szarvas, mit tészen;
Addig nyugodalmat magának nem vészen,
Míg orditásával sok panaszt nem tészen,
Míg kedves társátol örömet nem vészen.
31.
Mit nem csinál az ló, és mit nem fáradoz!
Nyerit, rúg és kapál, míg nem jút társához;
Lángot fuj szájábul, szüvében halált hoz,
Más lovat ha közel lát kedves társához.
32.
Azt tudod-é, az halak tengerben mentek
Szerelemtől? elhiggyed, azok is égnek,
Balenák, cethalak és görbe delphinek,
Cupidónak harácsot ezek fizetnek.
33.
Mely szépen éneköl tengeri Sirenes!
Ű szép gyönge verse oly igen keserves,
Hogy még Pluto előtt is vólna az kedves,
Hát minden, világon az ki él, szerelmes.
34.
O, tudja Pluto is, mit tészen szerelem!
Noha irgalmatlan s nincs nála kegyelem,
Az a’ rettenetes kevély fejedelem
Nem találja helyét, mert fojtja szerelem.
35.
Nézd, Proserpináért miként szüve szakad,
Mint Cupido miát nyavalyásul lankad.
Nézd, mely igen hajtja tüzhányó lovakat,
Noha érdemetlen éli Proserpinát.
36.
De mit mondjak mindenható Jupiterről?
Sokszor elfeletközik istenségéről,
Szálléttotta sokszor szerelem le égből,
Sokszor levetközött isteni köntösből.
37.
Az szerelem őtet sassá változtatta,
Mikor Ganimedest az égben ragadta;
Danaera magát aranyúl szállatta,
Europa is Jupitert bikávul látta.
38.
O, te kegyetlen érc, egyedül kegyetlen,
Földön, nagy kősziklákon, mély tengerekben,
Irgalmatlan poklokban, magas egekben
Van szerelem, de nincs csak az te szüvedben!
39.
Mert bizony eddig ennyi könyörgésemre,
Nagy СКАЧАТЬ