Osszes koltemenye. Zrinyi Miklos

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ vissza folyna az magas hegyekre.

      40.

      Az mérgös kígyót is megszelédéthetném,

      Basiliscus haragját megenyhithetném,

      Sárkánt ennyi üdőre megfékezhetném:

      Ihon te kegyelmedre szert nem tehetém!

      41.

      Talám nem hiheted sok esküvésemet,

      Édes szép Violám, s nem hiszed hitemet?

      De az én homlokomon látod szüvemet,

      Látod bű forrásu nyavalyás szememet.

      42.

      Bár ne higgy énnékem, kérdezd kősziklákat,

      Kérdezd meg ezeket az nagy álló fákat,

      Kérdezd meg ezeket az vad barlangokat,

      Az honnan Echo ád sok bús választokat.

      43.

      Nincs itt oly kis erdő, sem oly kicsin füzes,

      Sem nyár, sem jegenye, sem fenyős, sem egres,

      Az hol az te neved jól nem esmeretes;

      Mindenütt nevedről zöngött úntalan vers.

      44.

      Ha téged megcsallak, szerelmes Violám,

      Mindjárt nagy Vesuvius szakadjon én rám;

      Forduljon rám első szarvasra lűtt nyilam,

      Vagy éltömben hollók kákogjanak énrám.

      45.

      Ixion kereke törje meg csontomat,

      Titius kányája rágja meg gyomromat;

      Ne légyen, ki szánja én állapatomat,

      Nap gonoszra forditsa én minden jómat.

      46.

      Nálad van én lelkem, hidd meg, nem csalhatlak,

      Csak annyi lélek van bennem, hogy ohajtlak;

      Holtnak én magamat, téged lángnak tartlak:

      Láng égben elröpül, itt holtak maradnak.

      47.

      De te ohajtásommal könnyebben röpülsz;

      Ez az holt test nem mehet oda, az hon ülsz,

      Miért hát nyiladdal hóltom utánn is lűsz?

      Mért érdemetlenül reám kegyetlenülsz?

      48.

      Szüvemet elvitted, itt hagytál magamat,

      Vagy add meg szüvemet, vagy vigy el magamat;

      Vagy minden két résszel együtt ölj magamat;

      Ne nézd ily örömmel szörnyü halálomat.

      49.

      Az vadász nyúl után futtat sok földeken,

      Erdőkön, mezőkön, hegyeken, völgyeken;

      De ha halva látja függve egy törzsökön,

      Nem örül már rajta, mást keres mezőkön.

      50.

      De te, o, vérszopó, nem elég, megöltél,

      Holtom után inkább rajtam gyönyörködtél;

      Te sivó oroszlány, igy nem gyönyörködtél

      Piramus ruhájában, kit kutnál löltél.

      51.

      Ne fuss én előttem, o te gyönge virág,

      Ne röpülj el tűlem, o ragyagó csillág,

      Nézd én bánatomat, mely belől engem rág

      Üzze el rólam ezt kezedbül egy szép ág.

      52.

      Lám az vad kerecsent megszelégyithetni,

      Lám sebes solymot is kézre süvölthetni,

      Pannak nehéz nem volt holdot elhitetni

      Hogy égbül leszálljon, s kész légyen szeretni.

      53.

      De, o, én nyomorúlt bolond, mit csinálok?

      Sisiphus kövével nagy hegyet hajgálok;

      Azt tudom, kigyónál kegyelmet találok,

      Azt tudom, örömre nagy bánatbul szállok.

      54.

      Szeret az Viola, de jaj, nem engemet!

      Szereti Licaont, azt az hamis ebet,

      Az ki meg nem győzhet semmivel engemet

      Annak adja magát, szaggatván szüvemet.

      55.

      O, haragos Viola, én ellenségem!

      Csak azt mondd meg igazán, kérlek, énnékem:

      Licaon mivel győz, vagy tud győzni engem?

      Mivel kérködhetik igazán ellenem?

      56.

      Musáknál laktam én, Apollót szolgáltam,

      Versemmel mindenkor nagy fát mozdithattam;

      És noha teveled szerencsétlen voltam,

      Kegyetlenségednek tulajdonithattam.

      57.

      Versent verset Licaon ha mond énvelem,

      Ugy jár, mint Marsias az Apollo ellen;

      Hogyha penig akar versent futni velem,

      Ugy jár, mint sok más is Atalanta ellen.

      58.

      Hogyha kételkedik ű az én erőmben,

      Ugy jár, mint Acheolus Hercules ellen;

      Változzék bár mindenné az én kezemben,

      Nem lesz tágossága én erős öblemben.

СКАЧАТЬ