Figurák. (Furcsa emberekről furcsa históriák.). Gárdonyi Géza

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ igen hatotta meg az udvariasságom, attól tartott, hogy a melyikünk először földugja a fejét, azt Firiczky valami léczczel agyonkoppantja; de azért csak ment előre.

      Mikor a padlásajtóhoz ért, óvatosan lesett föl a szemével és bekiáltott:

      – Alásszolgája, Firiczky úr!

      Semmi felelet.

      – Önt keressük, Firiczky úr!

      Semmi hang.

      Vissza akart térni.

      – Kérem, csak tessék bemenni, én is megyek.

      Ott álltam a lábai alatt; láttam, hogy szeretne fejbe rugni, de nem tágítottam.

      Bemászott hát a padlásajtón, én meg utána.

      – Nincs itt, – mondá körülnézve.

      Én azonban elindultam, hogy bejárom a padlást.

      Megnéztem minden sarkot, de Firiczkynek nyoma sem volt.

      A kémény mellett találtam egy mély üreget, oda is beszúrtam egy léczczel.

      Ordítás hangzott föl az üregből.

      – Ki az? – kiáltottam le.

      Firiczky úr mászott elő négykézláb, azután, hogy fölegyenesedett, tenyereit a gyomrára szorította.

      – Mit akarnak velem? – nyögte szomorúan.

      – Uram! ön Glódy urat megsértette!

      – Ő is megsértett engem!

      – Glódy úr elégtételt kér!

      – Én is!

      – Szíveskedjék segédeit a továbbiakra nézve hozzánk küldeni. Lakásom fazekas-utcza 13.

      Ezek után udvariasan meghajtottuk magunkat és lementünk vissza a létrán.

      Az utczán a nyitott ablakon át hallottuk, mikor Firiczky siralmas hangon kiáltotta a szakácsnéjának:

      – Néni! Melegítsen tányérokat! Az a gazember megölte a gyomromat!

      Másnap eljött a két segéd.

      Kardpárbajt akartak, de mi kijelentettük, hogy megbízónk, mint sértett fél, pisztolyt kíván, mert valahányszor kardot fog a kezébe, mindig izomgörcsöt kap.

      Megegyeztünk tehát abban, hogy pisztolypárbaj lesz vaddisznógolyóra.

      Találkozási helyül kitűztük a Szépasszonyvölgyet.

      Glódy halálra sápadt, mikor megmondtuk, hogy vaddisznógolyóra fog menni a párbaj.

      Azt mondta, hogy ő ezt ki nem állja, inkább megszökik, vagy visszavonja a kihívást.

      Miután azonban én lapunk becsületére, a férfias bátorságra és a Komjáti-féle életbiztonsági pisztolyokra hivatkoztam, – gondolom, ez utóbbi érv hatása alatt – megnyugodott a dologban.

      Másnap hajnalra volt kitűzve a meghalás. Glódy éjfélkor fölvert az álmomból, azt mondta, hogy nem tud aludni.

      Én sajnálkoztam rajra, de egyúttal azt is megkérdeztem, hogy mi az ördögért keltett föl engem, mikor én aludni pompásan tudok.

      – Könnyű magának! – mondta elkeseredve – de ha az én bőrömben lenne…

      – Álljon háttal a pisztoly felé.

      – Egykutya!

      Jó gondolatom támadt.

      – Tudja mit: az ellenfél segédei önt megtapogatják, hogy nincs-e a mellén valami bádog, de hátul nem fogják megtapogatni. Öné az első lövés. Amint kisütötte a pisztolyát, forduljon meg azonnal.

      – Hátul tömjem ki magamat?

      – Természetesen!

      – De hátha a fejemet találja?

      – Hajtsa le a fejét.

      Glódy kérdőjel alakra görbült, hogy jó lesz-e így?

      – Nagyon jó.

      Elmentünk az Erzsébet kávéházba és ittunk minden italból, a mit csak mértek, úgy, hogy én már valóságos likőrkereskedésnek éreztem magamat.

      Hajnali öt órakor mentünk Glódy lakására.

      Átöltözött szépen fekete ruhába és a bajuszát is kipödörte.

      Én azután kitapaczíroztam hátulról becsületesen. A kabátja alá tettem egy vastag franczia szótárt, egy bibliát, egy szakácskönyvet meg egypár csizmaszárat. Arra a testrészére pedig, amelyen ülni szokott, egy nagy pléhfödőt.

      Mire elkészültünk, odarobogott a fiakker a másik segéddel s mi beleültünk.

      Megható pillanat volt az, midőn Glódy elbúcsúzott a feleségétől.

      Még most is meg kell törülni a szememet a zsebkendővel, ha rágondolok.

      Glódy a fiakkerban le akart ülni, de a födő miatt nem tudott. Kávé barátunk egyre kínálta helylyel, de Glódy azt felelte, hogy állva kíván menni a halál elé.

      Az úton nem szóltunk semmit.

      Ünnepélyes komoly utazás volt ez.

      Én ugyan nem féltettem Glódyt, de ő valószínűleg féltette magát, mert nagyon halavány volt és többször megtapogatta magán a borítékot.

      A Szépasszonyvölgyben már akkor ott állt a másik kocsi.

      A felek hidegen üdvözölték egymást s az idő is igen hideg volt.

      Megtöltöttük a pisztolyokat, azután Kávé, mint legidősebb segéd, kibékülésre szólította föl a feleket.

      Pillanatnyi hallgatás következett erre a fölszólításra. Úgy látszott, hogy mind a kettő szeretett volna kibékülni, csak első nem akart lenni a kéznyújtásban.

      Kávé ismételte a kérdést.

      Mind a ketten tagadólag intettek.

      Erre letakartuk a pisztolyokat kendővel. Glódy választott először, azután Firiczky.

      Fölállítottuk őket harmincz lépésnyi távolságra.

      Az adott jelre Glódynak volt joga először lőni.

      Reszketve emelte föl a pisztolyát és lőtt.

      Ugyanebben a pillanatban hirtelen megfordult és négykézlábra állt.

      A СКАЧАТЬ