Figurák. (Furcsa emberekről furcsa históriák.). Gárdonyi Géza

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ hát legnagyobb meglepetésemre egy csinos hölgyet látok magam előtt, még pedig igen pikáns nyári ruhában, állván az a ruha mindössze egy kis fügefalevélből.

      – Alásszolgája nagysád! – szóltam örömmel hozzája és bemutattam az idegen hölgynek magamat.

      – Én Ádám vagyok.

      – Én meg Éva, – válaszolt szemérmesen és rózsás kis mutatóujját elragadó naiv mozdulattal emelte ajkaihoz, miközben a fejét kissé féloldalt fordította és lopva egy hamiskás pillantást vetett reám.

      – Minek köszönhetem a szerencsét, hogy nagysáddal találkozhatom?

      – Én idevaló vagyok.

      – Ja? Az nagyon pompás! E szerint landsmannok vagyunk?

      – Igen, azok.

      – De mondja csak nagysád, ha szabad kérdeznem: hogyan van, hogy mi előbb nem találkoztunk?

      – Ma születtem, – felelte szemérmesen.

      – Úgy? Azt igen helyesen tette! Fogadja őszinte szerencsekívánatomat!

      – Köszönöm.

      A szép hölgy egy tulipánvirágot tűzött a hajába, én pedig a bajuszomat pödrögettem.

      – Hogy tetszik nagysádnak ez a tájék?

      – Nagyon kedves.

      – Persze, még nem tetszett erre járni.

      – Hiszen mondtam, hogy ma születtem.

      – Ja, igaz.

      – És így nem is beszélhetek másról.

      – Természetesen.

      – Geografiát nem tanultam, – folytatta neki bátorodva.

      – A mai világban nem is érdemes, kérem.

      – Ön talán foglalkozott vele?

      – Tagja vagyok a párisi földrajzi társaságnak.

      – Az nagyon szép, de unalmas.

      – A társaság?

      – Nem: a földrajz és minden tudomány.

      – Tehát beszéljünk másról.

      – Majd én kezdem.

      – Az nagyon érdekes lesz, – szóltam és a monoklimat a szememre csíptettem.

      – Hogy tetszem én önnek? – kérdezte a szép hölgy és megingatván karcsú derekát, rám kacsintott.

      – Nagysád elbűvölő!

      – Ön hízeleg!

      – Esküszöm!

      – A férfiak könnyen esküsznek.

      – Nagysád, én még soha sem esküdtem!

      – Az meglehet.

      – Szerelmes sem voltam soha.

      – Ugyan?

      – De most az vagyok!

      – És kibe?

      – Kegyedbe, bájos angyal!

      E szavakat mondva térdre hullottam előtte.

      Éva mosolygott.

      – De hiszen ez fölösleges nyilatkozat uram!

      – Miért? – kérdeztem csudálkozva.

      – Mert én önnek a felesége vagyok.

      – Kegyed? Az én feleségem?

      – Igen, igen!

      – Nem emlékszem az esküvőnkre, – dadogtam zavartan.

      – Nem esküdtünk meg.

      – Tehát vadházasság vagy polgári házasság?

      – Nem.

      – Hát kérek bővebb magyarázatot.

      – Én önnek az oldalcsontja vagyok.

      – Az lehetetlen.

      – És mégis úgy van.

      – De hisz’ nekem nincs akkora oldalcsontom, mint kegyed!

      – Az igaz, de az is igaz, hogy önnek egy csontja hiányzik.

      – Zsebmetszés! – kiáltottam haraggal, a mint az oldalamhoz kapva Éva állításáról meggyőződtem.

      Azonban Éva egyszerre eltüntette a haragomat: odasímult hozzám, aztán megcsókolta a hiányos helyet; átölelt és így suttogott:

      – Ádám! Kis uram!

      Én is megcsókoltam őt, és meghatottan szóltam:

      – Nagysád! Azaz, hogy Éva! kis feleségem!

      .....

      Így történt, hogy nem maradtam agglegény.

Paradicsom, 1-év, 13-ik nap.

      A hogy ma délután sétálunk a feleségemmel, hát egy almafa derekán papirost látok.

      Közelebb megyek és ezeket olvasom rajta:

      «Ezen fának gyümölcséből való evés tíz forint büntetés és a paradicsomból való kikergetés terhe alatt tilos.»

      – Nézd már kis csibém, – mondom a feleségemnek – milyen korlátozást kezdenek itten.

      – Pedig én éppen most akartam szakítani az almák közül, – úgy megkívántam.

      – Szakíts, lelkem, hiszen úgy sem lát senki.

      Éva körülnézett, azután lekapott egy almát és beleharapott.

      – Hogy ízlik? – kérdeztem tőle.

      – Nagyon jó pogácsaalma. Kóstold csak.

      Még le sem nyeltem a falatot, már is zörgést hallok a bokrok között.

      – Bújjunk el! – szóltam a feleségemnek s egy ribizli-bokor aljába vontam őt.

      – Hol vagy Ádám? – kiáltott haragosan a közeledő.

      – Pszt! Ne szólj! – suttogott Éva. – Az Úr!

СКАЧАТЬ