Végzetes tévedés: Regény. Beniczkyné Bajza Lenke
Чтение книги онлайн.
Читать онлайн книгу Végzetes tévedés: Regény - Beniczkyné Bajza Lenke страница 20
Название: Végzetes tévedés: Regény
Автор: Beniczkyné Bajza Lenke
Издательство: Public Domain
Жанр: Зарубежная классика
isbn:
isbn:
Oroszlay utánuk nézett, de az idősebb, magasabb és erőteljesebb egészen elkerülte a figyelmét. Ő csak az egyiket látta, kinek nézésében fölolvadt tekintete, s majdnem azt kérdezte tőle:
– Te vagy, te vagy, kit oly régóta keresek, kit álmaimból ismerek.
Szólj, ki vagy és mi a neved?
– Tegnapelőtt te hoztad e hölgyek egyikét ide, nemde, későn este éjfél után? – kérdé határozott hangon a bérkocsistól.
– Lehet, – mondá az habozva s iparkodott fölmászni a bakra.
– Felelj. Miért akarod azt, a mit kérdezek, titokban tartani.
– Gróf úr, én nem emlékezem.
– Láttam, hogy köszöntötted a hölgyeket, honnét ismered őket?
– Csak az egyiket, – mondá kedvetlenül a kocsis.
– Mi a neve?
– Azzal nem szolgálhatok.
– Akarom tudni, miért titkolod kilétét. Ime, ezért a pénzért remélem, beszélni fogsz, – mondá Oroszlay, s száz koronát nyujtott neki.
– Kérdezzen, gróf úr.
– Te hoztad ide ama fiatal hölgyet? Hol ült kocsidba?
– Egyik utcza sarkán… Lépést haladtam, s majdnem észrevétlenül ugrott fogatomba, és midőn kérdeztem, hova akar menni, ezt az utczát és számot nevezte meg, s én ide hoztam; de megvallom, gyanusnak tetszett, s alig számítottam díjazásra.
– És mégis ellenvetés nélkül tetted meg kérését s elhajtottál vele.
– A lámpa fényénél láttam, hogy nagyon szép, azonkívül gyorsan öt forintot nyomott a kezembe.
– Nos, ez elég fényesen volt fizetve, és mi történt, midőn ide hoztad?
– Mielőtt csengetett a kapun, hozzám fordult, és oly bájos, kérő hangon mondá, minőt én még soha sem hallottam, hogy ha valaki kérdezősködnék utána, ne mondjam, hogy hova ment, és még egy tizkoronást akart adni, de én nem fogadtam el, azonban megigértem, hogy hollétét nem árulom el.
– És ezt meg is tartottad. Helyes! De én kényszerítettelek a beszédre, azonban ő sohasem fogja megtudni, hogy tőled hallottam hollétét, – mondá Oroszlay, s beugrott a fogatba, mialatt a kocsis eltette a váratlan nagy borravalót, mind a mellett látszott arczán, hogy nincs megelégedve magával, s kedvetlenül ült helyén és robogott a gróf lakása felé…
Oraszlay haza érkezve, még mindig úgy érzé magát, mint az álomlátó, s nem felelt komornyikjának, ki lesegítve felsőkabátját, többféle kérdést intézett hozzá.
Конец ознакомительного фрагмента.
Текст предоставлен ООО «ЛитРес».
Прочитайте эту книгу целиком, купив полную легальную версию на ЛитРес.
Безопасно оплатить книгу можно банковской картой Visa, MasterCard, Maestro, со счета мобильного телефона, с платежного терминала, в салоне МТС или Связной, через PayPal, WebMoney, Яндекс.Деньги, QIWI Кошелек, бонусными картами или другим удобным Вам способом.