Название: Osszes koltemenye
Автор: Zrinyi Miklos
Издательство: Public Domain
Жанр: Зарубежная классика
isbn:
isbn:
Lova mint egy madár, maga mint egy tündér,
Mert oly könnyen fordúl, mint esti denevér.
78.
Ezek Kazul basra jártak Szulimánnal,
Ezek Lajost királt megverték csidákkal,
Vitézek mind eggyik, s nem fegyverderékkal
S paizzsal födöznek, sem sürü páncérral.
79.
Ezek előtt mégyen vitéz Amirassen,
Maga is fekete, lova is szerecsen.
Az ű kedves lova Karabul, kényessen
Mellyet ü jártatott had előtt s kevélyen.
80.
Mondják, hogy Karabul nagy Arabiában
Széltül fogantatott egy hires kancában;
Hihető is: szélben, mert nincs sem az lángban
Oly vidámság, gyorsaság, mint vagyon abban.
81.
Amirassen után három fő kapitán,
Eggyik az Olindus, mely okosság után
Ment mind nagyobb tisztre; végre lett kapitán
Negyedik részének az szerecsen hadban.
82.
Siriai király, az okos Menethám
Küldte másodikat, ez volt szép Hamviván,
Szerecsenek közül jütt ez Siriában;
De vala harmadik kegyetlen Demirhám.
83.
Demirhám, az erős, melynél erősb nem volt
Sohul, valamelyre Szulimán parancsolt,
Mert ez gyökerébül nagy tölgyfát kirántott,
Ököllel agyonvert egy nagy elefántot.
84.
Ötödik Alderan, bátyja Demirhámnak,
Volt gondviselője az szerecsen hadnak,
Ez magyarázója volt minden álomnak,
És kifejtője Mahumet irásának.
85.
Ezek után jünnek vitéz mamelukok,
De szerencsétlenek, mert nincs nekik urok.
Szulimánnak nem régen lettek hódulók;
Az nagy s bü Aegyptusban ezek lakosok.
86.
Kayer bég jün vélek, mellyet szégyenére
Mehmet Junnus bassának, tett fővezérré
Az Szulimán császár; mert ű tűle féle,
S ily nagy tisztre szolgáját vinni nem meré.
87.
Ezek húszezren jó lovasok vóltak.
Mert Tommembejtől vitézséget tanúltak;
És noha külömb nemzetekbűl állottak,
De okos vezér alatt eggyessek voltak.
88.
Nem messzi cirkasok, ugyan szomszéd népek
Mamelukoktul, rendelt seregben jünnek;
Ezek de lehetnek ötvenkétezerek,
Mert zincsiek, geták, barstok vannak vélek.
89.
Magok választottak kapitánt magoknak,
Eztet hiják hadverő Aygas bassának,
És bizony nem heában nevezték annak,
Mert ez volt oka sok nemzet romlásának.
90.
Aygas bassa után jünnek zagatárok,
Legbelsőbb Scytiábul való tatárok.
Hiszik az Alkoránt, de zöld pattyolatok
Megesmertetik, kik törökök, tatárok.
91.
Ellepték az földet ezek, mint az hangyák,
Avagy szélös mezőben az sok kalangyák.
Mindenütt villámnak csak nyilak és szablyák,
És mindent rettentnek lobogós kopiák.
92.
Ezek soha oly helyre nem fordultanak,
Az mellyet fegyverrel nem hóditottanak,
De inkább azt mondom, hogy elpusztitottak,
Valamerre ezek világban jártanak.
93.
Sőt, mikor törökre ezek támadtanak,
Csaknem tellyességgel üket elrontották;
De mi bineinkért rajtunk maradtanak,
Istentül ostorért mert űk hagyattanak.
94.
Nám, scita Tamburlan megveré musulmánt,
Конец ознакомительного фрагмента.
Текст предоставлен ООО «ЛитРес».
Прочитайте эту книгу целиком, купив полную легальную версию на ЛитРес.
Безопасно оплатить книгу можно банковской картой Visa, MasterCard, Maestro, со счета мобильного телефона, с платежного терминала, в салоне МТС или Связной, через PayPal, WebMoney, Яндекс.Деньги, СКАЧАТЬ