Emberek: Elbeszélések. Brody Sandor

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ a «nyomorult» rongyokat.

      Nem szeretett senkit… Talán csak a szinház második hős szerelmesét. Ezt a bübájos hangu hatalmas alakot, a ki olyan volt mint egy görög isten s mint egy görög isten minden lányba bele kötött. Udvarolt neki is, szokott modorával, czinikusan…

      Álmodott hát róla, mint lánypajtásai valamennyien. Álmában gyakran meg is csókolta szép fehér, férfiatlan, de erős nyakát, nőies, de nagy kezét…

      Ezenkivül még egy asszonyhoz érzett vonzódást. Valamelyik szinház primadonnájához, a ki a világ legszebb kalapjában járt és akaratlanul jó szivvel tönkretett minden férfit, a ki csak közelébe tévedt. Szive tele volt a franczia szindarabok humánus idealizmusával, de feje egy kéjencz angol bankár számitó raffinériáival volt teli.

      – Ha idősebb leszek, külsőleg olyan leszek, mint ő – mondá Genike.

      Bensőleg már is olyan… csakhogy maga a kisebbitett kiadás. Egy elméleti kokott, tizenhét éves korában. Fiatal méreg-fa, a mely még nem hozott gyümölcsöt, de már benne van a képesség, hogy hozzon. Csak az évek, a nap és az eső hiányzik. A nap: a nyilvánosság, az eső – az aranyeső…

      Ezt sugta fülébe valaki, a kit most másodszor látott életében. Először akkor látta, a mikor az orvostanárnál járt, hogy vajjon nincs-e tüdőbaja, mert társnői közül egy pár a sok sikoltozás s egyéb okok következtében köpött egy kis vért.

      Tüdőbaja nem volt, hanem megismerkedett a tanár gyakornokával, November Dáviddal, a ki mindjárt az első látogatásnál sietett gorombáskodni.

      A mama, az «orvos lánya», azonnal ki akarta hajitani, de a lány egy kicsit képen legyintette. Számitott rá, bár maga se tudta miért s azonkivül jó kedve volt ezen a napon.

      Ekkor érkezett az első ajánlat. Egy kuriai biró… öreg és majdnem báró (a felesége az volt). De nem épen gazdag. A lány majd-majd belecsapott a kövér, de már reszketeg marokba… Unta itt ezt a konyhát, az okarinázó szobaurat, a tavalyi divatu ruhákat, meg lányságát is…

      De a mama könyezve magyarázta meg a dolgokat Iphigeniának s az elutasitotta az alázatos kérelmező birót.

      – Várjunk! – mondá az orvos leánya.

      – Várjunk! – szólt Genie.

      De hiába vártak. S most a csirketollal töltött párnát könyeiben eláztatva, zokogástól megszaggatott hangon suttogá:

      – Oh mama, mama, miért nem hagytál!..

      S ha most belépett volna az öreg Szentkátai, a biró, felszökött volna nyakába.

      De nem jött senki, sem ő, sem más, csak November Dávid.

IV

      Alig köszöntötték egymást.

      Az öreg asszony kérdé:

      – Fizetett már kapupénzt?

      Már fizetett. Szidták a házmestert, korán zárja a kaput. Azután Dávid kinálás nélkül leült. A kisasszony a fal felé fordult az ágyon, de elcsendesedett.

      November a zsebéből pakolódzni kezdett. Két, boltból való őszi baraczkot és ujságot, fekete szemű Szent-György-szőlőt hozott. Odaadta a háziasszonynak, az meg feltette az ágyra, a lány párnája elé.

      – Hagyjatok békén, – szólt a lány tettetett ingerlékenységgel. Hanem azért lassanként csipegetni kezdett a szőlőből.

      Dávid és az asszony szépitő szerekről beszéltek. A szigorló orvos sok jó reczeptet adott az orvos leányának. Igérte neki – ezenfelül – hogy kisérletezni fog s ha csak lehet, feltalálja a miteszszerek elleni szert.

      – Azzal milliókat szerezhetnénk – mondá végül.

      A milliók emlitésére békülékenyen tekintett fel Iphigenia. Sőt kevés vártatva szamárfület is mutatott Dávid felé, a mire ez az ágyhoz közelebb huzta székét.

      – Talán beteg? – kérdé.

      – Az, megöl ez a boszorkány-konyha.

      A lány kinyujtotta a kezét, a férfi nagy csontos markába szoritotta sokáig, azután azt mondta:

      – Van egy kicsi.

      Talán a saját lázát érezte a lány csuklóján. Talán gondolt is eme tévedésre? Voltaképen mindig félt attól, hogy ennek az éles vérű lánynak valami tüdőbaja lesz. Szerette volna megvizsgálni, de félt ettől a forró, üde kebel érintésétől, ugy félt, a milyen közönyös volt neki holt törzsekben vájkálni.

      A lánynak is eszébe jutott, hogy jó volna mellét vele megvizsgáltatnia. De nagyon jelentéktelen férfi volt neki ez az ember.

      Mégis majdnem mindaketten s majdnem egy egész félóráig erre gondoltak. Már tizenegyedfélre volt s November alig beszélt husz szót. Pedig az asszony magukra hagyta őket. Azt mondta, hogy a szomszédba, a suszternéhoz megy beszélgetni, voltaképen a pinczébe ment le, harmincz krajcárért zsákot foldozni egy buzakereskedőnek.

      Dávid becsukta az ablakokat, az ajtót. Mérges ez a fővárosi éjjeli levegő. A petroleumját folyton csepegtető lámpást feltette a siffonra. S igy olyan világitás volt a szobában, mint holdfénynyel odakünn.

      – Miért rekedt maga ma? – kérdé a lány, a kit egy kissé kellemesen izgatott ez az egyedüllét.

      – Sokat tanultam, – hangosan – egy pár nap mulván lesz az utolsó szigorlatom.

      – Akkor orvos lesz?

      – Az. Miért kérdi?

      – Nem tudom, eszembe jutott, hogy beszéljek.

      – Nem is érdeklődik az iránt, hogy végre én is független, önálló úr leszek annyi nyomor után.

      – Sokat nyomorgott?

      – Egy félesztendeig éltem egyszer kenyéren és szalonnán, volt azonban szalámi időszak is életemben. Tanitottam Kispesten havi 5 forintért.

      – Örül, hogy vége lesz a nyomoruságnak?

      – Nem, félek, hogy csak most kezdődik.

      – Hogyan?

      – Egyszerűen. Azelőtt, hat éven keresztül, csak a gyomrom volt elnyomva, mostantól kezdve nem lehetetlen, hogy minden izem szomjazni, vágyakozni fog, reménység nélkül, örökké.

      – Mi baja?

      – Megmérgeztem magam.

      – Hogyan, mivel?

      – Kivel? Magával.

      Éjjel is éhes, álmatlan legyek zsongtak, szálltak, mászkáltak mindenfelé a falakon. A szerek még mindig főttek-forrtak СКАЧАТЬ