Bank Ban. Katona Jozsef
Чтение книги онлайн.

Читать онлайн книгу Bank Ban - Katona Jozsef страница 9

Название: Bank Ban

Автор: Katona Jozsef

Издательство: Public Domain

Жанр: Зарубежная классика

Серия:

isbn:

isbn:

СКАЧАТЬ vállvonyítással).

      Szegényke!

      (Szünet után.)

      Kár ilyen csinos főért, hogy a

      Velő hibáz belőle! Benne van

      Szép két szem, amely hódítón beszél;

      Szép ajkak, édesen beszéllenek;

      És még egy elcsábíthatóan beszélő

      Szajkói nyelv – és minden, ami csak

      Beszélhet, azt beszéli, hogy:

      Az ész hibázik, a fejecske kong. (Elkullog.)

      KILENCEDIK JELENET

      Melinda s Ottó belépnek

      Melinda

      Távozz!

      Ottó

      Melinda!

      Melinda

      Távozz, mondom!

      Ottó

      Egy

      Szót csak, Melinda —!

      Melinda

      Édes Istenem,

      Mi lett belőle! —

      Ottó

      Énbelőlem?

      Melinda

      Ál —

      Orcádból, undok ember! oh szerelmes

      Jó Istenem, be megcsalatkozék!

      Ottó

      Oh én is – én is megcsalatkozék!

      Melinda

      Kiben?

      Ottó

      Melindában. Midőn bejöttem ez

      Országba – mindjárt a szemembe tűntél.

      Egy szív után esenkedék, hogy e

      Szívem’ felosszam. A sok udvari

      Szívek között – bocsáss meg – a tied volt

      Legegyügyübb, ártatlanabb, Melinda!

      Melinda

      Úgy, úgy! ezért kellett tehát nekem

      Ide jönni és ezért nem ille Bánk

      Bán hitvesének a magányba’ lakni?

      Mert udvarunknak nagy szüksége volt

      Tapasztalatlan együgyű szivekre. Oh

      Ez fáj – kimondhatatlanúl.

      Ottó

      Midőn

      Fülöp király ölettetése végett

      Gyanúba jővén, szenvedésemet

      Elbeszéltem, oly szerelmes érzés

      Csillámla kedves könnyeidben —

      Melinda

      Jaj, jaj, tehát azon könnyeknek!

      Ottó

      Engedj

      Meg! vak valék, mivel szerettem. Ottó

      Többé nem az, ki volt. Ottó oda

      Maradt Merániában: más terme itt

      Már általad, Melinda. Akkoron

      Levék teremtve, amidőn először

      Megláttalak; mint gyertya által a

      Világ lesz – úgy valék melletted, úgy

      Követtelek; s levésemnek legelső

      Pillanatában eltünt lételem.

      Vétek-e ez?

      Melinda

      Oh én csak sírhatok!

      Ottó

      Melinda, kéméld könnyid záporát!

      És mégis – esküszöm – drágák ezek

      Előttem és vigasztalói meg —

      Átkoztatott jövendőmnek —! (magában)

      Helyessen

      Mondád, ravasz kölyök!

      Melinda

      Sajnállak. – Oh

      Herceg! Szerelmem által egy lehet

      Csak boldog és szerencsés – az pedig

      Bánk.

      Ottó

      Oh bizonnyal az ő – egy boldog ember!

      (Sóhajtva, Melinda lecsüggő keze után hajol, s azt

      hosszasan homlokához nyomja.)

      TIZEDIK JELENET

      Bánk (az ajtócskán ismét visszajön).

      Vad indulat, mért kergetsz vissza ismét?

      (Meglátván őket, tenyerét szemeire csapja.)

      Oh véghetetlen, szent könyörületesség!

      (Erős muzsika; Bánk megijedve szédeleg ki, vissza az ajtón.)

      Melinda

      Ah oszlanak!

      Ottó

      Csak egy szót még, Melinda!

      Melinda

      Bocsáss!

      Ottó (szavakat láttatik keresni).

СКАЧАТЬ