Bank Ban. Katona Jozsef

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ aki éppen kevéssel előbb, mint valakit kereső,

      belépett, amint Bánkot meglátja, megijedve vonja egy szegletbe

      magát és alighogy Petur elvégzé beszédét – hamarébb kisuhan.

      Bánk (elkiáltja magát).

      Melinda!? (Sok ideig nem tudja magát szóra venni)

      Az – Melinda – Jelszavok!

      Melinda szép, mocsoktalan neve

      Ma szemfedélűl szolgál egy setétben

      Ólálkodó csoport között! – Titoknak

      Lett zára a Melinda szabad neve!

      HATODIK JELENET

      Tiborc (ugyanazon ajtón, melyen Bánk bejött, becsúszik).

      Ni, boldog Isten! Mégis ő biz’ az!

      Bánk bán – nagyúr —!

      Bánk

      Elárultattam?

      Tiborc

      Én

      Tiborc vagyok, kegyes nagyúr – no, lám!

      Bánk

      Tiborc – (Gondolkodva járkál).

      Tiborc

      Igen – mert szólni kellenék

      Nagy dolgokat —

      Bánk

      Melindáról?

      Tiborc

      Nem arról.

      Bánk

      Nem!

      Tiborc

      Lopni jöttem ide; mivel a szegény

      Anya s gyermekek velem – (Elfojtódik.)

      Bánk

      No jól van – úgy.

      Tiborc

      Oh, én szerelmes Istenem! hiszen

      Nem is figyelmez rám – Bánk! – bán! – nagyúr —

      Bánk

      Melinda! és mindég Melinda! – szent

      Név! égi s földi mindenem javát

      Szorosan egybe foglaló erős

      Lánc, úgy elomla törhetetlen élted,

      Hogy abból a gazoknak is jutott? (Fellobban.)

      Mennyben lakó szentséges atyám! ide

      Mindentudásod égi cseppjeit!

      Nekem – nekem, hogy e nagy fátyolon

      Átlássak és eszemmel a halandók

      Szívébe nézhessek, mint a tükörbe.

      Tiborc

      Nagyúr —

      Bánk

      S ugyan továbbra láttak ők,

      Mint a szerelmes? És azért futom —

      E én az országot, hogy addig itthon

      Fojtsák meg üdvösségemet? – talán

      Ez a királyos asszony azért tetéz

      Munkákat a munkákra, hogy szemem

      Elkábulásakor, szívemben a benn —

      Lakó becsűletet megölje? – Jaj! —

      S most már ezen setétben bujdosók

      Volnának, akik engemet bolond

      Álmomba’ szánva háborítani

      Igyekszenek s a végveszélybe’ forgó

      Becsűletem felett rikoltanák:

      “Bán, ébredezz; mert meglopattatik Bánk!”

      Azonban – ezek talán csak úgy fogadt

      Szolgái voltak egy veszett irígy

      Embernek, aki nyúgodalmamat

      Sajnálva, itt (szívére ver) szorongatást okozni,

      S döbbentni szívemet kívánta – (Megijed.)

      Meg —

      Döbbenni? ezt előttem egykor úgy

      Festék le, jól tudom, mint egyikét a

      Lélek betegségének – — – — – —

      Az sem lehet hiszen szünetlen ép! (Reszketve.)

      Bánk! Bánk! te nem mered kimondani

      Talán? Ki, csak ki! hogy kacagja a

      Visszhang is árva gyengeségedet —

      Tiborc

      Oh szent teremtő!

      Bánk

      A szerelme-féltő

      Bánk bán! (kacag) Tüdő, hazudsz! hazudsz!

      (Fájdalommal fejét kezei közé szorítja.)

      Mit nyughatatlanítsz setétes álom —

      Kép! mit gyötörsz incselkedő chimaera!?

      Hát a világnak egyik pólusától a

      Más pólusáig, szerelmeimben, én

      Miért öleltem mindent egybe? mért

      Mindent? miért te benned, óh Melinda!?

      S egy ember – egy haszontalan por – az

      Ütné ki őtet karjaim közül?

      Őtet!? Ki lenne az? Ki lenne az? – —

СКАЧАТЬ