Bank Ban. Katona Jozsef

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ Oh bizony

      Egy asszony álma vajmi gyenge a szép

      Hívségről, és – Melinda is csak asszony.

      Biberach

      De Bánk – az áldozat-kipótoló —?

      Ottó

      Ej, őtet a nagyúri hívatal —

      Biberach

      El fogja úgy-é majd vakítani?

      Oh jó uram, csalatkozol, szerelmes

      Bánk bán szemének íly titok nehéz.

      Ottó

      És még ma kell, hogy ő enyém legyen!

      Szerelmet érzek én, s csak az meríthet

      Vég nélkül édes Elysiumba, hol

      Önnön szerelmünk önkirálynénk,

      Szép életünk világa, valódi jó,

      Forrása annak, a mi nagy, koporsó

      Üregében élet, és kivánt jövendőnk

      Egyetlen egy kezesse – az, de az! —

      Biberach

      Kárával a szegény hitesnek? Oh

      Te elragadtató szerelem te! a —

      Mely Éva csábítója volt, ugyan

      Ilyen szerelmet érezett az a

      Kigyócska. Prósit a fölöstököm!

      Ottó

      Embertelen! Most oktatásra nincs

      Szükségem.

      Biberach

      Ej, hercegem, hiszen, – no – jó

      Ottó

      Távozz előlem —

      Biberach

      Imhol a királyné – —

      Gertrudis (belép).

      Ottó, no jőjj! látod, leereszkedek

      S magam jövök hozzád: de mondhatom

      Neked, hogy ez ma udvaromban az

      Ily esztelenkedések közt utolsó

      Fog lenni; mert azért, hogy a király

      Után való bánatjaimat kiverjem

      Fejemből, avagy téged hercegem

      Örvendezőbbé tégyelek – soha

      Jobbágyaim kedvéért nem áldozom fel! —

      Te holnap útazol! —

      Ottó (dörmögve)

      Csak célomat

      Érjem – ha a pokolba is – megyek.

      (El, Gertruddal.)

      Biberach

      Ej, ej, kegyelmes úr, vigyázz, vigyázz; mert

      Egy ily keszeg, sovány fiút az izmos

      Bánk bán – bajúsza egy végére tűz.

      (Utánok ballag.)

      ELSŐ SZAKASZ

      A mulatópalotának vendégszobája. Több asztalokon kész italok.

      Gyertyák égnek. Gyakor jön be néhány vendég, iszik, s ismét megy.

      Kívül táncmuzsika, mely hellyel-hellyel megszűnik.

      Mikhál egy asztalkánál szundikál.

      ELSŐ JELENET

      Simon (belép).

      Hm; hátha mégis úgy lehetne? Furcsa!

      (Meglátván Mikhált.)

      Ej, lássa bár az ember, e bizony

      Alszik megént! – No bátyám! ébredezz!

      Ki s be járnak emberek s reád mosolyogva

      Nézgélnek (Mellé ül.)

      Mikhál (felveti szemeit, s kezét nyújtja Simonnak).

      Ősz hajam vagyon Simon,

      Jó lelkiesméretem: azért biz én

      Nem gondolok velek.

      Simon

      De mégis, én —

      Velem csak fogsz ürítni egy pohárt?

      No – a bojóthi Mortundorfok! (Pohárt emel.)

      Mikhál (eszmélkedve, kezét mellére nyomja s sóhajt).

      Ah!

      Hazám! szerette jó hazám, Bojóth!

      De vége! Már nekik is – jó éjtszakát!

      (Felkapván az ezüstpohárt.)

      No, éljetek fenn ott, bojóthiak!

      Ott, ott van élet; itt csak éjtszaka. (Iszik.)

      Simon

      De hátha mégis úgy lehetne itt is?

      Mikhál

      Olyan csodálatos hangon felelsz.

      Simon, reménylesz? – ej, jó éjtszakát!

      Simon

      Nem gyötrelek, Mikhálom, hát vele.

      Még gyóntatómnak is csak esküvés

      Alatt nyilatkozhatnám ki; de

      Neked – neked Mikhál, nem: én atya

      Vagyok.

      Mikhál (feláll).

      Simon!

СКАЧАТЬ