A Meg Nem Engedett. Owen Jones

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ és talán egy újabb tábla csemegekukoricát is tudnának gondozni.

      Magához tért álmodozásából.

      -Mi van, ha ez komoly Nya? Idáig nem is említettem, de a héten kétszer is elájultam, és még kétszer vagy háromszor álltam az ájulás szélén.

      -Miért nem szóltál erről korábban?!

      -Nos tudod, nem akartam, hogy aggódj, és különben sem tudtál volna mit csinálni vele, nem igaz?

      -Nem. Én nem, de korábban elküldhettelek volna a nagynénédhez és talán megpróbálhattalak volna elküldeni egy orvoshoz is!

      -Á, ismersz, Nya. Csak azt mondtam volna, hogy várjuk meg mit mond a nagynéném mielőtt kiadjuk azt a sok pénzt. Be kell ismerjem néha pokoli furcsa érzés fut át rajtam, egy kicsit félek is, hogy mit fog mondani a nénikém erről holnap.

      -Igen, én is. Tényleg olyan rosszul érzed magad?

      -Néha igen. Egyszerűen csak egyáltalán nincsen erőm. Régen együtt tudtam futni és ugrani a kecskékkel, de most már abban is elfáradok, ha csak nézem őket. Valami van velem, ebben biztos vagyok.

      -Nézd apa, -így hívta férjét- a gyerekek már a kapuban vannak. Be akarod vonni őket a beszélgetésbe most?

      -Nem, igazad van. Ne aggasszuk őket most ezzel, de szerintem nagynéném értem küld holnap délután, szóval mondd nekik, hogy családi tanács lesz teaidőben és legyenek ott!

      -Szerintem most lefekszem, megint fáradtnak érzem magam. Nagynéném köpete kicsit felrázott, de már múlóban van. Mondd nekik, hogy jól vagyok, de kérd meg Dent, hogy holnap vigye ki ő a kecskéket helyettem jó? Nem kell messzire vinni őket, csak a folyópartra, hogy tudjanak enni egy kis vízparti füvet és igyanak… Egy vagy két napra nem bánják.

      -Ha van tíz perced, légy szíves csinálnál nekem egyet a különleges teádból? Abból a gyömbéres, ánizsos meg a többisből… az fel kell, hogy dobjon kicsit… Ó, és pár tök, vagy napraforgó magot… megkérhetnéd Dint, hogy törje fel nekem őket.

      -Kérsz egy tányér levest is? A kedvenced…

      -Jó, igen. De ha alszok, csak tedd az asztalra és majd megeszem később, hidegen.

      -Sziasztok gyerekek, ma korán megyek aludni, de ne aggódjatok, jól vagyok! Anyátok elmondja a részleteket. Azt hiszem valamiféle fertőzést kaptam. Jó éjt mindenik!

      -Jó éjt apa! -mondták mindannyian. Nyugtalanul néztek először Lee úrra, aki épp visszavonult, aztán egymásra. Din különösen aggodalmasnak látszott.

      Ahogy Lee úr ott feküdt a sötétben, csendben, az oldalai még jobban lüktettek, csakúgy mint az egyik fájó lyukas foga, ami éjjelente az ágyban mindig bajosabban viselte magát. De annyira ki volt merülve, hogy gyorsan elaludt, még mielőtt a teáját, a levesét és a magjait bevihették volna neki.

      Odakint a félhomályban, a kis család Lee úr helyzetét tárgyalta halkan a nagy asztalnál, szinte suttogva. Annak ellenére, hogy senki sem hallotta volna őket még akkor sem, ha hangosan beszéltek volna.

      -Apa meg fog halni? -kérdezte Din könnybe fojtott hangon édesanyját.

      -Nem kedvesem, persze, hogy nem! -válaszolta, -Legalább is… nem hiszem.

      1 2. A LEE CSALÁD DILEMMÁJA

      Jellemző népszokás szerint odabent mindenki, a ház egyetlen szobájában aludt együtt. Anya és apa egy franciaágy méretű matracon, a gyerekek pedig külön-külön egy-egy matracon. Minden matracot, külön szúnyogháló védett. Pirkadatkor, mikor felkeltek, mindenki csendben osonva járt kelt, nehogy felébresszék Henget.

      Tudták, hogy valami nincs rendjén, hiszen általában ő volt az első aki felkelt és kiment a házból, még a leghidegebb reggelen is. A szúnyoghálón keresztül nagy aggodalommal nézték halálsápadt arcát míg anyjuk ki nem zavarta őket a szobából.

      -Din tégy meg nekem egy szívességet kedves! Egyáltalán nem tetszik ahogyan apád kinéz. Menj gyorsan zuhanyozz le, és szaladj kérdezd meg a nagynénit, hogy tud-e mondani már valamit, jó? Ügyes lány vagy! Tudom, hogy még korán vagyunk, ha nem lenne még kész, mondd neki, hogy kövessen el mindent a kedvenc unokaöccséért, mielőtt túl késő ne volna. Megteszed?

      Din sírni kezdett és futott zuhanyozni.

      -Ne haragudj édesem, nem akartalak így felzaklatni! -szólt a lánya után.

      Mikor negyedórával később megérkezett nagy-nagynénije házához, az öreg sámánnő már ébren volt. Felöltözve, rizslevest evett a háza előtti nagy asztalnál.

      -Jó reggelt Din, jó látni! Kérsz egy tányér levest? Nagyon finom!

      Da szerette unokahúgait, közülük Dint különösen. Amikor viszont elmondta, hogy mi járatban van, nem tudta szó nélkül megállni, hogy az anyja egy effajta vizsgálat eredményével kapcsolatban, a huszonnégy órán belüli eredménnyel, túlontúl sokat kér.

      -Az az anyád! Na, megnézzük mit tehetünk… Apád rosszul néz ki, ugye?

      -Igen Da néni, hulla fehér volt, de nem gondoltuk róla, hogy meg volna halva… Anya épp megbökni készülte egy tűvel, hogy megnézze reagál-e valamit rá, de én ezt már nem vártam meg. Nem akarom, hogy apa meghaljon Da néni, mentse meg kérem!

      -Minden tőlem telhetőt megfogok tenni, de Buddha hívásának senki a földön nem mondhat nemet. Megnézzük mit tehetünk, gyere velem!

      Da bevezette a szentélyébe, meggyújtott egy gyertyát és becsukta maguk mögött az ajtót. Remélte, hogy Din mutat némi érdeklődést a “régi módszerek” iránt amíg még elég fiatal ahhoz, hogy betaníthassa, mert tudta, hogy egy nap szükség lesz egy örökösre. Feltéve, hogy ez a munka a Lee családban marad.

      Rámutatott a földön, a vendégek gyékényszőnyegére, amire Din le is ült. Körbejárt a kunyhóban imádságok és ráolvasások mormolása közepette és még pár gyertyát gyújtott meg mielőtt leült volna ő is Dinnel szemben, aki az ölébe tett markait bámulta.

      Da ránézett unokahúgára, némi reszketést érzett átfutni magán. Néhány másodpercre belenézett saját marokba formált kezeibe, majd újra felnézett Dinre.

      -Azért jöttél, hogy valaki mással kapcsolatban kapj tanácsot. Kérlek, tedd fel a kérdésedet! -mondta Da azon a mély, mormoló hangon, amit sosem hallott senki más azon a kunyhón kívül.

      Az átváltozás most is megriasztotta Dint, mint minden alkalommal amikor nagynénje transzba esett és átengedte testét más erőknek. Nem is annyira az arca változott meg nagynénjének, még ha kicsit meg is változott, hanem inkább az egész teste. Hasonlóan, mint ahogyan egy színész vagy egy imitátor meg tudja változtatni a jellemét a játszott karakternek megfelelően, de ez annál is több volt. Ez olyan volt, mintha Da lelkét kicserélték volna valaki máséra, ami nem csak a küllemét, de a hangját is megváltoztatta.

      Din СКАЧАТЬ