A Hősök Küldetése . Морган Райс

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ érezte, nincs más út, csak előre, így hát tovább ment.

      A távolban meglátott egy napfénykévét, és arra indult. Apró tisztásra jutott ki, és úgy állt meg a szélén, mintha a földbe gyökerezett volna a lába. Nem hitt a szemének.

      Kék atlaszpalástot viselő embert látott, aki a hátát fordította felé. Nem, nem is ember volt, ezt még ilyen messziről is érezte. Valaki más. Talán egy druida. Magas volt és egyenes tartású, a fejét csuklya fedte, és tökéletesen mozdulatlanul állt, mintha semmi dolga nem lenne a világon.

      Thor csak ácsorgott, nem tudta, mitévő legyen. Hallott már a druidákról, de még eggyel sem találkozott. Ráadásul a köntös finom aranyhímzéséből ítélve ez nem egy közönséges druida: ezek uralkodói jelzések. Királyudvarhelyről való. Thor nem értette. Mit keres itt a király egyik druidája?

      Örökkévalóságnak tűnő idő után a druida lassan megfordult, ránézett a fiúra, és Thor fölismerte. Elakadt a lélegzete. Az ország egyik híressége volt, a király személyes druidája. Argon évszázadok óta látta el a tanácsadói tisztséget a Nyugati Királyság uralkodói mellett. Rejtély, hogy mit keres itt, ilyen messze az udvartól, az Éjsötéterdő kellős közepén. Thor már arra gondolt, hogy csak képzelődik.

      – Nem csalt meg a szemed – mondta Argon.

      Olyan mély, ősi hangon beszélt, mintha a fák szólaltak volna meg. Nagy, áttetsző szeme szinte belelátott Thorba, felmérte, mi lakozik benne. Thor megérezte a druidából sugárzó, hatalmas energiát. Mintha a nappal szemben állt volna.

      Azonnal letérdelt, és meghajtotta a fejét.

      – Nagyuram, ne haragudj, hogy megzavartalak! – mondta.

      A tiszteletlenségért a király tanácsosával szemben börtön vagy halálbüntetés járt. Thornak ezt a születése óta a fejébe verték.

      – Állj fel, gyerek! – felelte Argon. – Ha azt akarnám, hogy térdelj, szóltam volna.

      Thor lassan fölállt és ránézett. Argon néhány lépést tett felé. Azután megállt, és olyan mereven bámulta a fiút, hogy az kezdte magát kényelmetlenül érezni.

      – A szemed olyan, mint anyádé – mondta a druida.

      Thor megdöbbent. Sosem látta az anyját, az apja volt az egyetlen, aki ismerte. A fiúnak azt mondták, hogy a szülésbe halt bele, ami miatt Thornak mindig bűntudata volt. Gyanította, hogy a családja emiatt utálja.

      – Azt hiszem, összetévesztesz valakivel – mondta. – Nekem nincs anyám.

      – Valóban? – mosolyodott el Argon. – Netán férfi szült?

      – Azt akartam mondani, uram, hogy az anyám meghalt, amikor a világra hozott. Összetévesztesz valakivel.

      – A Thorgrin vagy a McLeod klánból. Négy testvér közül a legfiatalabb. Az egyetlen, akit nem soroztak be.

      Thor szeme tágra nyílt. Nem tudta, mire vélje ezt. Hogy egy Argonhoz fogható előkelőségnek fogalma lehet az ő létezéséről, ez több volt mint elképesztő. Sosem képzelte, hogy ismerhetik a falun kívül.

      – Honnan… tudod?

      Argon csak mosolygott, de nem válaszolt.

      Thor azonnal kíváncsi lett.

      – Honnan… – nehezen találta a szavakat. – …honnan is

      mered az anyámat? Találkoztál vele? Ki volt? Argon megfordult és elindult.

      – Ezeket a kérdéseket eltesszük máskorra – mondta.

      Thor döbbenten nézte, ahogy távolodik. Szédítő titokzatos találkozás volt, és nagyon gyorsan történt. Nem engedheti, hogy a druida csak elmenjen. Utána sietett.

      – Mit csinálsz itt? – kérdezte. Szednie kellett a lábát, hogy lépést tarthasson az ódon elefántcsont botra támaszkodó Argonnal, aki sokkal sebesebben haladt, mint a fiú gondolta volna. – De ugye nem engem vártál?

      – Hát ki mást? – kérdezte Argon.

      Thor még jobban sietett, hogy utolérje. Lejöttek a tisztásról, visszamentek az erdőbe.

      – De miért engem? Honnan tudtad, hogy itt leszek? Mit akarsz?

      – Sokat kérdezel – felelte Argon. – Szószátyár vagy. Inkább figyelned kéne.

      Mentek tovább a vadonban. Thor igyekezett csöndben maradni.

      – Azért jöttél, hogy megkeresd elveszett birkádat – mondta Argon. – Dicséretes igyekezet. De csak az idődet pocsékolod. Nem éli túl.

      A fiú rámeredt.

      – Honnan tudod?

      – Fiam, én olyan világokat ismerek, amelyeket te nem. Leg

      alábbis még nem. Thor ezt nem hitte el, de azért csak loholt a druida után.

      – De nem hallgatsz rám. Ilyen a természeted. Csökönyös vagy, akár az anyád. Tovább keresed a bárányodat, mert mindenképpen meg akarod menteni.

      Thor elvörösödött, mert Argon olvasott a gondolataiban.

      – Harcias fiú vagy – tette hozzá a druida. – Erős akaratú. Túlságosan büszke. Ezek hasznos tulajdonságok. Ám egy napon a bukásodat okozhatják.

      Argon egy mohos gerinc felé tartott, Thor követte.

      – Be akarsz lépni a király légiójába – folytatta Argon.

      – Igen! – felelte izgatottan Thor. – Van erre valamilyen lehetőségem? Hozzásegítenél?

      Argon felnevetett, olyan mély, kongó hangon, hogy Thor hátán végigfutott a hideg.

      – El tudom érni, hogy minden megtörténjen, és semmi se történjen. A sorsodat már megírták. De te vagy az, aki választ.

      Thor nem értette.

      Elérték a gerincet. Argon megállt, a fiúra nézett, aki pár lé

      pésnyire volt tőle, de így is égette a varázslóból áradó erő.

      – Fontos a sorsod – mondta. – Ne mondj le róla.

      Thor szeme kiguvadt. A sorsa? Fontos? Elöntötte a büszkeség.

      – Nem értelek. Rejtvényekben beszélsz. Kérlek, folytasd!

      Argon hirtelen eltűnt.

      Thor nem hitt a szemének. Nézett ide-oda, fülelt, tépelő-

      dött. Csak képzelte volna? Valamilyen káprázat volt?

      Megfordult, az erdőt kémlelte. Innen, a gerincről messzebb ellátott, mint korábban. Bámészkodás közben mozgást észlelt СКАЧАТЬ