A Hősök Küldetése . Морган Райс

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ Thor három testvére, ám a többi háztól eltérően kis tyúkólat tapasztottak a hátuljához, amelyben Thornak kellett meghúznia magát. Eleinte a bátyjaival aludt, de azok idővel egyre nagyobbak, undokabbak, összeférhetetlenebbek lettek, és látványosan kitúrták. Akkor ez fájt neki, de most örült a saját fészeknek, mert inkább távolabb húzódott a testvéreitől. Ez csupán igazolta azt, hogy ő a család számkivetettje, amit eddig is tudott.

      Odaért az ajtóhoz és lassítás nélkül berontott.

      – Apám! – kiáltotta zihálva. – Az Ezüstcsapat! Jönnek!

      Apja és három testvére az asztalnál reggeliztek. A bátyjai már fölvették a legjobb ruháikat. A fiú szavaira felugrottak, és olyan lendülettel rohantak ki az ajtón, hogy a vállukkal félrelökték Thort.

      Követte őket. Megálltak, és a látóhatárt kémlelték.

      – Senkit nem látok – mondta mély hangon Drake, a leg-idősebb, a legvállasabb. Haját tövig lenyírta, akár a többiek. Ugyanolyan epés, vékony szája és barna szeme is volt. A szokott, fenyegető rosszallással nézett az öccsére.

      – Én sem – visszhangozta az egy évvel fiatalabb Dross, aki mindig és mindenben utánozta a bátyját.

      – Jönnek! – csattant fel Thor. – Esküszöm!

      Apjuk szigorúan megmarkolta a vállát.

      – Honnan tudod?

      – Láttam őket.

      – Hogyhogy? Honnan?

      Thor habozott. Apja most megfogta. Természetesen tudja, hogy kizárólag a dombtetőről láthatta a király hadát. Thor nem tudta, mit válaszoljon.

      – Felmásztam… a dombra.

      – A nyájjal együtt? Tudod, hogy nem mehetnek olyan messze.

      – De ma más nap van! Látnom kellett!

      Az apja szúrósan nézett rá.

      – Azonnal menj be, hozd a bátyáid kardjait, fényesítsd ki a kardhüvelyeket, hogy mutatósak legyenek, mire megjön a király hada!

      Ezzel végzett is a legkisebb fiával. Visszafordult az idősebbekhez, akik az úton állva bámészkodtak.

      – Gondoljátok, hogy kiválasztanak? – kérdezte Durs, a legfiatalabb fivér, aki három teljes évvel volt idősebb Thornál.

      – Bolondok lennének, ha nem ezt tennék – mondta az apjuk. – Az idén kevés az ember. Nem lehet nagy a választék, különben nem fáradnának azzal, hogy idáig jönnek. Húzzátok ki magatokat, fejet fel, mellet ki! Ne nézzetek farkasszemet velük, de ne is nézzetek félre! Legyetek erősek, magabiztosak! Ne mutassatok gyengeséget! Ha a király légiójába akartok kerülni, úgy kell tennetek, mintha máris a tagjai lennétek.

      – Igenis, apa! – mondta egyszerre a három fiú, és kihúzták

      magukat. Apjuk csúnyán nézett Thorra.

      – Te mit keresel itt még mindig? – kérdezte. – Befelé!

      Thor habozott. Nem akart szófogadatlan lenni, de beszélnie kellett az apjával. A szíve majd kiugrott, miközben önmagával viaskodott. Úgy döntött, jobb lesz engedelmeskedni. Kihozza a kardokat, utána fog szólni. A dac nem segít.

      Berontott a házba, a fegyverállványhoz. Megkereste bátyjai fegyvereit, amelyeknek szépségét kiemelte a művészi ezüsthüvely. Apjuk évekig tartó robotolással szedte össze rájuk a pénzt. Felkapta mindhármat – kifogyhatatlan meglepetésére szolgált, hogy milyen súlyosak – és kiszaladt az ajtón a testvéreihez.

      Odaadta nekik a kardjaikat, azután az apjukhoz fordult.

      – Micsoda, nincs kifényesítve? – szólalt meg Drake.

      Apjuk vasvillaszemmel nézett Thorra, de mielőtt kinyithatta volna a száját, a fiú elébe vágott.

      – Kérlek, apám, beszélnem kell veled!

      – Mondtam, hogy fényesítsd…

      – Kérlek, apám!

      Az apja harciasan meredt rá, azután elbizonytalanodott. Láthatta a fián, hogy komolyan beszél, így végül annyit mondott:

      – Na?

      – El akarok menni az összeírásra. A többiekkel együtt. Be akarok lépni a légióba. A bátyjai hahotázni kezdtek. Thor vérvörös lett. Ám az apja nem nevetett, sőt, egyre komorabb lett.

      – Tényleg? – kérdezte.

      Thor hevesen bólogatott.

      – Betöltöttem a tizennégyet. Választható vagyok.

      – A tizennégy az alsó korhatár – vetette oda Drake lenézően.

      – Ha kiválasztanának, te lennél a legfiatalabb. Gondolod, hogy éppen téged választanak, amikor én is ott leszek, aki öt évvel idősebb vagyok nálad?

      – Pimasz vagy – jegyezte meg Durs. – Mindig is az voltál.

      – Nem titeket kérdeztelek – közölte Thor.

      Visszafordult az apjához, aki változatlan komorsággal nézte.

      – Kérlek, apám! – mondta. – Add meg nekem ezt a lehetőséget! Csak ennyit kérek. Tudom, hogy fiatal vagyok, de idővel bizonyítani fogok.

      Az apja a fejét rázta.

      – Nem vagy katonának való, fiam. Nem hasonlítasz a testvéreidhez. Te pásztor vagy. Az életed ide köt. Hozzám. Végezd el a munkád, csináld tisztességesen! Az ember ne álmodjon túl merészeket! Fogadd el az életed, tanuld meg szeretni!

      Thor úgy érezte, megszakad a szíve. Az élete a szeme láttára omlott össze. Nem, gondolta. Ez nem lehet.

      – De apám…

      – Csönd legyen! – süvöltötte az apja fülsértően éles hangon.

      – Elég volt belőled! Már jönnek. Eredj az útból, és igyekezz tisztességesen viselkedni, amíg itt vannak!

      Előrelépett, és úgy lökte félre Thort, mintha tárgy lenne, amelyet nem szeret látni. Sonkamancsa csípősen csattant a fiú mellkasán.

      Nagy zaj támadt, a falusiak kiözönlöttek házaikból és felsorakoztak az utcákon. Sűrűsödő porfelhő mutatta a karaván útját. Pár perccel később begördült mennydörgő robajjal a tucatnyi társzekér.

      Mintha váratlanul hadsereg szállta volna meg a falut. Thor otthonának közelében állították meg táncoló, horkantó lovaikat. Nagyon sokáig tartott, amíg a por leülepedett. Thor alig várta, hogy egy lopott pillantást vethessen a páncéljukra, fegyverzetükre. Még sosem került ilyen közel az Ezüstlovagokhoz. Majd kiugrott СКАЧАТЬ