A Hősök Küldetése . Морган Райс

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ a földútra, és nagy sarkantyúpengés közepette ment oda a felsorakozott fiúkhoz.

      Suhancok tucatjai húzták ki magukat merev vigyázzállásban, reménykedve. Az Ezüstcsapathoz tartozni megbecsülést, csatákat, hírnevet, dicsőséget jelentett, valamint földet, címet, gazdagságot. Az Ezüstlovag a legelőnyösebb házasságra, a legszebb birtokra, dicső életre számíthatott. A családnak is jutott a megtiszteltetésből. Ezen az úton az első lépés az volt, ha fölvettek valakit a légióba.

      Thor a hatalmas, aranyozott társzekereket bámulta. Sok újonc fér el bennük. A királyság nagy, a toborzóknak sok falut kellett végiglátogatniuk. A fiú nagyot nyelt. Belátta, hogy esélyei még gyatrábbak, mint gondolta. Le kellene győznie ezt az összes fiút – akik között híres verekedők is voltak – meg a három bátyját. Megszédült.

      Alig kapott levegőt, miközben a katona szótlanul végigment a reménykedők előtt. Az utca túloldalán kezdte, azután lassan megfordult. Thor természetesen ismerte a többi fiút. Azt is tudta, hogy némelyikük titokban nem szeretné, ha kiválasztanák, a családjuk erőlteti a katonaságot. Ők meg féltek, hogy nem lesz belőlük jó katona.

      Thort égette a megalázás. Úgy érezte, legalább annyira megérdemli, hogy kiválasszák, mint ezek itt. Csak mert a bátyái idősebbek, nagyobbak és erősebbek, ez nem jelenti azt, hogy neki nincs joga bejutni közéjük. Most vadul gyűlölte az apját, és majd kibújt a bőréből, amikor a katona közelebb ért hozzá.

      Most először állt meg, mégpedig Thor fivérei előtt. Végignézett rajtuk, láthatólag tetszettek neki. Megragadta az egyik kardhüvelyt, és megrántotta, mintha azt ellenőrizné, milyen erős.

      Elmosolyodott.

      – Ugye, még nem használtad a kardodat csatában? – kérdezte Drake-től.

      Thor először látta Drake-et idegesnek. Bátyja görcsösen nyelt egyet.

      – Nem, nagyuram. De többször használtam a kiképzésen, és remélem, hogy…

      – A kiképzésen!

      A katona hahotázni kezdett, és a társaira kacsintott, akik könyörtelenül kinevették Drake-et.

      A fiú bíborvörös lett. Thor azt is először látta, hogy Drake zavarba jön. Rendszerint ő hozott zavarba másokat.

      – Nos, akkor elmondhatom ellenségeinknek, hogy rettegje

      nek tőled, hiszen már használtad a kardodat kiképzéskor. A katonák ismét hahotázni kezdtek. A katona a másik két testvért vette szemügyre.

      – Három egyforma legény – mondta, borostás állát vakargatva. – Ez hasznos lehet. Valamennyien derekas termetűek vagytok. De még nem estetek át a próbán. Hosszas kiképzésen kell részt vennetek, hogy megüssétek a mércét.

      Egy pillanatra elhallgatott.

      – Azt hiszem, lenne itt nektek hely.

      A hátsó szekér felé biccentett.

      – Szálljatok be, de siessetek, mielőtt meggondolnám magam! A három testvér sugárzó arccal futott a szekérhez. Thor ész

      revette, hogy az apjuk arca is ragyog.

      Ő viszont lesújtottan nézte, ahogy távolodnak.

      A katona a következő ház felé tartott. Thor nem bírta to

      vább.

      – Nagyuram! – kiáltotta.

      Az apja fenyegetően meredt rá, de a fiút ez már nem érde- kelte.

      A katona megállt, majd lassan visszafordult.

      Thor kettőt lépett előre. Azt hitte, kiugrik a szíve, és annyira

      kidüllesztette a mellét, amennyire csak tudta.

      – Engem nem néztél meg, uram – mondta.

      A katona csodálkozva végigmérte, mintha ez valami tréfa lenne.

      – Csakugyan? – kérdezte és nevetésben tört ki.

      Emberei ugyancsak hahotáztak. Thor rájuk sem hederített. Ez az ő pillanata volt. Most vagy soha.

      – Be akarok lépni a légióba! – mondta.

      A katona hozzálépett.

      – Csakugyan?

      Úgy tűnt, jól szórakozik.

      – Betöltötted már a tizennégyet?

      – Igen, nagyuram. Két hete.

      – Két hete!

      Elnevette magát. Emberei követték példáját.

      – Ellenségeinknek bizonyára inukba száll a bátorság, ha meglátnak!

      Thor fel volt háborodva. Valamit tennie kell. Nem hagyhatja, hogy így érjen véget. A katona máris menni akart. Nem hagyhatta.

      Kilépett a sorból, és nagyot kiáltott: – Uram, hibát követsz el! A sokaság szörnyülködve felhördült. A katona megállt, ráérősen visszafordult. Most már fenyegető volt a tekintete.

      – Ostoba kölyök! – mondta az apja és megragadta Thor vállát. – Mars befelé!

      – Nem megyek! – ordította Thor, és lerázta magáról az apja

      kezét. A katona elindult a fiú felé. Az apa visszahúzódott.

      – Tudod, milyen büntetés jár annak, aki megsért egy Ezüst

      lovagot? – förmedt rá a fiúra a katona. Thor szíve vadul vert, de tudta, hogy nem hátrálhat.

      – Kérlek, uram, bocsáss meg neki! – kérte az apa. – Gyerek ez még, és…

      – Nem hozzád szóltam! – mondta a katona, és olyan megsemmisítő pillantással mérte végig Thor apját, hogy az meghunyászkodott, azután ismét a fiúra nézett.

      – Felelj! – parancsolta.

      Thor nyelt egyet. Nem jött ki hang a száján. Nem így képzelte el a jelenetet.

      – Egy Ezüstlovagot megsérteni annyi, mintha a királyt sértenénk meg – mondta gyönge hangon, felidézve, amit tanult.

      – Igen – bólintott a katona. – Vagyis akár negyven korbácsütést is kaphatsz, ha úgy döntök.

      – Nem akartalak megsérteni, nagyuram! – felelte Thor. – Csak azt akartam, hogy kiválasszanak. Kérlek! Egész életemben erről álmodtam! Kérlek! Hadd csatlakozzam!

      A katona csak állt. Arca lassan megenyhült. Hosszú idő múlva megrázta a fejét.

      – Túl fiatal vagy, fiam. Büszke a szíved, СКАЧАТЬ