Szeretve . Морган Райс
Чтение книги онлайн.

Читать онлайн книгу Szeretve - Морган Райс страница 2

Название: Szeretve

Автор: Морган Райс

Издательство: Lukeman Literary Management Ltd

Жанр: Героическая фантастика

Серия: Vámpírfüzetek

isbn: 9781632914095

isbn:

СКАЧАТЬ Tizennegyedik fejezet

       Tizenötödik fejezet

       Tizenhatodik fejezet

       Tizenhetedik fejezet

       Tizennyolcadik fejezet

       Tizenkilencedik fejezet

       Huszadik fejezet

       Huszonegyedik fejezet

       Huszonkettedik fejezet

       Huszonharmadik fejezet

       Huszonnegyedik fejezet

       Huszonötödik fejezet

       Huszonhatodik fejezet

       Huszonhetedik fejezet

       Huszonnyolcadik fejezet

       Huszonkilencedik fejezet

      Copyright © 2011 by Morgan Rice

      Minden jog fenntartva. A megengedett kivételektől eltekintve az 1976-os amerikai szerzői jogi törvény értelmében a kiadványnak egyetlen része sem másolható, nem terjeszthető, és nem továbbítható semmilyen formában és semmilyen eszközzel, nem tárolható adatbázisban vagy visszakereshető rendszerben, a szerző előzetes engedélye nélkül.

      Ez az ebook csak személyes használatra engedélyezett. Ezt az ebookot nem lehet újra értékesíteni, vagy másoknak eladni. Ha szeretné megosztani ezt a könyvet egy másik személlyel, kérjük, vásároljon meg minden további példányt a címzettek részére. Ha olvassa ezt a könyvet, és nem vásárolta meg, vagy nem csak saját használatra vásárolta, akkor kérjük, küldje vissza, és vegye meg a saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja a szerző kemény munkáját.

      Ez egy kitalált történet. Nevek, személyek, vállalkozások, szervezetek, helyek, események és esetek kizárólag szerző képzeletének teremtménye, vagy már egy létező fiktív. Bármilyen hasonlóság valós személyekkel, élőkkel vagy holtakkal, csak a teljesen véletlen egybeesés műve.

      TÉNY:

      1692-ben, Salemben egy tucat tizenéves lány – az úgynevezett „megátkozottak” – körében rejtélyes betegség ütötte fel a fejét, amely hisztérikussá tette őket. Egymástól függetlenül állították, hogy a helyi boszorkányok gyötrik őket. Ez vezetett a salemi boszorkányperekhez.

      A titokzatos betegség oka, amely magával ragadta a tizenéves lányokat, máig megmagyarázatlan maradt.

      „Azt álmodá, hogy látta szobromat,

      Mely, mint szökőkút száz csövön, csupa,

      Vért áradott. S több izmos római

      Mosolyogva fürdeté meg benn’ kezét

      S ő ebben intést, gyászos jóslatot,

      Gonosz jövendőt lát…”

      --William Shakespeare, Julius Caesar

      (Fordította: Vörösmarty Mihály)

      Első fejezet

      A Hudson völgye, New York

      (Napjainkban)

      Caitlin Paine hetek óta először érezte nyugodtnak magát. Hátát egy bála szénának vetve, kényelmesen ült a kis pajta padlóján, és lehelgetett. Mintegy három méterre, egy kis tűz égett a kő kandallóban; épp egy hasábot tett a tűzre, és a fa pattogása megnyugtatta őt. A március még nem ért véget, és ma különösen hideg volt. A szemközti falon lévő ablak remek kilátást nyújtott az éjszakai égboltra, és látható volt, hogy a hó még mindig esik.

      A pajta fűtetlen volt, de Caitlin elég közel ült a kandallóhoz, hogy érezze a tűz melegét. Ahogy kényelmesen elhelyezkedett, érezte amint a szemhéja elnehezül. A tűz illata uralta a pajtát, és ahogy egy kicsit jobban hátradőlt, a feszültség lassan kezdett eltávozni a vállából és a lábából.

      Persze tudta, hogy a békesség igazi oka nem a tűz, vagy a puha széna, vagy akár a pajta menedéke. Ez neki volt köszönhető, Calebnek. Csak ült, és némán nézte őt.

      Caleb vele szemben, úgy öt méterre helyezkedett el, teljesen mozdulatlanul. Aludt, s a lány megragadta a lehetőséget, hogy tanulmányozza az arcát, a tökéletes vonásait, a sápadt, áttetsző bőrét. Soha nem látott még egy ilyen tökéletesen cizellált ábrázatot. Olyan szürreális volt, mintha egy szobrot bámulna. Nem tudta felfogni, hogy ő már 3000 éves. Caitlin, az ő 18 évével már most idősebbnek nézett ki, mint ő.

      De ez több volt, mint csak egy egyszerű ábrázat. Volt körülötte egy levegő, egy finom energia, amit árasztott. A békesség nagyszerű érzése. Amikor a férfi közelében volt, tudta, hogy minden rendben lesz.

      Egyszerűen csak boldog volt, hogy a férfi még mindig mellette van. És reménykedett, hogy továbbra is együtt maradnak. De egy kicsit korholta is magát, hogy milyen bajt okozott neki. Tudta, hogy a srácok többsége nem maradna mellette. Egyszerűen nem ilyen a természetük.

      Caleb olyan csendesen aludt – kis lélegzeteket véve –, hogy jó volt reá néznie. Korábban elment, ahogy mondta „táplálkozni”, és sokkal fesztelenebbül tért vissza, kezében egy köteg farönkkel. Aztán kitalálta hogyan zárja le a pajtaajtót, és tartsa kint a havas huzatot. Tüzet rakott, és most hogy ő alszik, a lány táplálta a lángokat.

      Caitlin felemelte a kezét, és ivott egy kortyot a pohárnyi vörösborból. Érezte amint a meleg folyadék megnyugtatja. Itt találta az üveget egy ládában, egy köteg széna alatt; emlékezett rá, hogy a kisöccse tette erre a biztos helyre egy hónappal ezelőtt, csak úgy, szórakozásból. Caitlin soha nem ivott, de nem látott problémát néhány kortyban, különösen azok után, amiken keresztülment.

      A naplóját kinyitva tartotta az ölében; egyik СКАЧАТЬ