Hallatlan kiváncsiság. Gardonyi Geza

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ Réz úr.

      – A csillagok ragyognak, Rózsi kisasszony.

      – Ragyognak, Réz úr.

      – Olyan szépek, mint a maga szemei.

      – Ne izéljen, Réz úr.

      – Én inkább nézem a maga szemeit Rózsi kisasszony, mint a csillagokat.

      – De furcsákat mond, Réz úr.

      – Tudja mit, Rózsi kisasszony?

      – Mit Réz úr?

      – Csókoljuk meg egymást.

      – No nem!

      – Engedje meg.

      – Nem szabad, Réz úr.

      – Miért nem kisasszony?

      – A mama meglátja.

      – A konyhában van.

      – A gyerekek itt vannak, Réz úr?

      – A gyerekek? Dódi, Giza gyertek ide. Madár van a zsebemben. Püj püj-püj-tyin-tyin-tyin! De szép kis aranyos madár. Dugjátok csak ide a fejeteket a kabátom alá.

      – Jaj, de huncut maga Réz úr.

      – Csitt. No most hamar.

      – Czp-czp-czp. Jaj, a gyerekek! Láttatok valamit?

      – Láttunk.

      – Mit láttatok?

      – Azt, hogy csókolództatok.

      – Meg ne mondjátok a mamának!

      – De megmondjuk.

      – Kaptok cukrot.

      – Nem kell.

      – Kaptok piros tojást.

      – Nem kell.

      – Hát mi kell, az Isten áldjon meg benneteket.

      – Nekünk az a kifli kell.

      – Melyik kifli?

      – Ott fenn.

      – De hiszen az a holdvilág.

      – Az kell.

      – Azt nem lehet levenni.

      – De lehet.

      – Nem lehet, mert az égen van.

      – Eredj föl a létrán.

      – Nem megyek föl.

      – Hanem most jut eszembe, hogy délelőtt pákoszkodtatok. Ki lopott mazsolát a kamarában? Te loptál, Dódi!

      – Én nem loptam.

      – Te is loptál, Gizus.

      – Én se.

      – Mindegy. Megmondom a mamának.

      – Jaj, Rózsi néni, ne mondd meg, nem tesszük többet.

      – Jaj, Rózsi néni, csak most az egyszer ne mondd meg.

      – Ha ti hallgattok, én is hallgatok.

      – Hallgatunk, Rózsi néni.

      – Soha többé nem árultok el?

      – Soha. De te se árulj el.

      – Nem. Ne féljetek.

      Egy percnyi szünet után.

      – Dódi.

      – No.

      – Gyerünk mazsolát lopni.

      – Gyerünk, Rózsi néni nem mer elárulni.

      MEGFAGYOTT GYERMEK

Megható novella.

      Egyedül vagyok. Este van. A kályhám dorombol. A szél havat csap olykor az ablakomhoz.

      Mához egy hétre karácson.

      Még önnek kell irnom valamit tisztelt szerkesztő uram, ami nem hosszú, nem rövid. Kánikula nem izzasztja benne az alakokat. Ellenben hó, hideg bőven jut nekik. Hideg csikorog és a szél őrülten tombol benne, mint ez egy téli novellához illik is. Tudom továbbá, hogy egy szép asszony vagy egy szép leány tetszik önnek s az ön véleménye szerint valami ügyes vonatkozás a karácsonra mindig jóhatásu. De a legeslegfőbb kellék az, hogy a novella olyan legyen, hogy karácsonra kész legyen.

      Valami névtelen borzongás futkároz rajtam, valahányszor kitűzött napra kell irnom. Ma este is úgy voltam. A pipám füstjén keresztül némi aggodalommal néztem a semmibe. A semmi jó novellaraktár, csak el kell találni a nyitját.

      A kályha gúnyosan nézett rám a két vörös szemével és rekedten nevetett.

      Egyszer csak kinyilik az ajtóm és beballag egy kis rongyos, idegen gyerkőce.

      Hogy téved ez ide?

      Hogy jött be az ajtón?

      Mondom, rongyos volt a nyomorult kis ördög. A haján hó fehérlett. Azt sem lehet mondani, hogy cipője van, de azt sem hogy nincs. Keze, lába kék. Egyet-kettőt ugrott a szobám közepén és hozzácsapkodta a tenyerét a vállaihoz. Azután a kályha elé állott, és felém fordulva, nézett halványan, szomorúan.

      – Honnan jöttél, kis barátom?

      – A temetőből.

      – Mit kerestél ott?

      – Az anyácskám sirját.

      – Anyácskád sírját? Minek kerested te az anyácskád sírját?

      – Mert muszáj.

      – És megtaláltad?

      – Meg.

      – Ily késő éjszakán én jártam künn a temetőn. Az óra már éjfélt ütött, a föld már néma lőn.

      – És apád?

      – Apám többek között hajós volt. Leütötte a hajókötél.

      – És anyád?

      – Anyám többek között mosónő volt. Éjszakai munkában meghűtötte magát.

      – És te?

      – Én a megfagyott СКАЧАТЬ