A Kiràlyok Sorsa . Морган Райс

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ az apja halálát – főleg nem így. Nem Firth keze által. És nem penge által.

      – Nem értem – siránkozott Firth. – Csupán órákkal ezelőtt te magad próbáltad megölni. A mérgezett kehellyel. Azt hittem, hálás leszel!

      Saját magát is meglepve Gareth meglendítette a kezét, és nagy pofont kevert le Firthnek.

      – Nem mondtam, hogy tedd ezt! – csattant fel. – Egy szóval sem mondtam, hogy tégy ilyesmit. Miért ölted meg? Nézd meg magad! Csupa vér vagy. Most mindkettőnknek végünk van. Csak idő kérdése, hogy az őrök elfogjanak.

      – Senki sem látott – bizonygatta Firth. – Direkt őrségváltás idején lopóztam be a szobájába. Senki sem vett észre.

      – És hol a fegyver?

      – Nem hagytam ott – felelte Firth büszkén. – Nem vagyok ostoba. Megszabadultam tőle.

      – És milyen kést használtál? – kérdezte Gareth, fejét törve a lehetséges következményeken. A bűntudatot aggodalom váltotta fel; aprólékosan végiggondolta, milyen nyomokat hagyhatott maga után ez a szerencsétlen idióta, számításba vett minden részletet, ami saját személyéhez vezethet.

      – Olyat, amit nem lehet azonosítani – büszkélkedett Firth. – Egy sima, hétköznapi kést. Az istállóban találtam. Volt ott négy másik, mind ugyanolyan. Nem lehet azonosítani – ismételte.

      Garethnek elszorult a szíve.

      – Rövid kés volt, vörös nyéllel és íves pengével? A falra

      volt akasztva, a lovam mellett? Firth bólintott, láthatóan elbizonytalanodott. Gareth dühösen meredt rá.

      – Te ostoba! Az a kés könnyen azonosítható!

      – De hát nem volt rajta jelzés! – ellenkezett Firth ijedt, remegő hangon.

      – A pengén nincs is jel… de a markolaton igen! – kiabálta Gareth. – A nyélen! Nem nézted meg elég gondosan. Te ostoba! – Előrelépett, elvörösödött. – A markolat tövébe belevésték a lovam szimbólumát. Bárki, aki jól ismeri a királyi családot, rájöhet, hogy az a kés az enyém.

      Firthre bámult, aki szóhoz sem jutott. Gareth legszívesebben megölte volna.

      – Mit csináltál vele? – faggatta a királyfi. – Mondd,

      hogy nálad van! Mondd, hogy magaddal hoztad! Kérlek! Firth nagyot nyelt.

      – Gondosan megszabadultam tőle. Soha senki nem ta

      lálhatja meg. Gareth grimaszt vágott.

      – Pontosan hova lett?

      – Ledobtam az aknán, ami a kastély szennygyűjtőjébe vezet. Azt óránként ürítik, a folyóba öntik a tartalmát. Ne aggódj, fenséges uram! A kés már a folyó fenekén van.

      Váratlanul megszólaltak a kastély harangjai, Gareth pedig megfordult, és a nyitott ablakhoz rohant, elöntötte a pánik. Kinézett, meglátta odakint a tömeget és a káoszt, a kastélyt sokadalom vette körbe. A harangzúgás csak egyetlen dolgot jelenthetett: Firth nem hazudott. Meggyilkolta a királyt.

      Gareth érezte, hogy elönti a jeges rémület. Fel nem foghatta, hogy ilyen óriási rémtettet okozott. És hogy pont Firth hajtotta végre ezt a szörnyűséget.

      Hirtelen dörömböltek az ajtón, majd a királyi őrség több tagja rontott be a szobába. Gareth abban a pillanatban biztos volt benne, hogy őt jöttek letartóztatni.

      Legnagyobb meglepetésére azonban megtorpantak, majd vigyázzba álltak.

      – Uram, apádat leszúrták. Lehet, hogy egy orgyilkos van a kastélyban. Mindenképpen maradj itt a szobádban, ahol biztonságban vagy. A király súlyosan megsebesült.

      Gareth hátán felállt a szőr az utolsó szó hallatán.

      – Megsebesült? – ismételte, és szinte torkán akadt a szó.

      – Ezek szerint még mindig életben van?

      – Igen, uram. Isten segedelmével felépül majd, és elmondja, ki művelte ezt a szörnyűséget. Apró főhajtás után az őrök kisiettek a helyiségből, becsapva maguk után az ajtót. Garethen úrrá lett a düh, megragadta Firth vállát, átráncigálta a szobán, és nekilökte a kőfalnak.

      Firth elkerekedett szemmel bámult rá, rémültnek tűnt, szóhoz sem jutott.

      – Mit tettél? – üvöltötte Gareth. – Most mindkettőnknek végünk!

      – De hát… de… – dadogott Firth. – De hát biztos voltam benne, hogy meghalt!

      – Sok mindenben vagy biztos – felelte Gareth –, és egyikben sincs igazad! – Eszébe jutott valami. – A tőr! – szólt. – Muszáj visszaszereznünk, mielőtt még késő lenne.

      – De hát megszabadultam tőle, fenség – ellenkezett Firth. – Már elmosta a folyó!

      – Bedobtad a szennyvízgyűjtőbe. Az nem jelenti, hogy már a folyóban van.

      – De valószínűleg ott van! – makacskodott Firth.

      Gareth nem állhatta tovább a fiú idióta hebegését. Otthagyta, kirohant az ajtón, de Firth a sarkába lihegett.

      – Veled megyek. Megmutatom, pontosan hova dobtam

      – mondta.

      Gareth megállt a folyosón, megfordult, és Firthre meredt. A fiú csupa vér volt, Gareth megdöbbent, hogy az őrök nem vették észre. Csakis a szerencsén múlott. Firth nagyobb teher volt, mint valaha.

      – Ezt csak egyszer mondom el – mordult rá Gareth. – Azonnal menj vissza a szobádba, öltözz át, és égesd el a ruháidat! Szabadulj meg a vér minden nyomától! Aztán tűnj el a kastélyból! Ma éjjel maradj távol tőlem! Megértetted?

      Ellökte magától Firtht, aztán megfordult, és elrohant. Végigfutott a folyosón, lesietett a kőből kifaragott csigalépcsőn, a kastély legalsó szintje, a szolgák helye felé tartott.

      Végre leért az alagsorba, berontott a szolgák közé, többen feléje kapták a fejüket. A szolgák épp hatalmas bödönöket sikáltak, nagy lábasokban forralták a vizet. A téglakemencékben óriási tüzek lobogtak, és a piszkos kötényt viselő szolgák verejtékben úsztak.

      A helyiség túlsó végében Gareth megpillantotta a hatalmas szennyvízgyűjtőt, amelybe egy aknából percenként zubogott a mocsok.

      A királyfi a legközelebbi szolgához sietett, és kétségbeesetten megragadta a karját.

      – Mikor ürítettétek utoljára a szennygyűjtőt? – kérdezte.

      – Csupán percekkel ezelőtt СКАЧАТЬ