Bank Ban. Katona Jozsef

Чтение книги онлайн.

СКАЧАТЬ style="font-size:15px;">      Negyvenhat esztendősnél nem vagyok

      Több.

      Mikhál

      Oh Simon, nem hal ki a bojóthi

      Gróf-faj! spanyol hazánkba vissza kell

      Mennünk – csak ott kell a bojóthi fajnak

      Zöldelni —

      Simon

      Vagy Magyarországban. Magam

      Is gondolám már s elvégeztem azt,

      Hogy minden országból Bojóthra vinném;

      De itt nem aljasúl el a spanyol —

      Elég ha mindmegannyi jó magyar

      Háznépnek ők lehetnek törzsöki.

      Mikhál

      Ők?

      Simon

      Hét fiú.

      Mikhál (elszomorodva leül).

      De már ez csúnya tréfa.

      Simon

      Hallgass meg engem: tegnap estve a

      Vadászaton egy őzet kergeték,

      És – egy banyát találtam. Ő alig

      Látott meg engemet, s leroskadott

      Térdére és tudtomra adta, hogy

      Feleségem immár megszült. Szinte el —

      Indultam; amidőn hatot felém nyujt.

      “Óh, légy kegyelmes (úgymond) asszonyodhoz

      Ő egykor egy szegény koldús személyt

      Elkergetett magától s becstelennek

      Nevezte, mert kettős szülöttje volt:

      Hogy most az istenség adott hetet

      Neki, nyomban emlékébe jött az, amit

      Mondott. Megindulván azon, nehogy

      Feslettnek ítéltessen, egy fiat

      Megtart magánál – a többit, hogy öljem

      Meg, azt parancsolá” —

      Mikhál

      Tigris-anya!

      Simon

      Megesketém és titkon általa

      Neveltetem mindnyáját.

      Mikhál

      Hát az anyjok?

      Simon

      Mindég keservesen zokog, midőn

      Az egyet a kezébe vészi és

      Nem tudja azt, hogy én tudom, miért sír?

      Mikhál

      Aztán mi lesz?

      Simon

      Mikor majd nagyra nőnek,

      Akkor fogom mutatni csak, hogy ő

      Haljon meg akkor – de örömébe haljon.

      Minő öröm lesz ez? Már elhagyom

      Endrének udvarát, s velek leszek. —

      Mikhál, miért sírsz oly keservesen?

      Mikhál

      Nem hal ki a bojóthi nemzetem!

      Simon

      Nem. Nem. De hát ne sírj!

      Mikhál (poharat kap).

      Öröm miatt. —

      Ott cimbalom, síp, hárfa zengenek:

      Ott azt hiszik, hogy ők örvendenek —

      Nem, nem csak egy az, aki itten örvend,

      Mikhál az, a bojóthi. (Iszik.)

      Simon

      Nézd, ezek nem.

      Vendégek jönnek vegyest békételenekkel, kik komoran,

      minden valakire való ügyelés nélkül leüldögélnek, isznak.

      Simon (Mikhál mellé ülvén, poharat tölt).

      Nézd, mintha orra vére folyna, úgy

      Kullog be némelyik. Manó vigye

      Vígságtokat, hol a szabad magyar

      Érzés az itt erőltetett feszesség

      Láncába kénytelen harapni.

      Egy udvornik (rossz kedvvel nyújtja poharát egynek az összeütésre).

      No! —

      MÁSODIK JELENET

      Petur (belép, vadon körülnéz, Simon mellett egy székre veti magát).

      Igy? – Ördög és pokol! Bizony majom

      Mind egyről egyig. – Oh te szép nevű

      Magyar – Magyar? – Hej, félre oktalan

      Aggodalom! mit használ itten a fog —

      Csikorgatás?

      (Főbe üti magát.)

      Bolondos agyvelő!

      (Dörmög.)

      Szabad kivánna lenni mindenik,

      És torkukon kegyes nagyasszonyuk

      Sült-főttje oly mohón rohan le, hogy

      Majd szinte megfulladnak. Lévnyalóvá

      Lettél dicső Árpád gyümölcse te?

      Simon

      Bán, СКАЧАТЬ